Törekszem arra, hogy minél hitelesebb legyek, ezért a saját véleményemet megerősítendő, közvéleménykutatást végeztem a komolyság és a humor összefüggéseiről. Természetesen nem demokratikus alapon, mert ha az ember sokat kérdezősködik, még az is előfordulhat, hogy a végén nem lesz igaza, meg aztán végül is kit érdekel a más véleménye. A sok biztos módszer közül az látszott a legbiztosabbnak, ha csupán magamat kérdezem meg, mivel nagy valószínűséggel egyet fogok érteni magammal. Azonban, hogy mégse legyen komolytalan a dolog, 5342-szer kopogtattam be magamhoz, és tettem fel ugyanazokat a kérdéseket, és hogy jó úton járok az is jelzi, hogy apró eltérésektől eltekintve mindig ugyanazokat a válaszokat kaptam. Tehát ez a ...

     Már lehet vagy két éve, hogy felhívást intéztem az internet népéhez egy olyan ló ügyében, aki egy feltételezett baleset következtében, hogy úgy mondjam "túlságosan laza mozgású lett"...hihihi....! A tulajdonos nem akarta elaltatni, felajánlotta hát ingyen  bárkinek akinek esetleg "társaság" céljából lóra lenne szüksége, vagy netán csak törődni akar egy rászoruló állattal. Én váltig állítottam, hogy kocsiban szerintem simán elboldogulna, ám a főnök nem igen akart vele foglalkozni. Eltelt két év, és egyszer csak valaki jelentkezett, hogy szüksége lenne egy lóra, a másik fogatlova mellé, az sem baj ha nem húz, elég ha a másik mellett elballag. Miután előző évben már tettem lépéseket, felvetődött, hogy amennyiben ...

•    Svájcban megközelítőleg 140.000 ember lovagol, 10-74 éves életkorig. Az ennél fiatalabbak nincsenek benne a statisztikában.
• A lovasok 90%-a nő.
• 2012 végén mintegy 9000 lótartó, és 58000 ló volt regisztrálva
• Annak ellenére, hogy a lovassportot szinte mindig a veszélyes sportágak között tartják nyilván, relatív kevés a halálos balesetek száma.
• 2000 és 2013 között összesen 31 személy vesztette életét valamilyen lovas balesetben (Svájcban)
• A halásos baleseteket elszenvedők 80%-át lovaglás közben érte baleset, 14% a lóval való foglalkozás során (pl. gatyaszáron vezette a lovat, és agyonrúgta stb.) szenvedett balesetet, 4 személy tréning közben halt meg, és 1 személy egy versenyen.
• Miután nagyon magas a női ...

         Miután itt a blogon rálátásom van, hogy ki milyen "keresőkifejezések" alapján talált rá a blogra, úgy döntöttem, hogy a legutóbbira, - ami egyébként a címben szereplő mondat volt - írok egy választ, mert ennyit megérdemel, ha már engem választott.

Nos tehát, "mit tehetsz, ha a ló megijed".....!     

        Többféle opció is létezik a jó válaszra nézve, nem is tudom melyikkel kezdjem. Feltételeztem, hogy a kérdező arra a verzióra gondolt, hogy a ló akkor ijed meg, amikor a lovas a hátán ül. Na, induljunk ki ebből. Az első és legegyszerűbb lehetőség, hogy csinálj úgy, mintha te is jól megijednél, ettől majd a ló azt gondolja, hogy " jól van na, ha már ketten is láttuk, akkor tényleg volt ott valami, csak nem ...

       Gondolom a címből kitaláltad, hogy  (szerintem) nem mindenkinek van a lovasérzésre szüksége. Pedig régen nagyon fontosnak tartották az "öregek", ám ma kialakulóban van egy olyan "lovas(?)generáció", akinek nincs rá szüksége, és azt is elmondom miért. Nagyon egyszerű oka van, tudniillik mára már a tudomány olyan hatalmas eredményeket produkál, hogy ha valami kérdés felvetődik, csak bepötyögöd a Gugelba, és máris kidobja a választ. Ráadásul vannak már erre szakosodott több tízezres látogatottságú "vezető" lovas honlapok, akik nagy hangsúlyt fektetnek a tudományos munkák publikálására. Ilyen vezető lovas honlap például a "lovasok.hu", aki nem bír megbarátkozni a gondolattal, hogy vannak olyanok is (még), akik képesek ...

      Még Szilason lovagoltam a 80-as évek közepén, akkor esett meg ez a történet. Az istállótól több úton is ki lehetett jutni terepre, viszont miután a falu közepén helyezkedett el, az első szakasz mindig utcákon keresztül vezetett. Tudvalevő, hogy akkoriban, de még ma is sok helyen szokás vidéken a kutyatartás, ami azt jelentette, hogy minden háznál "kellett legyen" legalább egy "házőrző" beosztásban tevékenykedő eb. A megértéshez tudni kell még azt is, hogy azokon a bizonyos "külső falusi utcákon", ahol mi terepre jártunk, vajmi kevés esemény tette színesebbé ezen ebek, unalmasnak joggal mondható életét. Egész életük azzal telt, hogy arra lestek, mikor történik már valami esemény, miáltal a gazdának megmutathatják abbéli ...

     Ez volt a címe Németh Dezső írásának, ami az 1969. évi Lovassport Lótenyésztés című szaklap 4. számában jelent meg. Nem a múltban akarok vájkálni, csupán szeretnék betekintést engedni abba a korba, hol tartottunk akkor, s ehhez képest hol tartunk most, és mi az (szerintem) ami jelenleg is aktuális lenne. Németh Dezsőről lehet olvasni Ernst József "A magyar lovassport száz éve " című könyvében, itt csak annyit említenék meg róla, hogy az induló Örkényi Lovaglótanárképző egyik mondhatni alapító lovaglótanára volt, és többek között olyanok tanultak nála mint Némethy Bertalan és Monspart Gábor.  Őt tartották az "ismereteit" legjobban átadni képes lovaglótanárnak. Néhány morzsát talán nekem is sikerült felszednem ...

       Régebben, még a cucilizmus idején, volt nálunk magyaroknál egy - nem hivatalos - nemzeti (lovas)sport, amit úgy hívtak, hogy "szökellés"...! Azért nem volt hivatalos, mert a FEI nem ismerte el önálló szakágnak a lovassporton belül, azonban mi suttyomban beépítettük a díjugratás keretei közé, így a FEI tehetetlen volt ellene, hiszen díjugratásnak hívtuk, csak nem azt csináltuk. Olyasmi volt ez mint a mongoloknál az a bizonyos lovasjáték a döglött kecskével, szóval színtiszta hagyományőrzésről volt szó, hiszen a tökösségről, és a "halált megvetésről" szólt. A szabályokat könnyen el lehetett sajátítani, melyeknek egyszerűsége még ma is lenyűgöz. Nem kellett mást tenned, mint rossz távolságról "megtámadni" az ugrást, ...

     Mint tudjuk, tudományos kutatások kimutatták, hogy a "sötét oldal"  (nevezik magukat profi lovasoknak is) kártékony a lovaskultúrára és a lovasnemzetre, meg a natural horsemanshipre, meg mindenre nézve - genetikai betegsége, hogy sorra erőszakolja meg ezrével a lovakat. Lásd itt van az én példám is, má' nem bírom "cihésen" elviselni az erőszaktevés terhét. Pedig próbáltam inkognitóban maradni, és egy darabig sikerült is észrevétlenül meghúzódnom mint "trágyamester", ám apró jelekből a CIA a nyomomra bukkant, és kényszerítettek rá, hogy ismét erőszakot tegyek, tudniillik itt ahol dolgozom ( Itt mindenki a "natural szabadidőlovagolásmanship" híve. ) rájöttek, hogy én "ehöl" nagyon értek. Meg is kaptam mindjárt az első ...

Köztudomású, hogy ebben a kérdésben, én a "zablás" oldalon foglalok helyet. Azért döntöttem mégis úgy hogy megosztom ezt a cikket, mert úgy gondolom, hogy a "zabla nélküliségnek" és bármilyen más alternatívának helye van a palettán mindaddig, amíg nem arról próbálják a többséget meggyőzni, hogy ez az egyetlen és oszthatatlan igazság. Másrészről mindaddig amíg asztalhoz tudunk ülni megvitatni problémákat, addig csak használhatunk egy ügynek, tehát üljünk az asztalhoz....! Andics Bernadett írása teljesen védhető, és szerintem nagyon helyesen "középen fut", a két tábor között. Egyik legeredményesebb, most már nyugdíjas díjugratónk Varró József elmondása alapján, az első három hónapban csak csak kengyel és szár nélkül ...