A lovas Útja (Öregszem, mert én

Szeretnék adni valamit, amiért nem kell pénzt kérnem....! Íme...!

2018. jan 20.

Repülőrajt

írta: Panyi György
Repülőrajt

      Írországba háromféleképpen lehet eljutni. Hajóval, repülővel, vagy úszva. Utóbbit ki is zárhatjuk, mert öt év alatt soha nem találkoztam senkivel, aki ezt a minden bizonnyal legolcsóbb, ám kissé strapás módját választotta volna az átkelésnek. Nyilván ez azért is lehet, mert én puhány módon, mindig a repülőt választottam, bár ebben közrejátszott ama aggodalmam is, hogy mi van ha közben elázik az útlevelem. Mindjárt fordulhattam volna vissza, aztán a Tom meg a Jordan azt hihették volna, hogy nem akarok dolgozni, elegem lett az "oroszlánszelídítésből, és ilyen ostoba kifogásokkal akarom elkerülni a "férfimunkát". Ha azt mondtam volna nekik, hogy úszva jöttem, azt minden további nélkül elfogadták volna, mert ehhez hozzá voltak ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 20.

"A lókiképzés és a versenyzés két különböző karaktert kíván..." - Walleshausen Gyula

írta: Panyi György
"A lókiképzés és a versenyzés két különböző karaktert kíván..." - Walleshausen Gyula

…..”és csak keveseknek adatik meg, hogy a két karakter egy személyben ötvöződjék...!”

Gyulával a nyolcvanas évek közepén találkoztunk először. Szimpatikus nyugodt ember, aki szinte minden versenyen ott volt, csendesen fotózott, majd a következő versenyen felajánlotta a képeket megvételre, amennyiben elnyerte a tetszésünket. Szinte minden 1990 előtt készült versenyfotóm tőle származik, és napjainkban is sok fotójával segítette a blogomat, az olvasók örömére. Ennek okán fogant meg bennem az a gondolat, hogy olykor egy olyan ember is megérdemli a rivaldafényt, aki egész életében tette a dolgát amit a sors rá kiszabott, nem panaszkodott ha baja volt, de mindig segített ha módjában állt. A fotózásban két szenvedélye fonódott ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 19.

Szakmai önérzet

írta: Panyi György
Szakmai önérzet

           Az új évezredet nagyon jó kilátásokkal  (ennek később még szerepe lesz) kezdtük, s ebben nagy segítségünkre voltak az "Alaménium Szerzetesrendi Testvérek". Ez egy titkos rend volt abban az időben, és arra esküdtek fel, hogy titokban ( ezért volt titkos ) szereztek ( ezért volt szerzetesrend ) alumíniumot bárhonnan, ahol az természetes formájában fellelhető volt. Nálam Halomban ez a követelmény csont nélkül teljesült számukra, hiszen a birkahodály teteje természetesen alumíniumlemezekkel volt lefedve, és a "Rend" eldöntötte, hogy legújabb projektjüket, a Halomi Alumíniumbányászati Részvénytársaságot, határozatlan ideig, az én tanyámon fogják üzemeltetni. Miután azonban elkövettek egy műhibát, nevezetesen ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 25.

Lovasdinasztia (2.)

írta: Panyi György
Lovasdinasztia (2.)

Ahogy ígértem, a történet Nagyvázsonyban folytató…...dott volna, ám mégis visszatérnék még (Szebényi Dani jóvoltából) ifjabbik Iby Sándorhoz, aki 1956-ban emigrált az USA-ba.  Pont mielőtt belefogtam volna az írásba, felhívott a Dani, elmondta hogy olvasta az első részt, és talán érdekes lehet számomra, hogy a Georg Morris, megemlít a legújabb könyvében, egy Nona Garson nevű tanítványát, aki részt vett a ‘98-as világjátékokon Rómában, illetve a Sydnei olimpián szintén, és benne volt abban a csapatban akik Nations Cup döntőt nyertek 1997-ben Spruce Meadows-ban. Nos, ez a Nona Garson, midőn a kezdetekről kérdezték, nem felejtette el megemlíteni egy magyar tréner, bizonyos Alex Iby nevét, akinek azokat az alapokat köszönhette, ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 12.

Szia...! Miért a díjugratást választottad....?

írta: Panyi György
Szia...! Miért a díjugratást választottad....?

  • - Há' azé', me' a zugrajtást má' hat hónap múl'va lehet csiná'ni, de ha a zapád gazdagabb akkó má' három hónap is ölég, osztán má versenyezhetel is....!
  • Miért fontos hogy versenyezzél....?
  • Me' abba ottan van a lehetőség hogy nyergyünk, osztán lesz sikerélményünk...!
  • Miért fontos neked a sikerélmény...?
  • Há' azé' me' akkó tudok kupát nyerni....! Osztán aki kupát tud nyerni, az annyira hülye nem lehet....! Meg azé' is, me' mink leszünk a zutánpótlás, és ez azé' fontos, hogy ki ne hajjon a magyar válogatott...., hogy legye nutánpótlás...! 
  • Sok kupát nyertél már....?
  • Húúú....! Kurva sokat, minden hétvégén nyerek hármat négyet, a szabadügyességi díjugrajtó versenyen....! Legutóbb én nyertem a nagydijjat is ...
Tovább Szólj hozzá

2017. dec 05.

Lépjünk félre az útból....!

írta: Panyi György
Lépjünk félre az útból....!

       Mindenekelőtt szeretném kijelenteni, hogy szeretem a lovakat és általában a legtöbb állatot. Szeretem a lovaglást, szeretem a lovasokat, szeretem az embereket, és elszomorít az a helyzet, hogy lovasok lovasokkal, vérre menő vitákat vívnak, és ha már vívnak, akkor sebeket is ejtenek, mert hát a vívás arról szól. Amikor 1991 január 14-én elindultam Németországba azt gondoltam, hogy most már kinyílt előttünk az út, és néhány évtized elteltével utolérjük a nyugatot a lovaskultúra tekintetében. Amikor 1997-ben hazamentem, már tudtam, hogy ez nem így lesz, ám nem láttam az okát, hogy miért van ez így. Sok okot lehetne felsorolni, ami gátolja egy igazi pezsgő lovaskultúra kialakulását, ám én csak egyetlenegyet emelnék ki. A ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 30.

Spirituális lovashagyományok Mezőszilason, a '80-as években

írta: Panyi György
Spirituális lovashagyományok Mezőszilason, a '80-as években

      Érdekes dolog ez a spiritualitás, mert van akinek tanulnia kell, és vagyonokat költ különböző guruk kurzusaira, mert vágyik a megvilágosodásra. Szilason azonban az embereknek a vérében volt a spiritualitás, és ezt a sárbogárdi közlekedési rendőrök többször, hivatalosan is megerősítették.  Mezőszilasi tanulóéveim során, gyakran került sor pincelátogatásra Nagy Lajos bácsi pincéjébe, amiről tudni kell, hogy veszélyességi fokozatban jóval a lovaglás fölött állt, hiszen ha oda egyszer lementél, és végigcsináltad a szilasi borszertartást (Ez szinte kísértetiesen hasonlít a japán teaszertartáshoz, csupán néhány részletében különbözik. Csak hogy egyet említsek, a japánok maximum három parányi kortyot engedélyeznek a ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 25.

Mikor életveszélyes a lovaglás...?

írta: Panyi György
Mikor életveszélyes a lovaglás...?

       Nos többek között akkor, amikor a természet egyensúlyának fenntartói, elkezdik így november tájékán fenntartani a természet egyensúlyát, s olykor a nagy kapkodásban lábon lövik magukat, vagy éppen egy másik "egyensúlyfenntartót" lőnek homlokon, mert a reggeli pálinka osztásnál rosszul jegyezte meg a tervet. Na, képzeld el, ha ezek egymásra is lőnek, akkor rád mint ellenséges lovaskatonára, (aki nap mint nap megzavarja a természet egyensúlyát az erdőben), - amit ők heroikus küzdelemmel  próbálnak fenntartani, nem kímélve időt, pénzt, sőt még  pálinkát sem -  már miért ne lőnének. Nem is beszélve arról, hogy az a kurva vörös láthatósági mellény, olyan könnyen összekeverhető egy lovagoló rókával, ha meg sárga ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 18.

"Lovasdinasztia" (I.)

írta: Panyi György
"Lovasdinasztia" (I.)

A történet a Rákóczi-szabadságharc idejére nyúlik vissza, mikor is XIV. Lajos francia király, a szabadságharc megsegítésére, egy kb. ötszáz fős katonai kontingenst küldött Magyarországra. E különítmény tagjai leginkább tüzér tisztekből, illetve olyan szakértőkből állott, akik a modern hadtudományok ismerői voltak. Szerepük jóval felülmúlta nem túl magas létszámukat, példának okáért a tüzérség mindvégig francia parancsnokság alatt működött, ezen kívül ők végezték többek között a reguláris csapatok kiképzését, illetve a műszaki alakulatok irányítását is. Kiemelkedett közülük egy bizonyos De Riviera nevű hadmérnök ezredes, aki Érsekújvár megerősítésével beírta nevét a magyar hadtörténetbe. Tudását attól ...

Tovább Szólj hozzá

2017. nov 17.

....Hja,...a lovagolás az nem fogyaszt....!....

írta: Panyi György
....Hja,...a lovagolás az nem fogyaszt....!....

.......mondja a Veréb a Bagolynak, miközben rövid pihenőt tartott Bagoly mellett, az öreg platánfa messzire kinyúló ágán.  A Bölcs Bagoly szerette a Kis Verebet hallgatni, mert olyan szórakoztató hülyeségeket tudott mondani, és hát hosszú a nap, valahogy csak el kell tölteni az időt, a Kis Verebet meg egyébként sem zavarta hogy lépten nyomon hülyét csinál magából. Így hát hagyta hadd beszéljen. A veréb meg azt hitte, hogy hej de okos dolgokat mond, mert hát a Bölcs Bagoly csak bölcsen bólogatott. Veréb nem tudta, hogy a bagoly csak azért bólogat mert időnként belealszik a dolgok folyásába, s amint rajtakapja magát, kénytelen korrigálni a hibát, mivel ha nem tenné nyilván pofára esne. Így esett aztán, hogy a veréb nap mint nap egyre ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása