Az új évezredet nagyon jó kilátásokkal (ennek később még szerepe lesz) kezdtük, s ebben nagy segítségünkre voltak az "Alaménium Szerzetesrendi Testvérek". Ez egy titkos rend volt abban az időben, és arra esküdtek fel, hogy titokban (ezért volt titkos) szereztek (ezért volt szerzetesrend) alumíniumot bárhonnan, ahol az természetes formájában fellelhető volt. Nálam Halomban ez a követelmény csont nélkül teljesült számukra, hiszen a birkahodály teteje természetesen alumíniumlemezekkel volt lefedve, és a "Rend" eldöntötte, hogy legújabb projektjüket, a Halomi Alumíniumbányászati Részvénytársaságot, határozatlan ideig, az én tanyámon fogják üzemeltetni. Miután azonban elkövettek egy műhibát, nevezetesen elfelejtették a tervet engedélyeztetni a Magyar Bányászati és Földtani Hivatallal, így az végrehajtási eljárást kezdeményezett a részvénytársaság ellen, mivel a feltárási, és a külszíni fejtési munkálatok egyaránt nem feleltek meg a bányaműszaki előírásoknak. Ezt tetézte még az is, hogy a külszíni fejtés során, balesetvédelmi szempontokat is durván megsértettek, amikor a hét méteres lemezeket nem egyben fejtették le a tetőről, hanem ott helyben összedarabolták, ami persze durván sértette a Magyar Bányászati Szabályzat ide vonatkozó részeit. A céget beperelték, és egy koncepciós per keretein belül statuáltak példát rajtuk. A pert a Megélhetési Bűnözési Bíróság, fantasztikus gyorsasággal, és precedensteremtő értékkel zárta le. A "Rend" azon tagjait, akik a részvénytársaság működtetésében bármilyen minőségükben, bizonyíthatóan részt vettek, fejenként ezer forintos bírságra ítélték, és halmazati büntetés gyanánt, foglalkozásuktól is jogerősen eltiltották őket, két hétre. Ugye meghökkentő ez a példátlan szigor...? Volt is némi  lelkiismeretfurdalásom, hogy a rendnek ekkora problémákat okoztam azzal, hogy egyáltalán vettem egy tanyát Halomban, de mentségemre szolgáljon, hogy én akkor még nem tudhattam, hogy a "Rendnek" is elképzelései vannak a tanyán, mert ha tudom, esküszöm segítettem volna nekik az adminisztrációs gondok elhárításában, s tettem volna ezt pusztán emberbaráti szeretetből. Most pedig kénytelen vagyok bocsánatot kérni, mert túl hosszúra sikeredett a bevezető, de ezt muszáj volt elmondanom, mivel mégiscsak a "Rendnek" köszönhettük, hogy jó kilátással kezdhettünk neki az új évezrednek, tudniillik miután lefejtették a tetőről az alumíniumot, a kilátszó gerendákon játszi könnyedséggel lehetett felmászni a hodály tetejére, és jó látási viszonyok között, tisztán be lehetett azonosítani Kalocsa tornyait, illetve Szakmár, Homokmégy és Öregcsertő templomainak tornyai is tökéletesen kivehetőek voltak. Éreztem én addig is, hogy vágyok valamire, de igazán soha nem tudtam ezt az érzést kifejezni. Csupán akkor világosodtam meg, amikor először tekintettem le a hodály tetejéről. Szavakkal elmondani képtelen lettem volna, úgy elszorult a torkom a kilátástól.

Nem volt azonban idő érzelmekre, Tomával küzdöttünk tovább a világ, és az elemek ellen. Többek között üzemeltettünk egy lovasiskolát, amire végső soron a pénzt mindig máshonnan teremtettük elő, és próbáltunk bekerülni azok körébe, akik jogosultak voltak mindenféle állami támogatásokra. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez is egy "szerzetesrend", mivel e rend tagjai meg arra esküdtek fel, hogy mindenki elől megszerzik a pályázatokon kiírt pénzeket. Most már tudom, hogy Magyarország azért a katolikus egyház bástyája Európában, mert tele van szerzetesrendekkel. Ezekbe a rendekbe belépni nem lehet, csakis kihalásos alapon örökölni a helyet. Ezt azonban földi halandó nem tudhatja, csupán akkor derül fény rá, amikor már vagyonokat invesztált a belépési kérelmek megszerzésébe. Ha egy ilyen "rend" tagja voltál akkor minden kapu kinyílt előtted. Mondok egy példát. Ha tagja voltál "a rendnek", akkor is kaptál banki hitelt állami garanciával, ha nem is akartál felvenni, sőt még a visszafizetés módjára sem volt gondod, mert mindent elintéztek helyetted, Ha nem voltál "rendtag", és kölcsönt akartál felvenni, mert volt egy jó ötleted, és értettél a szakmádhoz, akkor a következő történt. Ez konkrétan velem esett meg, amikor bementem "a bankba" hogy kölcsönt vegyek fel......

• "Mennyit akar"....? 
• "Öt milliót"....!
• "Van öt millió forintja"....?
• "Van"....!
• "Akkor a következőt kell tennie. Letétbe helyezi nálunk az öt millió forintot, erre kap 2%-os kamatot, a bank pedig ad önnek öt millió forint hitelt 15%-os kamatra,  256%-os kezelési költséggel, húsz évre.....! Még a hülyének is megéri....!"
• "Hát igen, ez valóban szenzációs ajánlat, azonban nekem tíz millióra lenne szükségem, és azért gondoltam, hogy vennék fel önöknél öt millió forint hitelt....!"
• "Az is megoldható...!....Van tízmillió forintja.....?........

Gondolom csodálkozol, hogy nem éltem ezzel a páratlan lehetőséggel, de hát sajnos annak idején nem a "KÖZGÁZ"-ra jártam, így nem ismerhettem fel életem nagy lehetőségét, ami tudvalevően csupán egyszer adatik meg az életben. További kísérletekkel, sikerült a Németországban nehezen megszerzett tőkémet rövid idő alatt a felére redukálnom, amiben segített még az a körülmény is, hogy tudója voltam a nagy titoknak, azaz, "a hogyan kell lóval gyorsan, egy kisebb vagyonra szert tenni". 

Egyszer aztán kezembe akadt egy igazi "lovas" ajánlat, ami a Magyar Lovasturisztikai Szövetségtől származott. A lényeg a következő volt.  Te regisztrálod magad a szövetségnél, ami mindössze 60 000 forintba került, majd kiküldenek valakit, aki leminősíti a tanyádat további 40 000 forintért, és a vizsgálat eredményeképpen kapsz a tanyádra ....szomtudja hány patkót. Öt patkó volt a maximum amit el lehetett érni. Miután addigra már a "kisebb" vagyont is befektettük a "lóprojektbe", és addigra már nem is nagyon volt mit befektetni egy újabb projektbe. Egyik napról a másikra éltünk, hónapokig hatvan forintos májkrémet ettünk vajas kenyérrel, ami pénz bejött az elment takarmányra, zabra, mert a lónak enni kell, a lovaglási díjakon nem emeltünk (500 forint volt), mert azt gondoltuk úgysem tudnák azt megfizetni. Ekkor jött ez a kivételes lehetőség, ami azt ígérte, hogy ha a szövetség regisztrált tagja vagy, akkor megnyílnak a lehetőségek előtted, kapsz kedvezményes hitelt, illetve jogosult leszel állami és egyéb támogatásokra is. Ezt csak azért írom le, hogy értsd, miért vágtunk bele. 

Ki is küldtek egy faszit, aki köszönés helyett mindjárt a legfontosabbal, az adminisztrációval kezdte, ami azt jelentette, hogy előre kérte a pénzt. Kifizettem neki, aztán elkezdte a minősítést. Az épületek, istálló, környezet a lovak, és még egy csomó szempont alapján. Mindegyikre adott annyi patkót amennyit ő gondolt, aztán a végén az össz patkószámból vont átlag alapján kaptál valamilyen patkós minősítést a tanyádra. Nálunk gyorsan haladt, mindegyik szempontból átlagban nulla és egy között mozogtunk, ami úgy körülbelül annyit súg az azt elolvasónak, hogy ne gyere a közelünkbe.  Már csak az utolsó szempont volt hátra, a lovak. Lovainknak megadtunk minden tőlünk telhetőt, idomítottuk még az iskolalovainkat is,  bokszokban álltak frissen trágyázva, szalmázva, ápolva napi szinten, minden bokszból ablak nyílt kifelé mint egy angolbokszban, és befelé is kidughatták a fejüket, sőt a bokszok között is volt ablak, amin keresztül érintkezhettek fizikailag is egymással, s mint már említettem, jól is voltak idomítva, nem hagytuk őket elkanászodni az osztályban. Egy héten legalább háromszor jártak terepen, és a délelőttjüket két részre osztva (kancák és heréltek), két legalább egy hektáros füves karámban töltötték. A felügyelő faszi próbált sietni, mivel már amúgy is elpazarolt a drága idejéből (ami nekem volt drága)  egy jó félórát, ezért csak bepillantott az istállóba, és tett egy nagylelkű ajánlatot. 

• "Megajánlom a lovakra a tündérmesébe illő két patkót....!..."Az előzmények amúgy sem tennék lehetővé, hogy ennél többet adjak....!"
• Mondom neki, hogy "az nekem nem elég, mert a mi lovaink megfelelnek a maximális követelményeknek....!"
• "Hát azt én nem hiszem el....! - válaszolta.
• "Semmi gond, akkor bemutatom őket egyenként....!"...- és már indultam is nyergelni az elsőt.

Ő azonban gyorsan kiszámolta, hogy ha én mind a hét lovat bemutatom neki úgy ahogyan az dukál, akkor ő még este 11 órakor is ott fogja bírálgatni a lovainkat, akiket egyébként könnyen szárra lehetett állítani, csinálták a féloldalazásokat, vállat be, farat be és fordítva, röviden hátraarc, lépésből beugratás vágtába, röviden hátraarcból beugratás vágtába, készségesen csinálták a felvételeket, s a kezdő lovasokat is fel lehetett rájuk ültetni terepen is, és ha másra nem is lehettünk büszkék, a lovainkra nagyon büszkék voltunk. Ki idővel később utánam jött az istállóba, és felajánlotta, hogy...

• ...."Na, jól van, adok három patkót a lovakra, aztán mindenki boldog lesz..!...Rendben van így....?!"
• "Nem, nincs rendben"....!....volt a válaszom, és folytattam a szerelést.
• "Akkor mégis mit gondol, hány patkót adjak...? Nem gondolja komolyan, hogy négy patkót adok a lovaira....!?"
• "Nem, nem gondolom....!"
• "Hát akkor ugyan mondja már meg hány patkót adjak....!".....vágott vissza idegesen, de akkorra már nekem is kezdte próbára tenni a türelmemet.
• "Ötöt....!...A mi lovaink tudniillik öt patkósok.....!"
• "Hát azt már nem....!"
• "Azt is lehet, csak akkor tessék letenni a pénzt az asztalra, és el lehet húzni a ...csába.....!"

Kis idővel később visszajött, és tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot.

• "Rendben van, megadom a négy patkót, és akkor zárjuk le végre ezt az ügyet....! Megegyeztünk....?
• Nem...! Talán elkerülte a figyelmét, hogy már említettem, a mi lovaink öt patkósak, ergo öt patkó alá nem adom, s ezt be is tudom bizonyítani, indulhatunk is az elsőt bemutatni...!... Nem kell aggódni, éjfélig biztosan végzünk a hét lóval....!

Miután látta eltökéltségemet, illetve jobb volt matematikából mint én, mivel gyorsan kiszámolta, hogy itt még éjfélig sem fog végezni, így beírta a lovainkra az öt patkót.  Mondanom sem kell, hogy ez a minősítés továbbra sem jogosított minket semmire, semmilyen tekintetben. Félre ne érts, nem azt akarom ezzel neked sugallni, hogy semmi esélyed nincs, sőt inkább azt, hogy pénz helyett olyan tőkéd van (ha van), amit efféle emberek soha nem vehetnek el tőled, és alkalmas helyen bármikor felhasználhatod. Ezt pedig szakmai tudásnak, és (nem könyvből szerzett) szakmai tapasztalatnak hívják. Alkalmas helyen senki nem fogja megkérdezni tőled, te hány patkós vagy, hiszen hozzáértő emberek képesek leszűrni ezt a beszédedből, és a cselekedeteidből egyaránt. Miután röviddel ezután tönkre mentem, és egy rakás adósságom volt, ezt a "kupont" váltottam be Írországban, majd később Svájcban is, így voltam képes túlélni a legnehezebb időket is, visszafizetni az adósságomat, és végre lovasemberként élni.....