Be kell vallanom, most rettentően röstellem magam, mert nincs négyévszakos pályám, de még fedeles lovardám se. Tovább megyek, nem is lesz. Hozzávetőleg, ez a két elengedhetetlenül fontos dolog, belekerül alsó hangon vagy 60 "misibe", és akadnak szép számmal lovasok, akik el sem tudják képzelni, hogyan lehetséges enélkül egyáltalán létezni is. Elmondom neked, nem lehet, mert a fedeles lovarda és a négyévszakos pálya már a csikóval együtt születik. Aztán persze szépen felnövöget, és mire a kis csikóból nagy ló lesz, már lehet is lovagolni benne télen nyáron. A jó öreg természet tudja, hogy mire van szüksége egy lónak a túléléshez, ezért eleve elárasztásos talajnedvesítést alkalmaz, ami ugye már bele van a génekbe táplálva. Na jó, azt meg kell hagyni, hogy a fedelest, meg a pályát külön rakják be a kancába (Az embrió mellé, merthogy a fedelest is az embriótranszferrel rakják be, és a műveletnél nagyon kell vigyázni a megfelelő technológiai előírások betartására, mivel ha mélyhűtött embrió mellé rakják be a cuccot, akkor előfordulhat hogy a pálya és a fedeles egyaránt fagyott talajjal fog világra jönni, és nincs az az isten aki kiolvassza, kuka lesz az egész.), de az biztos, hogy számos csikó úgy tekint a fedelesre meg a négyévszakos pályára, mintha ikertestvérei lennének, amit igazol az is, hogy sok esetben olyan erős kötelék alakul ki köztük (feltehetően már az anyaméhben), hogy a ló ki sem akar menni terepre, mert csak ebben a családi környezetben érzi otthon magát, azaz a négyévszakos pályán, vagy a fedelesben. Amennyiben el akarnák szakítani a testvéreitől, durván felágaskodik, s nem hajlandó egy pillanatra sem feladni a biztonságot jelentő családi köteléket. Ez természetesen a célirányos tenyésztés következménye, mert emlékszem, régen még fedeles meg pálya nélkül születtek a csikók, nevelkedtek fel, és nagyon oda kellett figyelni a lovaglás során, hogy ne károsodjon az egészségük, vagy akár veszítsék életüket fedeles, és négyévszakos pálya híján. Itt megint egy vallomással tartozom, egyenesen szégyellem magam, hogy fedeles híján, ha lefagyott a talaj, trágyakörön lovagoltunk. Pfujj...! Trágyakör, hát az lószar...! Ma sem tudom elképzelni, hogy voltunk rá képesek...! Sőt, ha már így beindult a gyónás nálam, akkor azt is elárulom, hogy még arra is vetemedtünk, - most jól kapaszkodj meg -  kimentünk terepre....! Na, kimondtam, nagy tehertől szabadultam meg, nem kell már titkolóznom....! Terepen meg, ha fagyott volt a talaj, kerestünk egy ligetet, facsoportot, erdőt, ahol a fák között összegyűlt sok éves avar még a négyévszakos talajnál is jobban szolgált, és képesek voltunk ott idomítani. Abban az időben már annyira romlottak voltunk, hogy télen a lucernatáblán, vagy a legelőn vágtáztunk, de akadt rá példa, hogy ott is idomítottunk. Így utólag belegondolva már látom, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. És hogy ezt bizonyítsam nem kell nagyon keresgélnem, mert tudod mit csináltunk amikor esett az eső...? Ahh, ki sem merem mondani...!  Csak halkan mondom, gyere hajolj közelebb, nehogy más is meghallja, mert kurva ciki...! Képzeld, felvettük az esőkabátunkat...!