Bíborka - 8 éves akhal teke kanca belovaglása, az elsőtől a tizenkettedik hétig. Megismerkedésünk azzal kezdődött, hogy amikor le kellett volna tolatnia a lószállítóról, ő bizony konokul ragaszkodott a helyéhez. Sakkmattnak tűnt, már kezdtünk berendezkedni egy amolyan rögtönzött ott alvós bulira, amikor Bíborka fejében kigyulladt a világosság, és a botor módon nyitva hagyott első kisajtón, - amit tudvalevőleg az emberek ki és bejárásának elősegítése okán terveztek oda, méretét tekintve pedig a lovak termetét nemigen vették figyelembe, mert még az embernek sem kényelmes rajta keresztül közlekedni - szóval az első kisajtónál tartottunk, amiről feltehetően Bíborka nemigen ismerhette a fent felsorolt információkat, tudniillik, egyszercsak, mindenki megrökönyödésére, nem éppen angolosan, rövid ám hangos küzdelemben felül, - vagy alulmúlta a szügyét tartani hivatott rudat, s elegánsnak nem nevezhetően, a "színészbejárón" távozott. A lószállító, és Bíborka is néhány karcolással megúszta az újító törekvéseket. Később a kantározás sem okozott csalódást, első alkalommal szinte azonnal - ha pontos akarnék lenni akkor szinte biztosan néhány perccel egy órán belül - engedte magát felkantárazni. Itt nagy általánosságban az szokott gondot okozni, hogy nem engedi a ló a fülén áthúzni a kantár fejrészét, ám itt elsőre az is gondot okozott, hogy a zablával beletaláljunk a szájába. A későbbiek folyamán változó sikerrel működtünk együtt, ez majd kiderül a videóról, nem szeretnék elébe menni a dolgoknak. Kb. félidőnél Willi barátom vette át a lovaglását, ennek oka pedig az volt, hogy engem lágyéksérvvel megműtöttek. Nem kell aggódni, már vadul lábadozok, de mivel azzal eresztettek útnak, hogy vagy hat hétig nem kéne bungijumpingolnom, így még egyenlőre nem ültem lóra azóta....! Jó szórakozást kívánok....!