Legutóbb, a Gyömbér kapcsán felmerült a "kiskapu" fogalma, melyet ha nem találsz a lovas szakkifejezések között, nem kell szégyenkezned, tudniillik ez csak házi használatban van nálunk, és akadtak olyanok akik jelezték, szeretnék ha jobban kifejteném, hogyan értelmezem ezt..

Megpróbálkozom egy hasonlattal! Képzeld el, vitatkozol valakivel, és a vita kezd egyre agresszívebbé válni, olyan szinten, hogy verbálisan már felmerül a verekedés fogalma is. Tegyük fel, ezt te türelemmel viseled, mígnem a másik fél tesz feléd egy fenyegető lépést, de nem üt meg, csak éppen teszteli, mit lépsz te erre.

Itt kettéválnak a dolgok! Az egyik verzió az, hogy te ettől megijedsz, hátralépsz, és megpróbálsz a legkisebb veszteséggel kivonulni a helyzetből. Az hogy milyen kicsi lesz ez a veszteség, nem te döntöd el, innentől a másik fél veszi át az irányítást, rajta múlik a konfliktus ilyen vagy olyan megoldása. Ezt a szálat engedjük is el!

Nézzük a másik lehetőséget, ahol egészen addig, amíg a másik fél tesz feléd egy fenyegető lépést. Ezúttal azonban nem hátrálsz meg, hanem te kezdesz el azonnal nyomást gyakorolni, és teszed ezt addig, amíg ő lesz kénytelen hátralépni, meghátrálni. Na, ezt is bontsuk ketté!

        Az első verzió legyen az, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a másik csak szájhősködik, de te úgy gondolod, hogy ha már így alakult akkor megtanítod kesztyűben dudálni, és úgy elvered, hogy arra a verésre egész életében emlékezzen, nehogy eszébe jusson megtenni még egyszer. Ebben az esetben tehát kijelenthetjük, nem hagytunk neki "kiskaput", ahol még emelt fővel távozhatott volna, hanem világossá tettük számára, hogy hol a helye, és ha legközelebb találkozunk, mély meghajlásokkal fog minket megsüvegelni, és messziről nagyságos úrnak fog szólítani. Azt azonban tudnunk kell, ez a süvegelés nem lesz őszinte, és ha mondjuk tanút keresnek ellened, hogy a nyakadra tehessék a kötelet, ő lesz az első aki jelentkezni fog, s ha már ott van elvállalja még a szék kirúgását is alólad, mert minek fizetnének hóhért is, mikor ő ingyen is megteszi.

      A másik verzió szerint, amikor a másikról kiderül hogy csupán szájhős, - és félelmétől vezérelve többet akar mutatni magáról mint amekkora, mert azt gondolja, hogy akkor békén hagyják - nyilvánvalóan megijedt és világossá vált hogy ő a gyengébbik fél, akkor nem használom ki ezt a helyzetet, hogy jól móresre tanítsam, hanem hagyom emelt fővel távozni azon a virtuális kiskapun, amelyet nem zártam be előtte azért, hogy a nyilvánvaló erőfölényemet még ezzel is nyomatékosítsam.. Az első esetben látszólag lehettek barátok, de gyakorlatilag ez csak addig tart amíg az erőfölényedet tudod demomstrálni. A másik esetben lehettek igazi barátok akár, mivel ő pontosan tudja, milyen lehetőséget hagytam kihasználatlanul. Mondok két gyakorlati példát! Az első köztem és egy ló között esett meg, Erről  itt olvashatsz...!  Tanulság....!  Nem kell mindig lovon ülni, hogy alkalmazhatsd a nagylelkűségedet. Itt egy másik ugyancsak a második verzióra...!  

Az első verzióra is van több példám is, de idő hiányában csak ezt az egyet írom le. Történt Svájcban, ahol a főnököm egy méncsikó csapatot verbuvált össze választott csikókból. Hat aspiráns volt, ebből öten már pár napja együtt voltak, közöttük Nyomi volt a főnök, aki egy évvel idősebb volt a többinél, elég nyilvánvaló volt az erőfölénye, nem volt szüksége rá, hogy külön fitogtassa. Az utolsó csikó is megérkezett pár nap késéssel, akiről tudni kellett, addig csakis az anyjával élt együtt, soha előtte nem érintkezett más csikókkal, lovakkal. Amint beengedék a többi közé, ő nagy önbizalommal azonnal játékra hívta a többit, azonban miután az anyjától addig nem kapott reális visszajelzést az efféle dolgokról, így tette ezt meglehetősen sok agresszióval, melyet az anyja addig közönyösen tűrt. Így a csikó nem is tudta, hogy határozott fellépésével meglepte, és visszahúzódásra késztette a többieket, beleértve Nyomit is. Kicsit ugyanis megijedtek a nagy önbizalomtól, hiszen tapasztalataik alapján ezt valami olyan erő táplálja, amellyel legalábbis nem érdemes ujjat húzni. Így ment ez egy napig. A kis méncsikó, öntudatlanul terrorizálta a többit, pedig fogalma sem volt mi az a terrorizálás. Aharmadik napon azonban történt valami! Hősünk éppen Nyomival próbálta felvetetni a játék fonalát, tudniillik nem a rosszindulat táplálta, hanem a játék öröme, ami szerinte úgy volt jól ahogy ő addig az anyjával játszott. Miután Nyomi is csak próbálkozott elmenekülni a játék elől, egyszerre egy sarokban találták magukat, ahonnan Nyominak már nem volt hová mennie, ezért feldobta a farát, jelezvén hogy szívesen kiegyezne egy döntetlenben. A fiatal csikó azonban visszahőkölt, őt még életében soha nem fenyegették meg. Nyomi azonban azonnal észlelte, hogy zavar keletkezett az erőben, és rögtön ráfordult, elkezdte rúgni harapni. A fiatal csikó immár próbált volna menekülni, ám Nyomi nem hagyta, meg akarta ölni. Ki kellett venni, és pár napos összeszoktató program keretén belül került ismét vissza, többé nem volt probléma vele, sőt még a Nyomival is játszottak férfiasat később, és nem fajult el a dolog. Ez utóbbi példát csak azért hoztam fel, mert lovak között történt, és Nyomi válasza valószínűleg azért volt olyan brutális, mivel Corasan (most jutott eszembe a neve a másik méncsikónak ) nem hagyott neki más kiutat.

Nos, remélem rá tudtam világítani a lényegre...!

És végül az ominózus videó Gyömbérről!