Mivel nagyon vizes a karám, két kanca a pályára van kiengedve. Délben kapnak szénát, de nem a pályára, hanem közvetlen a pálya melletti kifutóban. Egyszerű az egész, csak berakom a szénát a kifutóba, a lovakat meg beengedem a pályáról, aminek a kapuját nyitva hagyom addig amíg ebédelek, így vissza tudnak menni ha akarnak, de nem tapossák bele a szénát a pálya talajába. Nos, beraktam a szénát és kinyitottam a kaput, az egyik ló szépen beballagott, a másik pedig mint egy vadállat begaloppozott a kis kifutóba, jó nagyot harapott a másik lóba (aki mellesleg vemhes is), amivel aztán sikeresen ki is zavarta a kifutóból. Rászóltam, és visszaengedtem a másikat, amire az ismét neki támadt. Na, erre már én ugrottam neki először csak verbálisan,  kizavartam a pályára és nem engedtem visszajönni. Válasz gyanánt tett egy kört, elszaladt mellettem, és felém rúgott, amire hozzávágtam a nálam levő kötelet, és elkergettem a bejárattól. Ebbe azonban ő nem nyugodott bele, tett egy nagyobb kört, és teljes vágtában elindult felém. Ilyenkor három dolgot tehetsz. Vagy félre állsz és az van amit ő akar, vagy nem állsz félre és elgázol mint a kutyaszart, vagy te is visszatámadsz, és szembe szaladsz vele. Olyan ez mint a filmekben amikor autóval párbajoznak, az győz aki nem rántja el a kormányt. Én ezt választottam, de mielőtt kipróbálnád annyit még hozzátennék, hogy nagyon meggyőzőnek kell lenned ha egy vágtázó lóval szembefordulsz, különben palacsinta lesz belőled. Miközben futottam vele szembe, elordítottam magam, és a nálam levő kötelet ütésre lendítettem. Hogy a szándékai komolyak voltak, azt az mutatja, hogy tőlem csupán két méterre stoppolt le hirtelen, és próbált elmenekülni, de ahhoz már késő volt én pedig lehúztam neki egy akkorát a vizes kötéllel, hogy az hatalmasat csattant. Beszaladt a pálya közepére, és felhagyott a további támadásokkal. Ahogy indultam volna kifelé, rögtön jött volna ő is, de visszazavartam. Így álltunk egy darabig, a másik ló nyugodtan evett, tudta, hogy neki nincs mitől tartania. Megvárta míg tisztes távolba érek, s csak azután ballagott be ő is szépen lassan, és innentől békésen folytatták együtt az ebédelést. Az ebédidő lejártával mentem, hogy visszazárom őket a pályára. Amikor bementem a kifutóba, a kanca figyelt de nem szaladt el. Úgy mentem el mellette, hogy ne érezze fenyegetőnek. Megálltam a kapuban, és láttam, hogy ő is elindult kifelé a pályára. Félreálltam, hogy elmehessen mellettem, azonban a kanca mellém jött, és megállt tőlem néhány milliméterre a fejével, úgy hogy éreztem az orrszőrei érintését. Nem csináltunk semmit, csak álltunk egy darabig egymás mellett, majd megveregettem, mintegy elfogadva a bocsánatkérését. Nem is tehettem volna mást, hiszen a ló ezt csak egyszer ajánlja fel, ha nem fogadod el, akkor legközelebb inkább messzire elkerül.