Bár azt hihetnéd, most arra vállalkozom, hogy elárulom az idomítás kvintesszenciáját, ezt több okból nem teszem. Az első, hogy magam sem vagyok a titkok ismerője. Ebből következik a második, tudniillik nem szeretnék azokkal vitatkozni akik ismerik, mivel meglehetősen sokan vannak, egyenlőtlen lenne a küzdelem. Ehelyett, megosztanám veled azt a tapasztalatomat, ahogyan egyik ló idomítja a másikat. A forrás garantáltan eredeti, és gyanítom, hogy ennél természetesebb már nem is lehetne. Hogy érthetőbb legyen csupán arra a két lóra fókuszálok, akik részt vesznek a szóban forgó eseményekben. Az egyiket Cayoos-nak, a másikat pedig Tarantának hívják, előbbi pej, utóbbi szürke kanca, s mindketten ugyanabban a futóistállóban élnek. Cayoos rangban Taranta fölött áll, tehát bizonyos jogok illetik meg a csapatban. Ezt Taranta el is fogadta, azonban nem feltétlenül. Ez azt jelentette, hogy amennyiben Cayoos "lőtávolon" kívül esett, hajlamos volt elfelejteni a másik elsőbbségét. Először azt hittem ez teljesen természetes, azonban az utóbbi időben észrevettem valamit, ami nagyon meglepett, nevezetesen Cayoos kivívta magának a tiszteletet arra az esetre is, ha netán nem lenne elérhető a szürke kanca. Ez abban nyilvánult meg, hogy például egy fél évvel ezelőtt amikor engedtem kifelé őket a karámba, először egy pár méteres folyosón mentek keresztül, ahol Cayoos gond nélkül maga mögött tudta tartani a másikat, - ami a lovaknál rendkívül fontos, hiszen mindig a legtekintélyesebb mehet elől - amint azonban szélesebb területre értek, a szürke egy pillanat alatt elszáguldott a másik mellett, amit az rendkívül nehezményezett. Rögtön ki is nyilvánította nem tetszését, lesunyta a füleit, s nyújtott nyakkal, tátott pofával rohant a másik után, aki addigra már rég messze járt. Egy darabig így mentek a dolgok, amikor is az utóbbi időben észrevettem, hogy Taranta mostanában már  akkor sem előzi meg Cayoost, ha van helye hozzá. Hosszas megfigyelés után rájöttem,  ez nem véletlenül van így, észrevettem, hogy Cayoos szabályosan betanította Tarantát arra, hogyan kell viselkednie, ha "előljáróval" találkozik. Ez úgy történt, hogy ha kiértek a legelőre (ahol bőven volt hely elfutni) és a szürke beelőzte, Cayoos addig üldözte, támadta, amíg a szürke önszántából be nem állt mögé. Ha ez megtörtént, helyreállt a rend, és béke honolt, ment mindenki a dolgára legelni. Cayoos nem adott répát meg jutalomfalatot a tanítványának  amikor jól végrehajtotta a feladatot, hanem abban a pillanatban békén hagyta. Amennyiben a tanítvány megszegte a szabályt, kezdődött minden elölről. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy ha Taranta eléri Cayoos vonalát, mintha egy láthatatlan falba ütközne lecövekel, és addig el nem indul, amíg a főnök a beleegyezését nem adja. Bent az istállóban sincs vita, amennyiben Taranta "rossz" szénarakás mellé állna oda, elég ha Cayoos ránéz, s amaz keres magának egy másikat. És végül, Cayoos  titka  abban rejlik, hogy pontosan tudja meddig menjen el, soha nem szorítja meg annyira a "tanítványát" hogy az ne tudna elmenekülni, de mégis addig tartja nyomás alatt, amíg el nem végezte a feladatot, vagyis beállt a sorba. Amint ez megtörtént, abban a pillanatban békén hagyta. Na, ez volt a jutalom, amit viszont Taranta nagyon nagyra becsül mind a mai napig....!