Szerintem, bár sokan azt gondolják, hogy a lovaglást gyakorlatban kell elsajátítani, azért arra nagyon oda kéne figyelni, hogy elméletben is toppon legyünk....! Tudniillik, ha az emberfia nincs tisztában azzal, hogy a lovaglás során mi számít (a ló szemszögéből nézve) durvaságnak, akkor csuda dolgok tudnak történni, például ha nincs kedve, akkor hisztizik, és nem megy ki terepre.  Azt azonban tudni kell, hogy ló nem úgy születik, hogy nem megy ki terepre...! Azt el kell érni nála valamiképpen, általában valami hiányosság illetve félreértés kapcsán. A félreértés lehet például az is, hogy az ember rosszul definiálja a durvaság fogalmát, ami szerintem úgy hangzana, hogy durvaságnak számít az, amikor a lovas reakciója túlmegy ...

       Ámbár ez a cikk Juhász Lászlóról fog szólni, mégis kicsit messzebb kell kezdenem. A világ fogathajtásában mára két fő letisztult szárkezelési mód létezik. Az egyik az angol hajtóstílusra alapozott, Achenbach módszer, és a Petkó Szandtner Tibor által leírt "magyar hajtóstílus". A két módszer kétféle szárat használ, előbbi az Achenbach szárat, a "magyar stílus" pedig a Széchenyi-szárat. Sokáig vita tárgyát képezte, melyik stílus a megfelelőbb a világ fogathajtósportja számára, értelemszerűen a németek próbáltak ebben is az élre törni, ám a hetvenes évek bravúros magyar győzelmei pontot tettek a vita végére. Mára már elfogadott, hogy a Széchenyi-szárral gyorsabban lehet reagálni, illetve minden lónak minden ...

       Na, a múltkor nem volt időm bővebben kifejteni a "lámpás" ügy kapcsán a gondolataimat, ezért most megteszem. Magáról az eszközről még annyit, a működési elve azon alapul, hogy érzékeli, ha a ló homlokvonala a függőleges elé, mögé kerül, és ezt színes lámpákkal jelzi, állástól függően. Azt már elmondtam, hogy szerintem mindenféle olyan segédeszköz, ami azt célozza, hogy lerövidítsük vagy helyettesítsük a tanulás, tapasztalás útját, nekem elfogadhatatlan. Erre mondtam én azt annak idején, hogy 20.000 lóra ülés az a pont, ahol a lovas már lovasnak érezheti magát. Ne ijedj meg, van akinek ez 10.000 vagy akár lehet kevesebb is, de éppen több is. Én, lassan érő típus vagyok, én ezt 20.000-nél éreztem először, ezért ...

        Épp most látom, a tudomány már megint beelőzött minket. Még jó hogy vannak a világon "hülyék", mert nélkülük semmire sem mennénk....!  Nem lenne például ez a legújabb találmány, ami jelzőfénnyel adja tudtára a fakezű hülyének, hogy a lova éppen száron van e (Majdnem szaron-t írtam, de mire kijavítottam rájöttem, hogy úgy is jó lett volna....hihihi....hiszen akinek jelzőfény kell ahhoz, hogy értesüljön a lova állapotáról, annak ha szaron lenne úgy is jó lenne csak ne a piros világítson....hihihi....!), vagy szár mögött. Én nem tudom, hogy aki megvesz ilyen szart, mit érezhet, de én rettenetesen szégyellném magam, ha jelzőfény jelezné mindenkinek a környéken, hogy én vagyok a hülye fakezű, aki képtelen annyi ...

        A holsteini lovak története 1225-től követhető nyomon. Ekkor született meg az a dokumentum, ami arról szól, hogy I. Gerhard az ueterseni kolostornak adja a jogot, a grófság Schleswig-Holstein lovainak legeltetésére. A Holsteini Lótenyésztési Hivatal már I.Christian király (1460-1481) uralkodása alatt létezett. 

A holsteini ló tenyésztése évszázadokon keresztül a paraszt gazdaságokban történt, azok igényeinek kielégítésére szolgált. A nagy robusztus fajtát lapvetően kocsilónak használták, de hátasként is megállta a helyét. Kétségtelenül volt egy finomabb tenyésztési vonal is, ami a nemesi igények kielégítését szolgálta. 1883-ban egyesült a két vonal egy szövetséggé, ekkor alakult meg ugyanis a ma is ismert ...

Gondolom ismered azt a Facebookon elterjedt szlogent, hogy "Te azt hiszed csak ülök a lovon....."...és innentől különböző verziók léteznek, ám folytatásában mindegyik megegyezik abban, hogy a lovaglás egy rettenetesen veszedelmes (extrém) sport, állandó az életveszély, ha csak kicsit is remeg a kezed még a közelébe se gyere, mert ez egész embert, bátorságot, erőt és ügyességet kíván a művelőitől. Oly mértékben veszélyes, hogy már egyetlen nap túléléséért is megérdemelnéd, hogy bekerülj a nemzeti pantheonba, és a többi...........Írják ezt általában olyan teenagerek, akik még épphogy túl vannak az első esést követő traumán, vagy olyanok akik még nem jártak a "pokolban" a célból, hogy eltanulhassák az ördögtől, hogyan kell ...

       Nekem a Tóth Lacika (Abban az időben amíg még versenyeken találkoztunk, mindenki így hívta, tehát most én nem azért hívom Lacikának, mert barátok lennénk, vagy akár csak jó ismerősök.) nem a barátom, egyszerűen csak ismerem mint versenyzőt a lovaspályákról, ahol vele egy időben én már inkább csak mint "edző" (nincs róla papírom, hogy az lennék, de végül is tudtam csinálni, úgy ahogy ) voltam jelen. Nem jártunk együtt bulizni, inni, nem hánytuk össze együtt a járdát átmulatott éjszakák után. Ezt csak azért írom le, mert ha lett volna ilyen akár csak egyszer is, az már alapot szolgáltatna bárkinek arra, hogy összemossa a mostani véleményemet, a régebbi eseményekkel. Szóval semmiféle kapcsolatban nem álltunk, és nem is ...

       Ha a "Papíron" múlott volna, én az életben nem dolgozhattam volna Írországban. Az is igaz, mikor kimentem, az életkorom alapján azt gondolták (46 voltam), éjjeliőrnek jelentkeztem. Úgy is fogadtak és megnyugtattak, nem kell fosni, a "Kockázat"-os lovakat a tökös gyerekek fogják lovagolni, én nyugodtan gondoljak csak a békés nyugdíjas korral, aggodalomra semmi ok. Így is volt, nem is aggódtam egy csöppet sem, mert egy hónap múlva már az összes "Kockázat"-os lovat én lovagoltam, sőt az addigi gyakorlat helyett, - már hogy mindenki ugratott is (gátlovak voltak) - kizárólag én ugrathattam az istálló összes lovát. Volt olyan délelőtt, hogy tizenhetet ugrattam le. Érdekes módon senki nem kérdezte meg, hogy van-e "Papírom"  :

• Az ...

      Hans Moser főhadnagy, a magyar származású "Hummerrel".

 Miután több kérdés is felmerült, a svájci színekben olimpiai aranyérmet nyert magyar ló történetével kapcsolatban, elhatároztam, megpróbálok utána járni, valójában mi is történhetett vele, hogyan került Svájcba, ki tenyésztette, és mi vezethetett sorsának szomorú végéhez. A neten, az előző posztban leírt adatoknál többet már nem tudtam összegyűjteni, ezért úgy döntöttem keresek valakit aki feltehetően tudna segíteni. Az öregebb lovasoknak talán ismerősen cseng Max E. Ammann neve. Aki nem ismerné annak elmondom, hogy ő volt az, akinek a fejében megszületett a díjugrató világkupa ötlete, részt vett a megszervezésében, és mintegy 25 évig volt a világkupa ...

....hogy az olimpiai lovaglás történetében volt egy magyar ló, aki olimpiai bajnokságot nyert....?!....Nem tudtad...? Hát én is csak most fedeztem fel, miután a svájci lovassport történetében kutakodtam a neten. A ló neve "HUMMER", csupa nagy betűvel, de ne menjünk a dolgok elébe. A második világháború után, 1948-ban Londonban rendezték az első olimpiát, miután kettő elmaradt a háború miatt. Svájc a legeredményesebb nemzetek közé tartozott a lovassportban a kezdetektől fogva. Ebben az időszakban még szinte csak katonai lovasok indultak nemzetközi versenyeken, a katonák közül is csak a tiszteknek volt engedélyezve az olimpiai játékokon való részvétel. Volt egy Hans Moser nevű főhadnagy abban az időben a svájci hadseregben. Ő már 1936-ban ...