Miután Vili letette a névjegyét a '85-ös tenyészversenyen, megnyíltak a kapuk az országos és a külföldi barátságos nemzetközi versenyekre egyaránt. Tudni kell erről a korszakról, hogy a vidéki tehetséges lovasoknak csak akkor volt esélyük a sikeres folytatásra, ha a kis vidéki termelőszövetkezetek ellen tudtak állni az országosan kiemelt klubok "hátvakargatásának", s nem engedték kiénekelni a szájukból a sajtot, tudniillik bevett gyakorlat volt, hogy a legjobb lovakat felvásárolták, vagy egyszerűen kipróbálásra megszerezték. Szerencsére Vili mellett kitartottak a főnökei, és immár a baráti országok invitálásának eleget téve, kijutott több határmenti lovasklub nemzetközi versenyére is. 

Ebben az időszakban történt, hogy meghívták az akkori Jugoszláviába, a novi sadi versemyre, amely esemény ugyan nem szerepel a sporttörténelem nagykönyvében, sőt igazából még Vili maga sem az eredmények miatt emlékszik rá, hiszen visszagondolva a későbbi eredményeihez mérve, ez egy jelentéktelen verseny volt csupán. Miért vesztegetem akkor az időt ezzel? Történt ezen a versenyen valami, ami rávilágít arra, hogy a szőke nagy bajszú csávóból nem véletlenül lett Göttler Vilmos, hazánk egyik legeredményesebb versenyzője. Mielőtt rátérnék, még kiemelném azt a tényt, hogy nagyon későn kezdte a versenyzést, és ha ez még nem lett volna elég, nem volt se tsz. elnök rokona, se befolyásos pártkapcsolata, ami a hátrányos helyzetén enyhíthetett volna, szóval minden körülmény megvolt ahhoz, hogy a szokásos forgatókönyv szerint a vidéki Robin Hood elbukjon, aztán majd hetvenkét évesen egy hintaszékben ülve, hosszúszárú tajtékpipáján füstöt eregetve mesélje az unokáknak a Klárikán elért hőstetteit. Immár közhely hogy a siker nem jön magától, azért sokat kell tenni, ha a földre kerülünk fel kell állni, soha nem szabad feladni stb. Aztán jön egy mélypont, a történet befejeződik, az unokák meg majd kiszínezik a pipafüst mellett. 

Nos, mi történt Novi Sadban? Az történt, hogy Klárika megijedt egy szárazárkos ugrásnál, és megállt, kizárták. Vilit ez nagyon megviselte, egész úton hazafelé azon gondolkodott mi a teendő, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. Mire hazaértek meg is volt a megoldás, lepakolták a lovakat, Vili pedig fogta az ásót, és azon nyomban elkezdett kiásni egy szárazárkot, amin másnap már gyakorolni is kezdett, és ez olyan jól sikerült, hogy Klárikával soha többé nem volt probléma hasonló akadályokon. Olyannyira nem, hogy 1988-ban elsőként nyerte Klárikával az Unyi Magyar Ugróderbyt, amelyet a következő évben megismételt ugyancsak Klárikával.

1. kép) Vili az Unyi Magyar Derby eredményhirdetésén Klárikával. A második lovas Miklósvári Tamás Szajkóval, az öltönyös úriember pedig Kollár Kornél, aki nyugdíjazásáig évtizedeken keresztül a Budapesti Honvéd vezetőedzője volt. Az Unyi Derby volt Magyarországon az első olyan rendezvény, amelyet a televíziós közvetítéseken keresztül az egész ország nyomon követhetett. A címben szereplő mondást pedig itt az Unyi Derby egyik sponzorától kapott kitűzőn látta először Vili, és könnyen tudott azonosulni vele, hiszen addig is éppen úgy gondolta, csak nem fogalmazódott meg benne mondatként, hogy "A legjobbnak lenni mindenkor, mindenben"!

2. videó) Vili még kétszer nyerte a Derbyt, 1990-ben Kemállal, 1991-ben pedig a videón látható Rablóval. Tehát az első egymást követő négy évben, három különböző lovon, Vili nyerte a Magyar Ugróderbyt Unyban. Mindhárom ló szürke volt, és a negyedik alkalommal, amikor a Rablóval is megnyerte, Széplaki Pali széttárta a kezét és azt mondta: "Adjatok egy szürkét a Vilinek, és megnyeri a derbyt"....!

Mi vidéken ebben az időben csak úgy emlegettük a Vilit, hogy a "Bajszos". Haza mentünk versenyről, azt kérdezték, "a "Bajszos" is ott volt? Aztán 1989-ben személyesen is megismerkedtem vele, mert Sáripusztán rendezték abban az évben a Ménesek versenyét, ami tulajdonképpen a Mén és Kancaverseny elődje volt. Vili nyerte a "7 éves vagy idősebb"  kategóriát Klárikával, én pedig mögötte végeztem a Királynővel, így az eredményhirdetésen az a kitüntetés ért, hogy már személyesen is beszélgethettem a "Bajszossal".

3. kép )  1989-ben Vili megnyerte Klárikával az Országos Bajnokságot, másodszor is behúzta az Unyi Magyar Derbyt, és nyert egy Volvo világkupafordulót Prágában.

4. kép) 1990-ben Vili másodszor is megnyeri az Országos Bajnokságot Klárikával, Varró József (Kikelet), és Bálint Laci (Gidrán) előtt. És ez nem minden, mivel ugyanebben az évben még megnyeri Klárikával Pozsony, Sopot, Iwno, Hortobágy és Prága nagydíját is, amelyek mindegyike világkupa forduló is egyben, majd harmadszor is megnyeri az Unyi Magyar Ugróderbyt, ezúttal Kemállal.

5. kép )  Vilivel az 1990-es OB. csapatversenyének egyéni eredményhirdetésén. Vili nyerte Klárikával, én lettem a második Királynővel. Kedves nekem ez a kép, mivel Vili mellett állni egy eredményhirdetésen már akkor is kitüntetésnek számított, hiszen még arra is büszkék voltunk, ha bármilyen lóval nehéz kategóriában elindulhattunk, és együtt versenyezhettünk a nagyokkal. A háttérben a szürke Kozma Istvánnal a hátán az a Randy, aki később eredményes karriert futott be  Szász Attilával, majd a Whitakerekhez került Angliába.

6. kép)   Kemállal 1990-ben a lengyelországi Sopotban, a páros által nyert nagydíj egyik ugrásán.  Kemál (Kemál-36 állami mén volt) 9 évesen, ebben az évben került Vilihez. Miután előtte már átesett egy patairhagyulladáson, állandóan problémát jelentett lábon tartani, gyakran előfordult, hogy nem járt tisztán, érzékeny volt a talpa, amit a patairhagyulladás szövődményének gondoltak. Később derült ki, hogy a csüdcsontja volt elrepedve.

7. kép) Udvardi Edit (Lujzi) Vili elmaradhatatlan segítője, Klárikával. Orosházán lakott, öt percre a lovardától. Még akkoriban  is az volt a bevett szokás, hogy a gyerekek segítség fejében lovagolhattak. Én is így tanultam egyébként, sok más korombeli lovassal együtt. Lujzit Vili nagyon megbízhatónak ítélte, így a honi versenyekre őt vitte magával, ő pedig örömmel vállalta a feladatot. Legutóbbi beszélgetésünk során elmondta, hogy a Vili lovaira senki fel nem ülhetett, és óriási kitüntetésnek számított, ha olykor valakit lesétáltathatta a lovát. Lovait az ott lovagló fiatal lovasok - főképpen a Lujzi - ápolták, de a nyergelés, fel- és leszerelés kizárólag a Vili privilégiuma volt, illetve legtöbbször a sétáltatást is ő maga végezte. Nagyon nagy szó volt ha valaki a Vili lovaihoz hozzányúlhatott, ápolhatta, vagy csak egyáltalán a karámba kivezethette. Így már érthetőbb az is, mekkora kiváltságnak számított, ha valaki versenyen segíthetett neki. Ha valaki elkezdett lovagolni járni, először csak "sorport" verhetett, csak messziről csodálták a Vili lovait, és ha elég kitartó volt, léphetett előre egyet a ranglétrán. Az istállóban mindig rend és fegyelem volt, a ló és a felszerelés ápolása mindennapos munka volt. Lujzi szerint a Klárika egyszerűen hihetetlen volt, a Kemál csodálatos, a Rabló pedig huligán, sunyi és harapós, akinek sokáig senki más nem léphetett be a boxába, kizárólag a Vili.

8. kép)   Rablóval a Hortobágyi Nagydíjban 1991-ben. Rabló egy igen erőszakos, túlfűtött, nehezen kezelhető állami mén volt. Mindent elmond róla az első találkozásuk, amikor elmentek érte. Mondták hogy a Rablóért jöttek, a ló ápolója a név hallatán azonnal rávágta, hogy nem Rabló ez hanem "gyilkos", és nem ejtett könnyeket amikor megtudta, hogy elviszik. Vili nyert vele egy Derbyt amit már említettünk, illetve egy nagydíjat Sopotban, 1991-ben. Ez volt a két legjobb eredménye, de sok más versenyen szállította a jó eredményeket. Nagyon nehéz volt vele az élet, Vili szerint sokkal jobb ló válhatott volna belőle ha kasztrálták volna.

9. kép)  Kemállal a budapesti világkupa fordulón 1991-ben. Ez közvetlenül a rendszerváltást követő időszak, amelyet az jellemzett, hogy a gazdaság bezuhant, minden területen elfogyott a pénz, a mezőgazdasági szövetkezetek földjeit, gépeit szétosztották kárpótlás gyanánt, a Tsz-ekben egyre kevesebb jutott a lovak fenntartására, és országszerte a létüket fenyegette az akkori gazdasági válság. Én '91-ben mentem ki Németországba, és emlékszem, hogy már arra nem futotta, hogy az autónkat szervizbe vigyem, a műszakit meg egyenesen a gazdagok hóbortjának tartottam. Viliékre is egyre jobban ránehezedett a pénztelenség.

10. kép)    1992 -  Klárikával nyeri Prágában a vadász 1.40-et. A díjat a kiskunhalasi Dr. Vincze Jenő, nemzetközi bíró adja át. Jenő bácsi volt az akkori idők legkedveltebb nemzetközi bírója, a legnagyobb hazai versenyeket általában ő vezette le, kellemes, nyugodt orgánumát mindenki nagyon kedvelte, és mivel jól beszélt németül angolul, nemzetközi versenyen is megszokott volt a jelenléte.  Klárika itt már 15 éves volt. Én a 85-ös tenyészen láttam először, és mire eddig jutott, a középkelet-európai blokk szinte minden országában nyert nagydíjat,  kétszer volt magyar bajnok, többször volt Nemzetek-díja csapat tagja, hihetetlenül sokat nyert, kivételes képességű egyéniség. Amikor a Termelő-szövetkezet feloszlott, Viliék megvették Klárikát, a nyugdíjas éveit velük töltötte, egy csikója született a Kemáltól, Kókusz volt a neve.

11. kép)    Kemál a pozsonyi világkupa forduló harmadik napján. A karszalag azt jelzi, hogy előző nap ő nyerte a számot. Ekkor Vili már komolyan játszott a gondolattal, hogy akár ki is juthat az olympiára. Itt megint egy lépéssel közelebb került, hogy az álom valóra válhassék.

12. kép )    Kemállal az 1992-ben Prágában, Prága város nagydíjának díjátadásán, amelyet a páros nyert. A díjat nem akárki, hanem egyenesen Max E. Ammann adja át, akiről tudni kell, hogy a világkupa megszervezésének ötlete az ő fejéből pattant ki, és az ő irányításával, rendezték az első fordulót 1978-ban, és egészen 2003-ig ő maradt a világkupa sorozat vezére. Ebben az időben a Volvo sponzorálta az eseményt világszerte, tehát még itt is. Később átvette a Rolex, és 2013-tól a Longines támogatja a sorozatot. Ezen a versenyen egyébként másnap is magyar siker született, a világkupa forduló nagydíját Rezgő zoltán nyerte Pókerrel.

Nos tehát, a világkupán nyújtott teljesítménye alapján, Vili kiérdemelte olympiai részvétel jogát!!!! A kiutazás azonban nem volt nyilvánvaló, ugyanis anyagilag nagyon rossz helyzetbe kerültek. Olyan csórók voltak, hogy Éva azokat a vázákat árulta a piacon, amelyekről Vili hajlandó volt lemondani. Mehetett volna Németországba, de nem ment. Az olympia előtt szűnt meg az Orosházi Dózsa tsz. (mezőgazdasági termelő szövetkezet) Vili munkanélküli lett, 16 000 forint volt a segély. A tsz.-től kibérelték az istállót, bértartás, lókiképzés és belovaglás, versenyeztetés volt a profil, de sajnálatos módon még egy ilyen kaliberű lovasnak is nehezen ment a dolog, hiszen vidéken nem volt pénz, internet akkor még hírben sem volt, mire megtudták mivel foglalkozol és kezdtek volna keresni, már tönkre is mentél. A szövetség szintén csóró volt, úgy kellett mindenre pénzt kunyerbálni, az állami lovak állatorvosi ellátására is alig volt lóvé, szóval ez úgy nézett ki, mintha valaki egy gyári sorozatgyártott IFA-val benevezett volna a Dakar-rally-ra. Ennek ellenére Vili egyedüli ugrólovasként elutazott Kemállal Barcelonába az olympiára.

13. kép ) Kemállal a Barcelonai Olympia elődöntőjében1992-ben. A legidősebb magyar sportolóként indult (40 éves és 227 napos volt), díjugratásban egyedül képviselte hazánk színeit. Az első selejtező körben 42 ponttal, a 44. helyen végzett.

14. kép ) A másnap a következő fordulóban nem szerepeltek jól, így csupán 14 pontot gyűjtöttek, ez a 74. helyezésre volt elegendő. Összesítésben a 63. helyen várta az utolsó fordulót.

15. kép ) A harmadik fordulóban aztán az addigi legtöbb, azaz 44 ponttal, a 44. helyet szerezte meg. A három fordulóban összesen 100 pontot gyűjtött, ami az 58. helyhez volt elegendő.

Vili a szabadidejét azzal töltötte, hogy nézte a többi lovast, és próbálta kitalálni, mit miért tesznek. Az olympia légköre, és mindaz amit ott láthatott, amit a világ legjobb versenyzőitől tanult, felejthetetlen élmény volt. Kemál a felkészülés során gyakran küzdött lábproblémákkal, nyilván ez is akadályozta a jobb szereplést, illetve Vili szerint technikailag is jobbnak kellett volna lenni a világ elitjéhez képest. A mai tudásával nagy valószínűséggel jobb eredményt tudna elérni.

Kemált nem sokkal az olympia után kivették a versenyzésből, és tenyésztésbe állították.

16. kép ) A Közép-Európai világkupa nyertesének járó ezüst lovaglópálcával.

17. kép ) Az olympia után Széchenyi emlékéremmel tüntették ki.

Ezzel Vili életében lezárult egy fejezet, a következő fejezettel pedig hamarosan jelentkezni fogok!