Hans Moser főhadnagy, a magyar származású "Hummerrel".

 Miután több kérdés is felmerült, a svájci színekben olimpiai aranyérmet nyert magyar ló történetével kapcsolatban, elhatároztam, megpróbálok utána járni, valójában mi is történhetett vele, hogyan került Svájcba, ki tenyésztette, és mi vezethetett sorsának szomorú végéhez. A neten, az előző posztban leírt adatoknál többet már nem tudtam összegyűjteni, ezért úgy döntöttem keresek valakit aki feltehetően tudna segíteni. Az öregebb lovasoknak talán ismerősen cseng Max E. Ammann neve. Aki nem ismerné annak elmondom, hogy ő volt az, akinek a fejében megszületett a díjugrató világkupa ötlete, részt vett a megszervezésében, és mintegy 25 évig volt a világkupa sorozat igazgatója. Szóval nem kis fajsúlyú emberről van szó. Jelenleg leginkább könyveket ír, és lovasújságokban publikál. Nos, őt szemeltem ki, találtam is egy email címet, és írtam neki egy levelet, a kérdéseimet megválaszolandó. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy mivel nem vagyunk vele egy "súlycsoportban", nem feltétlenül reménykedtem a válaszában, ám úgy gondoltam, ha meg sem próbálom, akkor  már veszítettem is, a fejemet meg senki nem harapja le csak mert írok neki egy levelet, még akkor sem ha hozzá képest egy "senki" vagyok. Pár nap telt el, s már kutakodtam újabb források után, amikor legnagyobb meglepetésemre Herr Ammann válaszolt a levelemre. Csak hogy érzékeltessem válaszának súlyát, az interneten több helyen is a nemzetközi ugrósport legendájaként tartják számon, és reakcióját nem csupán én találtam rendkívülinek, hanem a svájci ismerőseim, barátaim is. No, de lépjünk tovább, az alábbiakban közlöm Ammann úr levelét.

Igen Tisztelt György úr !

A herélt Hummer, a svájci hadsereg által lett megvásárolva Magyarországról, mint utánpótlás ló, és a Svájci Államszövetség Tüzérségi kiképzőbázisára osztották be Thunba.

A pontos származása nem ismert.

A Thunban szolgálatot teljesítő Hans Moser főhadnagyhoz mint potenciális díjló lett beosztva. Az 1948-as olimpián Londonban vele indult mint egyéni lovas az olimpiai díjlovaglásban, amit sikerült is megnyernie. Hummer nagyon sérülékeny ló volt. Londonban az általa megnyert szám után lesántult, és már a gála előadás záróünnepségén sem tudott részt venni emiatt.

Hummer Londonban volt 12 éves.

1950-ben a Thunban működő tüzérségi lókiképző bázist megszüntették. Utolsó parancsnoka Max Thommon ezredes, hosszú évekig nemzetközi szintű lovas, a svájci díjlovagló válogatott kapitánya, és egyben FEI. szintű bíró díjlovaglásban.

Hummer ekkor már 14 éves, és krónikus sántasággal küzd (patacsont). Így aztán Thommon azt a döntést hozza meg, hogy a lovat le kell lövetni.

A dolog azonban ennél árnyaltabb, és több ok vezetett ehhez a döntéshez.

• Az első, hogy a kiképző bázist megszüntették.
• A második, Hummer krónikus sántasága.
• A harmadik, a hosszú évek óta fennálló feszültségek Moser és Thommon között (Féltékenység, a csupán átlagos eredményeket produkáló Thommon részéről,  az olimpiai bajnok felé.)
• A negyedik pedig, az érzékenység hiánya Thommon részéről.

Hummer halála óriási médiabotrányt okozott, az emberek lógyilkosságról beszéltek. Mindezektől függetlenül, a döntés nem járt Thommonra nézve következményekkel.

Baráti üdvözlettel

Max E. Ammann

Eddig a levél, és mindenki nevében, aki e blogot  olvasgatja, nagyon hálás vagyok Herr Ammannak, hogy egyáltalán komolyan vett. A levél elolvasása után, az új információk alapján már tovább tudtam keresni a témában.

• Először is, Thommon volt az, aki másik lovat ajánlott Mosernek, aki ezt a döntést nem akceptálta, és saját döntése alapján Hummert vitte ki az olimpiára. Ezt csak úgy tehette meg, ha a ló szállítási költségeit maga állja. 
• Thommon díjlovagló bíróként maga is részt vett a londoni olimpián. A pontozás során ő Mosert hozta ki győztesnek, míg a másik kettő bíró csupán negyediknek. A svéd bíró viszont az első három helyre svéd lovasokat rangsorolt, így azonban az összesítésben Moser nyerte az egyéni díjlovaglást mintegy tíz pont előnnyel, viszont a svédek nyerték a csapatot. A svéd csapatot azonban később diszkvalifikálták, mivel az akkori szabályok szerint még altisztek nem voltak jogosultak az olimpián lovagolni, viszont a svéd csapat egyik tagját, aki egyébként őrmesteri rangban szolgált, külön ez alkalomból léptették elő hadnaggyá. ( Megjegyzem ezt nálunk is alkalmazták anno minden Varsói Szerződés Hadseregbajnokságon, a válogatott összes tagját beöltöztették uniformisba....hihihi....!)

Az egyéni véleményem az, hogy elképzelhetőnek tartom, Thommon az olimpiára is azért javasolt másik lovat, mert Hummer már előtte is sántasággal küzdött. Kétségtelenül úgy tűnik, hogy Thommon "bűnös" Hummer halálát illetően, azonban nem tudom elképzelni, hogy a másik fél (Hans Moser, Hummer lovasa) nem vásárolhatta volna ki, vagy méltányosságból nem kaphatta volna meg akár ingyen is a ló tulajdoni jogát, de mindenesetre nem élt vele. Könnyen lehet, hogy a lónak már állandó fájdalmai lehettek, akkoriban még nem volt lehetőség altatásra, a leghumánusabb módja a főbelövés volt a szenvedés megszüntetésének. Nem tudhatjuk, nem voltunk ott, lehet hogy ártatlanul sértenénk egy ember emlékét, aki talán mégiscsak jó lovasember volt. Nem tudhatjuk, hát ne bántsuk.....!

 Max E. Ammann, az általa alapított "Trófeát" adja át Gerco Schrödernek a Helsinki világkupa fordulón 2008-ban. Ezúton is köszönöm a segítségét....!