A holsteini lovak története 1225-től követhető nyomon. Ekkor született meg az a dokumentum, ami arról szól, hogy I. Gerhard az ueterseni kolostornak adja a jogot, a grófság Schleswig-Holstein lovainak legeltetésére. A Holsteini Lótenyésztési Hivatal már I.Christian király (1460-1481) uralkodása alatt létezett. 

A holsteini ló tenyésztése évszázadokon keresztül a paraszt gazdaságokban történt, azok igényeinek kielégítésére szolgált. A nagy robusztus fajtát lapvetően kocsilónak használták, de hátasként is megállta a helyét. Kétségtelenül volt egy finomabb tenyésztési vonal is, ami a nemesi igények kielégítését szolgálta. 1883-ban egyesült a két vonal egy szövetséggé, ekkor alakult meg ugyanis a ma is ismert Holsteini Pferdezucht Verband (Holsteini Lótenyésztő Egyesület). Ekkor vezették be azt a szisztematikus tenyésztési könyvvezetést, ami az alapja lett a még ma is érvényes és tovább vezetett kancacsaládfáknak, ami a mai Holsteini Pferdezucht Verband alapját képezi. 1886-ban 1777 kancacsaláddal indult a tenyésztés, mára ebből mindössze 515 maradt. 1948-ban még 15 000 kanca volt. 1960-ban ez a szám már 1311-re csökkent, amikor is a schleswig-holsteini parlament, az állami ménes megszüntetéséről döntött. Ekkor a szövetség (miután nem tehetett mást) hosszú tárgyalások után, átvette szinte az egész ménállományt, és az évek során felépített egy modern tenyésztési központot Elmshornban. Ma 70 szövetségi tulajdonú, és 200 privát mén fedez. A kanca létszám mára elérte a nyolcezret.

1944-ben vezették be a ma is érvényes tenyésztői elveket. Ez azt jelentette, hogy az addigi munkalóból, sportlovat szándékoztak tenyészteni. 

Itt egy pillanatra elidőznék a saját gondolataimmal. Körülbelül 800 éves fajtáról van szó, amikor elhatározzák, hogy megváltoztatják a fajta jellegét. Ez azt jelenti, hogy a fajta addigi pozitív tulajdonságait (A 18. évszázadban leginkább mint luxus kocsiló volt ismert a határokon túl. Nemes tartás, térnyerő mozgás, rámás erős csontú testfelépítés, valamint rendkívüli teljesítőképesség jellemezték a fajtát. Előbbit a már fent említett nemesi vonalból hozta, utóbbiakat pedig az évszázados megerőltető gazdasági munka alakította ki.) felhasználva, az igényeknek megfelelően, sportra alkalmas fajtát hozzanak létre. Ez volt gyakorlatilag a záloga a fajta fennmaradásának. 

A telivérekkel történő fajtanemesítés bevett szokás volt világszerte, tehát ebben semmi újat nem találni. A hatvanas években több mint húsz telivér fedezett a holsteini tenyészetben. Volt közöttük azonban egy, amely a későbbiek folyamán alapvetően rányomta bélyegét a fajtára, úgy hívták "Ladykiller"."Ladykiller xx" egy Angliában tenyésztett ugró vonalú (gátló) telivér mén, aki mindent megtestesített, amit a holsteini sportló tenyésztési program megkívánhatott magának. 35 fia kapott fedező mén engedélyt, és 195 lánya került be a tenyésztési főkönyvbe. A legjobbakat akkor produkálta, amikor olyan kancákat fedezhetett, akik már rendelkeztek valamennyi telivér hányaddal. Ez például éppen az ellenkezője volt  "Anblicknek xx", aki éppenséggel akkor produkált jó utódokat, ha egy durva vonalú kancát fedeztettek vele. "Ladykillerrről xx" ma elmondhatjuk, hogy a világ ugróló tenyésztésének legmeghatározóbb telivérje volt. Sáripusztán is fedezett egy dédunokája "Lombard" néven, olyan ismert utódai születtek mint "Rezgő", "Sarkcsillag", "Dicső". Én is lovagoltam egy kancacsikót tőle, Petrának hívták, minden idők legjobb csikójának mondom még ma is, ami a praxisomban megfordult. Hihetetlen jól tudott ugrani, nem félt az ördögtől sem,  nagyon kezelhető volt, gyorsan tanult. Petra később a ménesen kólikában elpusztult, a Lombardot pedig eladták Djakovóba. A 2014-es Lovas Világjátékokon 14 "Ladykiller" vonalú ló indult.

Mint már említettem, Ladykiller akkor teljesített igazán jól, ha olyan kancát fedezett, akiben már található volt némi telivér hányad. Ilyen kanca volt Warthburg, akinek a nagyapja volt a telivér Anblick, az apja pedig az az Aldato volt, aki Magyarországon is fedezett, majd pár év múltán pánikszerűen visszavásárolták, miután Albrant nevű fia, Herbert Blöckerrel a nyergében, az 1973-as militari EB-n Kijevben bronzérmes lett. Nos Ladykiller és Warthburg nászából született Landgraf I. Maradjunk még kicsit Warthburgnál. 1962-ben született, és választási korában vásárolta meg  Baron Friedrich Christian von Kielmansegg. Warthburg anyja Schneenelke volt, akinek Warthburgon kívül még egy csikója született a Little Lion xx nevű telivértől, őt úgy hívták Jenny, akit befedeztettek Martinival (Marlonxx), amiből született az az Orchidee, aki Dirk Hafemeisterrel a nyergében tagja volt a szöuli olympián aranyérmet nyert német csapatnak. Ne izgulj, még nincs vége....! Jenny második csikója AthletZ-től született, és Avion néven volt nemzetközi szinten eredményes Ludger Beerbaum alatt. Jennynek összesen hat csikója volt. Warthburgnak szintén hat csikója lett, minden alkalommal a Ladykillertől. Az első volt Landgraf I., aztán Landgraf II., mindkettő nemzetközi hírnevet szerzett, és volt egy Landgraefin nevű testvérük, aki Hugo Simonnal volt eredményes. Landgraefinnek volt egy Cash nevű utódja Cor De La Bryeretől, aki szintén 1.60-on versenyzett, ha jól emlékszem még Hugo Simon is lovagolta. Még mindig folytatom, mert a negyedik testvérnek Hofgraefinnek is született egy csikója Goldkiller néven 160cm-en versenyzett. Na, de térjünk rá a jó öreg Landgraf I.-re.Herbert Blöcker Landgraf I. nyergében.

Landgraf I. tenyésztője Graf von Kielmansegg. A csikó 1966 április 10-én látta meg a napvilágot, ez az év volt Ladykiller első évjárata. 1968-ban a holsteini körungon (tenyésztési elbírálás), másik 11 Ladykiller apaságú mén közül nem nagyon tűnt ki, az ötödik helyen végzett, megadták neki a tenyésztési engedélyt, majd miután két évet eltöltött Holsteinben (Haselauban, ahol az apja Ladykiller is fedezett, ám Landgraf ekkor még nem kapott sok kancát fedezni), 1970-ben Baden-Würthenbergbe került - Hans Dussler vásárolta meg -, ahol nem voltak túlságosan elégedettek mivel az ottani kancaállományra túl nehéznek találták. Ebben az is közrejátszott, hogy időközben már würthenbergi tulajdonban, részt vett egy mén prezentáción, ahol helyezetlen maradt. Ennek oka abban volt keresendő, hogy abban az időben még nagyon erős volt a telivér lobbi, és a tenyésztők a könnyű telivéreket részesítették előnyben. Így amikor a holsteiniek bejelentkeztek érte, visszavásárlási szándékkal 1973-ban, Dussler örömmel szabadult meg tőle.(Ekkor már nyilvánvaló lett, hogy a kevés kancából is aránytalanul sok jó csikót nemzett, ám Dussler ezt nem tudhatta, mint ahogy azt sem, hogy néhány év múlva majd földhöz vágja a sapkáját és megtapossa, miután kiderült, hogy az "aranytojó tyúktól" szabadult meg, messze áron alul.). Elmshornban talán nem véletlenül kezdte Herbert Blöcker lovagolni, hiszen a rokonságból már sikerre vitt egy Aldato apaságú rokont, Albrantot. Blöcker az 1975-ös Equitanan nagí sikerrel mutatta be a mént, hogy a kereslet ugrásszerűen mutatkozott meg iránta. Ezt fokozta még az is, hogy ugyanezen a kiállításon, másik két testvérével együtt (Landgraf II., és Landgraefin) mutatták be az érdeklődő közönségnek. Landgraefin, Hugo Simonnal a nyergében

Hirtelen annyira keresett lett, hogy a Holsteiner Pferdezucht Verband, Landgraf I. csikóira elővásárlási jogot vezetett be. Landgraf I. ezt követően tíz éven keresztül dominált a holsteini lótenyésztésben. Olyan nagy lett az érdeklődés utána, hogy a szövetség úgy döntött, szabályozza a spermához való hozzájutást is, elsősorban azért, hogy a saját igényeiket ki tudják elégíteni, és csak olyan kancákat osztottak be hozzá fedezni, ami elbírálásuk szerint (származás, felépítés, típus), minden szempontot figyelembe véve tehetséges utóddal kecsegtetett (Tehát nem akartak egy cseppet sem elpazarolni, az aranyat érő spermából.). Abban az esetben ha mén utódja született, azt fel kellett ajánlani a szövetségnek megvételre. Tehát itt már nem egyszerűen csak elővásárlási joga volt a szövetségnek, hanem gyakorlatilag a tulajdonos csak abban az esetben tarthatta meg a (mén)csikót, ha a szövetség nem tartott igényt rá. Nyilván addig szó sem lehetett ivartalanításról sem, amíg a szövetség erről nem döntött. 

Utódainak eredményei lenyűgözőek az ugrósportban. Van köztük világkupa győztes (1994 Libero, Jos Lansink , mellékesen még ötször nyerte a holland bajnokságot, és 12 GP győzelme volt), Aacheni nagydíj győztes (Freestyle 1995, Jean-Claude Van Geenberghe ), aztán itt van a fedezőmén Lacros, aki maga is 160 cm-en versenyzett, de nem véletlenül emelem ki őt, hiszen ő nemzette Lord Pezit, aki így első látásra nem biztos hogy megragadta volna a figyelmedet, hiszen ő maga csupán 145 cm-ig versenyzett, és fedezőmén volt, spermáját még ma is lehet kapni a Böckmannál. Nos, Lord Pezinek összesen (eddig) 247 csikója született, abból kereken 70 utódja ment 140-145 cm-es magasságon, és 35 utódja 150-160 cm-en. És most már elárulom, miért is tértem ki erre a mellékvágányra. Azért, mert a Paul Estermann által Lord Pepsi szintén "Pezi-gyerek", és anno amikor Paul nem volt otthon, mindig én lovagoltam. Akkoriban volt 6-7 éves, megmondom őszintén, én nem sokra tartottam, igaz ugrani soha nem is láttuk, és mindig a fedelesben kellett lovagolni. Az egyik sarokban voltak akadályok, és annyira félt attól a saroktól, hogy mindig fél órámba tellett mire ki tudtam vele lovagolni a sarkot. Szóval azt gondoltam, hogy Paul ezt jól benézte, de nem lett igazam. Lord Pepsi állandó tagja a svájci válogatottnak, és amióta eljöttem a Paultól, több mint 200 000 eurót nyert. Elnézést az elkalandozásért, de végül is a dédnagyapja az a Landgraf I., akiről itt most éppen szó van. Arra is jó volt ez a kis kitérő, hogy láttassa a rengeteg mellékszálat, ami szintúgy számolatlanul sok eredményes utódot rejt, ami Landgraftól indult el.Paul Estermann Lord Pepsivel az 5*-os St.Galleni versenyen 2016-ban

De folytassuk a sort Lucky Luke-al, akinek az anyja Karibik. Karibiknek összesen kilenc csikója született, abból kettő lett 1.60-as, egy 1,40-es, két kancacsikója pedig bekerült a fő(kanca)könyvbe. Karibik apja Fra Diavolo maga is 150 cm-en versenyzett. Maradjunk Lucky Luke-nál, aki Otto Beckerrel nyertek például az 1992-es Aacheni Nemzetek Díjában. Otto Becker ma a német válogatott szövetségi kapitánya. 

Aztán Taggi, aki 1981-ben született. 1994-ben a hágai világbajnokságon aranyérmes csapatban, egyéniben pedig bronzérmes. Tagginak később három csikója született, a második a Carthago apaságú Cartani szintén 160-as ló lett, Sören von Rönne, és Marcus Ehning lovagolta. A tenyésztője sören von Rönne volt. Cartaninak mindeddig 331 utódja született, abból 34 volt eredményes 150-160 cm-en. A kisebb eredményeket most nem számoltam össze, mert soha nem lenne vége. Taggi első csikója OrchideeX, akinek nem voltak számottevő versenyeredményei, viszont hat csikójából kettő megy jelenleg 140-150-es pályákon, a fiatalabb most lesz nyolc éves.

Landadel, 665 utódot nemzett, abból 55 ment 150-160 cm-en, és hét "S" díjlovaglásban vagy Grand Prixben. Ő egyedül három körung győztes mént adott az Oldenburgi tenyésztésnek, és az utódai között találhatunk világkupa döntőst díjlovaglásban és ugróban egyaránt.

Landlord, Ludger Beerbaummal és Alois pollmann-Schweckhorsttal volt eredményes.Landlordnak 741 csikójából mindössze 13 160 cm-es lovat találhatunk, ő nem volt annyira eredményes mint a már fentebb említettek.

Landstreicher, Toni Hassmannal. Neki 108 utóda született eddig, ebből kilenc volt 160-on eredményes.

Lausbub (herélt), Achaz von Buchwalddal Hamburgi Derby győztes 1996-ban...........és ha lenne időm, még folytathatnám....

• Landgrafnak 1113 utódja versenyzett, ebből 264 a nehéz kategóriában, és eddig összesen 4,5 millió euró pénzdíjat nyertek.
• 20 Grand Prix utódja lett a díjlovaglásban.
• Közel hatvan fiából lett fedezőmén.
• 340 "Landgraf I. kancát" regisztráltak a holsteini tenyészkönyvben, ebből 260 a főkönyvbe került, ebből 70 kapott "Állami kancadíjat"(a legmagasabb kitüntetés egy tenyészkancának).
• 2007-2008-as szezonban a világ legeredményesebb 75 ménjének listája négy fő vonalra épült. Almé, Cor de la Bryer, Capitol, és Landgraf. 

Landgrafnak öt mén utódja került be a hetvenötbe, kettő az első tízbe. 6. helyen ott van Burggraaf, 26 CSI szintű GP győzelemmel, a 9. helyen pedig Libero van  22 GP győzelemmel. 

Landgraf  harminc évet élt, öreg napjait Bokelben töltötte, ahol aztán két hónappal a harmincadik születésnapja után, szívelégtelenség, és egyéb öregkori betegségei okán elaltatták. A Holsteini Pferdezucht Verband, olyan nagyra értékelte, hogy még életében szobrot emeltek neki.A Landgraf szobor Elmshornban.

Mit is mondhat nekünk ez a történet. Hát ha megnézzük először is a Holsteini szövetség alakulását, akkor rájöhetünk, hogy nem állami pénzen finanszírozzák a tenyésztést, mégis sikeres. Ez persze csak szisztematikus munkával lehetséges. Az ahogyan ez a szövetség a tenyésztőket összefogja, példaértékű. Igény esetén kielemzik, és mént ajánlanak a kancára, amit nem kötelező elfogadni, de érdemes. Landgraf pályafutása nem indult sikertörténetnek, de a holsteiniek tudták mit akarnak, biztosak voltak a szakmai hátterükben, és lám bejött nekik több alkalommal is. Tehát ha ezt magunkra vetítem, akkor olyan szövetséget kellene összerakni, aki hasonlóképpen tudja koordinálni és menedzselni a dolgokat. A cikkben szerettem volna kidomborítani a kancacsaládok jelentőségét is, nem tudom mennyire sikerült. A kancák elbírálása a legfontosabb, onnan indul az egész. A jó kancát nem adják el, hanem fedeztetik, ugyanakkor ha valamelyik vonal éppen nem annyira sikeres is, tudják hogy mennyi potenciál van a kancák hátterében, és úgy tűnik, bizonyos százalékban ez működik is, hiszen láthatjuk, hogy egy vegetáló vonal egyszerre csak elkezd sikeres utódokat nemzeni. Nos hát ezért nem a percemberek hobbija a lótenyésztés, mert évtizedekben mérik az időt, vagy akár emberöltőben. Érdemes tanulmányozni a munkájukat, szerintem sokat lehetne profitálni belőle, és nem utolsó sorban, tisztában kell lenni azzal, hogy egyedül nem megy, viszont azt is láthatjuk, hogy a siker alapja nem az állami támogatás, vagy éppen az állami tulajdon. Egyébként nekünk akár már könnyű is lehetne, hiszen csak le kellene másolni, a sikeres receptet, aztán onnan már lehetne tovább lépni. 

Lehet, hogy ez a cikk hiányosnak mondható, de még így is több napi keresgélés kutatás eredménye, mire ezeket az adatokat összeszedtem. Valószínűleg jobban meg tudtam volna oldani, ha nem munka mellett teszem, de azért fogadjátok így hiányosan is sok szeretettel.....!