Ahogy ígértem, a történet Nagyvázsonyban folytató…...dott volna, ám mégis visszatérnék még (Szebényi Dani jóvoltából) ifjabbik Iby Sándorhoz, aki 1956-ban emigrált az USA-ba.  Pont mielőtt belefogtam volna az írásba, felhívott a Dani, elmondta hogy olvasta az első részt, és talán érdekes lehet számomra, hogy a Georg Morris, megemlít a legújabb könyvében, egy Nona Garson nevű tanítványát, aki részt vett a ‘98-as világjátékokon Rómában, illetve a Sydnei olimpián szintén, és benne volt abban a csapatban akik Nations Cup döntőt nyertek 1997-ben Spruce Meadows-ban. Nos, ez a Nona Garson, midőn a kezdetekről kérdezték, nem felejtette el megemlíteni egy magyar tréner, bizonyos Alex Iby nevét, akinek azokat az alapokat köszönhette, amelyek a nemzetközi porondra segítették. Mint tudjuk Alex az Alexander rövidítése, az pedig a magyarban Sándort jelent, tehát miután igen kevés az esélye annak, hogy Amerikában minden második lovasiskola trénerét Alex Ibynek neveznék, aki történetesen még magyar is, így igen nyomós okom van azt hinni, hogy az az Alex Iby, aki George Morris könyvében is szerepel, nem lehet más, csak az az ifj. Iby Sándor, akiről már az előző rész folyamán szót ejtettünk, és ‘56-ban emigrált Amerikába.Nona Garson 1998-ban a Római Lovas Világjátékokon Rithmical nevű lovával, akihez egyébként két másik lóval együtt, 150db használt mosógépért cserébe jutott hozzá. A lovaglás alapjait ifj. Iby Sándortól sajátította el.

….és akkor folytassuk ott ahol abbahagytuk. Tehát 1963 májusát írtak abban az időben, amikor idősebb Iby Sándort felkérte a Balatonfüredi Idegenforgalmi Hivatal vezetője, hogy alapítson egy lovasiskolát Nagyvázsonyban. Ez fordulópont volt a család életében, mert itt kezdődött az utolsó generáció, nevezetesen Zoltán és Ferenc igazi lovasélete.  

A kép 1964-ben készült Nagyvázsonyban. Itt már teljes gőzzel üzemelt a lovasiskola, beindult a versenyzés is, mindez természetesen az idegenforgalom kiszolgálása mellett. Iby Sándor lett a házigazdája a Nagyvázsonyi Várjátékoknak, a lovasiskola egyre felkapottabb lett, nagyon sok prominens személy járt ide passzióból lovagolni. A várjátékokon a gyerekek (Zoli és Ferkó) is részt vehettek, volt hogy ketten menekültek a török elől egy hucul hátán. Hírük az egész országban elterjedt, olyannyira, hogy a Kőszívű ember fiai rendezője felkérte Iby Sándort, hogy huszártiszti szakértelmével, segítse Nagy Attila színész felkészülését Palvitz Ottó szerepére. Megnyílt a Lovas hotel, beindultak a vadászlovaglások, és egyéb lovas rendezvények.

A turisták lovagoltatása Nagyvázsonyban, a hatvanas évek közepén. Elöl Iby Zoltán, aki ebben az időben már napi rendszerességgel lovagolt, és persze a lovaglást abban az időben még munkával kellett ellensúlyozni. Ez bevett szokás volt országszerte, mi is így kezdtük a hetvenes években. Ma azt mondanák,és nem pozitív értelemben hogy “gyerekmunka”, ami természetesen nem volt igaz, tudniillik mi ezt nem éreztük munkának, és szívesen töltöttük az időnket egész nap az istállón. Gondolom Zoli nem haragszik meg, ha helyette is nyilatkozom ez ügyben. Egyébiránt pedig szerintem jót tett az ember felfogásának az olyan gyerekmunka, amit kifejezetten szerettünk csinálni. A túristák lovagoltatása még a nyolcvanas években is pontosan így zajlott például Mezőszilason is.

A rendőrszázad fellépése Tóth István vezetésével a várjátékokon 1965(?)-ben. Zoltánnak egy életre meghatározó élményt jelentett Tóth Istvánt idomítás közben látni Orsó nevű, magasiskolára kiképzett lovával. Később apja közbenjárására lehetősége nyílt rá, hogy rövid ideig fel is ülhessen a lóra, ami olyan volt neki mint egyfajta lovas megvilágosodás, mert nyilvánvalóvá vált, hogy mi is az idomító munka értelme.

A Nagyvázsonyi Lovasklub 1965-ben. Elől Iby Sándor Gyémánt nyergében. A következő félig takarásban idősebb Jobbágyi József, aki évekkel később szintén sokáig volt a lovasiskola vezetője, ekkor még csak gyűjtötte a tapasztalatokat, mint “Sanyi bácsi” jobb keze. Az ő fia volt az az ifjabbik Jobbágyi József (Dodi), aki militari magyar bajnokságot nyert 1991-ben a klub színeiben  Gavallér nevű lovával. Id. Jobbágyi József autóbalesetben hunyt el a ‘90-es(?) években. A következő itt elől a kis fekete huculon büszkén húzza ki magát a legfiatalabb Iby, itt még csak Ferike, aki éppen tíz éves volt a képen, és csak azért látszik ilyen nyugodtnak, mert ekkor még nem tudhatott arról a sokkoló élményről, hogy mintegy húsz évvel később majd velem kell együtt dolgoznia Sáripusztán…..hihihi….Mögötte Fehér Péter van takarásban, mellette pedig bátyja Zoli látszik Ugarral. És a prominenseknek még mindig nincs vége, mert a következő ki szőke lovas az a (itt még nem doktor) Burucs Balázs, aki később állatorvosit végzett, volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya, maga is versenyzett egészen a felső kategóriákban is, illetve a lánya Bora és fia Barna szintén a legmagasabb szinten versenyeznek. Barnus ma Magyarországon lovagol, míg Balázs és Bora Kínában dolgoznak mint edző belovagló és lovas, versenyzőként. Mellette Fehér Judit, Szatmári István, és Pető István. Utóbbi szintén állatorvosit végzett, és Bábolnán praktizált (talán még ma is) mint állatorvos(utóbb kiderült, hogy Nagyvázsonyban maradt, és ő Fugli Károly apósa. Ezt onnan tudom, hogy személyesen hívott fel.)…..És ha még mindent elmondanék ami e képnek ágairól bogairól eszembe ötlik, ennek a cikknek soha nem lenne vége. Ugye milyen kicsi ez a világ…? Ki tudhatja, hogy évtizedekkel később, aki most  éppen mellette áll, az “szóra érdemes lesz”, vagy sem…?!

 A Nagyvázsonyi Lovasklub csapata 1966-ban Rádiházán. Jobbról balra, Pethő István, Iby Zoltán, és Burucs Balázs…..Nos, most már elmondhatjuk, hogy Iby Sándornak sikerült pezsgő lovaséletet teremteni Nagyvázsonyban, ami a változások ellenére, a mai napig életben van, illetve sok olyan embert útjára indítani, akik később szintén, hozzá hasonlóan,  mondhatni  fanatikus módon adták tovább a következő generációnak a “lovas tudományt”.

1967-ben aztán - amikor már minden szinte magától ment - Iby Sándort nyugdíjazták. A nyugdíja azonban még az éhenhaláshoz is kevés volt, tudniillik a katonaságnál töltött idejét a kommunisták nem számolták bele a nyugdíjas éveibe. Így aztán újabb “kalandra” vállalkozott. Volt Tabajdon egy lószerető főállattenyésztő, aki felkérte a Tabajdi Aranykalász Mg.Tsz. csikótelepének vezetésére, illetve egy lovasiskola alapítására, amit természetesen el is fogadott. A tenyésztést és a lovak kiképzését egyaránt nulláról kezdték, ráadásul az első egy két évben még normális lakásuk sem volt, egy szobában lakott az egész család, közös konyhát használva a ház tulajdonosával.

 Tabajdon hagyományai voltak a lótenyésztésnek, ám szakember híján egy időre felhagytak vele. A képen Iby Sándor látható 1968-ban a tabajdi istálló előtt, Rádiháza Gazal II. - 5 nevű fedezőmén nyergében a kezdetek kezdetén. Elindult a lovasiskola is, a faluból és a környékről egyre többen jártak lovagolni,  sokan utaztak le egész hétvégekre a fővárosból, és mind több külföldi lovas találta meg a számítását Tabajdon, egész Európa területéről.

 Az Iby fivérek a Tabajdhoz tartozó Bélápapusztán 1969-ben.. A szürke kis angloarab lovon, Gyöngyvirágon ül (még nem Ferkó, csak) Ferike, a pej lovon pedig Zoltán. A lovak képzésében mindenki részt vett aki tudott lovagolni, természetesen Sanyi bácsi felügyelete mellett.

 Megalakult a tabajdi ugrócsapat is, balról jobbra Iby Zoltán, Mészáros Etelka, és Kasziba Lajos, egy mosonmagyaróvári versenyen, a Tabajdi Aranykalász Tsz. saját tenyésztésű lovain. Később Tabajdon kezdett lovagolni a Ficsor Józsi, és Antal B. János (Rudi) is, mindkettőjükkel dolgoztam együtt a későbbiek folyamán. Lassan kezdett beindulni az üzlet is, egyre több lovat értékesítettek külföldre. A külföldi értékesítések átlagára 60 000 forint volt. Csak megjegyzem, hogy akkoriban, egy polgári háznak számító “kockaház” felépítése kb. 100 000 forintot tett ki. Ha a mai árakkal vetném össze, az azt jelentené, hogy egy hasonló ház felépítése ma durván 15 000 000 forintba kerül, akkor az a bizonyos átlagár ma kb. 10 000 000 forint lenne. A tabajdi Tsz. 1978-ig mintegy 120 lovat értékesített, nagy részét külföldre. Ha évekre lebontjuk akkor évi tíz lovat adtak el (mai áron) 100 000 000 forintért, és ehhez jött még az idegenforgalom illetve a lovasiskola bevételei. Szóval fenntartotta magát a dolog, szerintem ma sokan megelégednének ezekkel a paraméterekkel. A ménes később törzstenyészet jelölt lett, és az állomány  elérte a 80-as létszámot.

 Időközben Zoltán a családi hagyományokat, és a lovak iránti érdeklődését követve az agrár pályát választotta, és nagyapjához hasonlóan a Mosonmagyaróvári Agráregyetemre jelentkezett, ahol 1976-ban agrármérnöki diplomát szerzett, pont úgy mint a dédapja, nagyapja és az apja. Az egyetemi évek alatt minden szabadidejét a lovak kiképzésére áldozta (Tabajdon), így a hetvenes években jelentős eredményeket értek el díjlovaglásban és díjugratásban egyaránt. A képen Furcsa nevű lovával látható, egy Budapesti versenyen.

 Időközben Iby Feri is elvégezte a Tatai Lótenyésztő Szakmunkásképző Iskolát, és visszament Tabajdra dolgozni az apja keze alá. A képen Gombos nevű lovával látható, akinek hátán gyakran lovagolt stafétát a bátyjával, aki Furcsát lovagolta (a felső képen). A dolognak az volt az érdekessége, hogy ők ketten ugye édestestvérek voltak, pont úgy mint Gombos és Furcsa, akiknek anyjuk és apjuk is megegyezett, és persze saját tenyésztésű lovak voltak, bár az anyjuk nem helyi tenyésztésű kanca volt. Nyerő tabajdi csapat a hetvenes évek vége felé. Balról Iby Ferenc, Varga József, Antal Boldizsár János, és Iby Zoltán......... Iby Sándornak 1981-ig tartottak a tabajdi évek, ahol 1981-ben egy közgyűlési határozat révén eladták az összes lovat (Pont úgy mint Mezőkeresztesen, kísértetiesen ugyanebben az időben.). Ekkor ismeretsége révén Baracskára ment dolgozni, mint lótenyésztési szaktanácsadó 1985-ig. (Iby Sándor bácsinak itt fejeződött be a pályafutása Baracskán, nekem ekkor kezdődött Mezőszilason.) Iby Sándor Budapesten halt meg 1990. június 27.én, 83 éves korában. Ferkó 1979-ben elszegődött Pettendre, ahol ménesvezető és sportlovas lett. 1983-ban Nagycenkre ment mint belovagló és sportlovas, majd 1984-ben került Sáripusztára, ahol később 1988-ban találkoztunk.

 Zoltán 1976-ban agrármérnöki diplomát szerez, majd két év Sáripusztai kitérő után a Tatai Lótenyésztő szakiskolában lesz lovastanár,  majd 1979-ben Bábolnára kerül a legendás Bartha Laci bácsi csapatába. A képen az 1979-es bábolnai csapat látható, balról Tóth József (Josku, aki később Dalmandon lovagolt, én ott ismertem meg, a terület leggyorsabb lovasa volt a nyolcvanas évek végén.) - Budapest, Helmeczi József (Domó, szintén lovagolt később Dalmandon, egy csapatban a Joskuval) - Lujza, és Iby Zoltán - Oleg nevű lovaikon, egy bábolnai versenyen. Zoltán legszebb lovas éveiként emlékszik erre a néhány évre.

 1982-83-ban aztán bajnok csapattá formálódott Bartha Laci bácsi keze alatt a “kis csapat”, amelyet miután ennek nem lett folytatása később, a “nagy bábolnai csapat” néven szokás emlegetni a mai napig. A kép már csak azért is legendáriumba való, mert minden szereplője ismert alakja volt a kor lovaséletének. Balról az első Prutkay Zoltán (Cicke, később sokáig volt a BLK igazgatója, és magas pozíciókat töltött be a lótenyésztés területén is), Iby Zoltán, Bartha Laci bácsi, aki még a holt lovat is fel tudta támasztani), Széplaky János, és Tóth józsef (Josku).

Iby Zoltán a következő év végén egy versenyen ajánlatot kapott kapott a nagycenki lótenyésztési felügyelői állásra, melyet el is fogadott, mert nagyon érdekelte Nagycenken a ménekkel folyó munka. Ekkor még a mének felkészítése jó úton haladt, szabadonugróban nem egyszer született 2 méteres eredmény, s nyereg alatt még ő is ugratott STV-III-as ménvizsgán 180 cm-t, a Razesz-III-29/Radamesz nevű ménnel (a képen), amit ha jól emlékszem, később Somlai Tamás lovagolt nemzetközi szinten.1984-től 1992-ig dolgozott Nagycenken mint lótenyésztési felügyelő, majd szintén hasonló munkakörökben az egyre újjá alakuló szövetségekben 2009-ig kirendeltség vezető, amikor is korengedménnyel nyugdíjba vonul. 1986-ban mérnök-tanári diplomát szerez, 1994-ben a Testnevelési Egyetemen lovas szakedzői diplomát szerez, majd 1996-ban megszerzi hozzá a lótenyésztő szakmérnöki diplomát is. Írt két tankönyvet is a lótartásról és a lovak használatáról, több könyvhöz pedig hozzájárult fejezetek írásával, illetve lektorálással. Ma mint nyugdíjas még mindig tevékeny, van néhány tanítványa, de csak olyanokat vállal akik valóban szeretnének tanulni, mondja ő.

 Iby Feri 1984-ben Sáripusztára került, az Enyingi Állami Gazdaság sportistállójába mint belovagló és sportlovas. Itt először együtt dolgozott Horkay gáborral, majd később a Bálint Lacival, és 1988-tól velem is három évet dolgozott együtt. Szerencsés véletlen, hogy a velem együtt töltött ideje volt életének talán legeredményesebb időszaka. Itt a legjobb lova Kikelet volt, ám a Királyfival is a nagy pályáig (140 fölé) jutott). A képen Királyfival látható 1988-ban a tenyész 6 évesek döntőjében. 1989-ben megcsináltuk azt a bravúrt, hogy OB. csapatban Mezőhegyesen bronzérmet szereztünk, mint vidéki csapat. A csapat tagjai voltak, Iby Feri a Kikelettel (a képen), Bálint Laci Igézővel, Horváth Béla Jampival (Mezőszilas), és jómagam a Királynővel. Szintén még 1989-ben elszegődött Piliscsabára egy vállalkozóhoz, ahol öt évet töltött. Lovagolta többek között a Rezgőt, és a Légióst is. 1994-ben Jászberényben edzősködött, majd 1997-től lovas magánvállalkozó lett. Ma már ő is nyugdíjas, és úgy tűnik, folytatás híján lezáródik egy igazi “lovasdinasztia” korszaka.