Ez volt a címe Németh Dezső írásának, ami az 1969. évi Lovassport Lótenyésztés című szaklap 4. számában jelent meg. Nem a múltban akarok vájkálni, csupán szeretnék betekintést engedni abba a korba, hol tartottunk akkor, s ehhez képest hol tartunk most, és mi az (szerintem) ami jelenleg is aktuális lenne. Németh Dezsőről lehet olvasni Ernst József "A magyar lovassport száz éve " című könyvében, itt csak annyit említenék meg róla, hogy az induló Örkényi Lovaglótanárképző egyik mondhatni alapító lovaglótanára volt, és többek között olyanok tanultak nála mint Némethy Bertalan és Monspart Gábor.  Őt tartották az "ismereteit" legjobban átadni képes lovaglótanárnak. Néhány morzsát talán nekem is sikerült felszednem utána Sáripusztán, ahol utoljára dolgozott és befejezte földi pályafutását. A cikkből fogok kihagyni részeket a hely hiánya miatt, a többit szó szerint fogom idézni, ügyelve arra, hogy a szöveg környezete, mondanivalója ne változzon. Hát akkor vágjunk bele....!..........A cikk bevezetőjében arról van szó, hogy az olimpia helyszínének közelsége miatt lehetővé vált a lovasok indulása is, amennyiben a három szakág (díjlovaglás, díjugratás, militari) meg tudja teremteni az indulás feltételeit.  ............"Mindhárom versenyág a helyes idomítólovaglásra, és az iskolaszerűen kifejlesztett tereplovaglásra támaszkodik. Xenophon óta tudjuk már, hogy a lovat hátasló használatra  idomítani kell, és minél többet követelünk tőle, annál behatóbban kell tanítanunk. Ez a szabály érvényes a helyes tereplovaglásra is, melyből a modern ugratás ered. Ha sporteredményekre törekszünk, a lovast lovával össze kell szoktatnunk, majd ennek elérése után megfelelő összhangban folytatjuk a továbbképzést. Az idomítás alapgondolata mint már említettem az, hogy a lovat céltudatosan összeszoktassuk lovasával oly módon, hogy a lovas akarata érvényesüljön. Ez az ABC-je az idomításnak, melyet alapidomításnak nevezünk. Célja, hogy a lovat a lovas befolyására, könnyed iram- és irányváltoztatásokra tanítjuk egyenletes folyamatos mozgásban, mindhárom jármódban. Az ugrás a ló negyedik jármódjának számít, és külön kiképzést igényel. a lovas az alapkiképzésben megtanulja a zárt taoadó ülést, a lóhoz való simulékonyságot, és azt a befolyást ami képesíti őt arra, hogy  lovától az előbb leírtakat megkövetelhesse. Röviden, ezek az alapkövetelmények, elsajátításuk előtt nem szabad a lovassal, lóval nehezebb gyakorlatokat kezdeni. Sajnos nagyon sokan nem tartották be kellő pontossággal ezt a szabályt, és innen erednek azok a hibák melyek mind a lovasnál, mind a lónál nagy tehetségek gyászos végéhez vezettek.....Tehát - és ezt nem győzöm hangsúlyozni - a lovas és a ló jövője, a kiképző tudásától és alaposságától függ......Mindezt irányítani olyan képzett vezető/oktató hivatott, aki a kialakult helyes elvek és saját tapasztalatai alapján, kellő alapossággal eligazítja tanítványait.előbb az alapiskolát tanítja, majd annak elsajátítása után  szakosít, azaz rátér egyik másik lovassportág kezdeti oktatására......sikeres munkán alapuló lovasbázisnak lovardára és terepre van szüksége. Nem szabad egyiket sem elhanyagolni. A terep különösen az alapkiképzésben olyan előnyöket ad, melyeket egy zártabb sík lovardaszerű hely nem adhat meg. A lovardának pedig az 5-6 hónapot kitevő szabad terep használhatatlansága idején a pontosabb idomítómunkánál van nagy jelentősége. Vegyük figyelembe azt is, hogy teljesen értelmetlen irányba térünk el a lókiképzésnél, ha a lejtőkön és vizes akadályokon nem oktatjuk lovainkat alaposan, hiszen más természetes akadállyal manapság már nem is találkozunk, ezek pedig lovaink természetes egyensúlyban való ügyesítésére és engedelmességük fokozására kimagaslóan alkalmasak......A Magyar Lovasszövetség az ország 43 szakosztálya közül mindössze csak ötből válogathatott (tudniillik a többi még nem érte el a kívánt szintet) a nemzetközi versenyeken való részvételre. Ez úgy hiszem mindenre választ ad.....Komoly nemzetközi mérkőzésekre beérettnek akkor tartom az ugrólovast, ha bankkel, vizesárokkal, vizesárok kombinációkkal ellátott, 140 cm-re emelt, változatos vezetésű pályán, 400 méter/perc irammal folyamatos erőlködés nélkül feladatát képes teljesíteni....."....../A szövegben itt egy felsorolás következik, illetve a versenyhelyszínek elemzése. Ebből kiemelnék néhány eredményt, mint például a Puissance versenyszámot Olsztynban egy lengyel ló/lovas páros nyerte 2.20 cm-en hibátlanul. Ezt csak azért emeltem itt ki, mert később az olimpia utáni elemzésében Dr. Kollár Kornél megemlíti, hogy bizakodásra adott okot, hogy a magyar lovasok többször elértek ebben a versenyszámban a két méterig. Mára már tudjuk, hogy a puissance eredmények nem adnak reális képet egy concourse teljesítéséhez. További "figyelemre méltó" eredmény volt még, hogy a magyar csapat ugyanitt Olsztynban a Nemzetek Díjában az 5. helyet szerezte meg, 120 hibaponttal. A lengyelek 4 hibaponttal nyerték, 2. a Szovjetunió 8hp., 3. NDK 28 hp., 4. Franciaország 40 hp.

........"A szovjet lovak magasvérű, nagy- vágta és ugróképességű és készségű lovak, egyesek kissé hevesek, jól idomítottak, az ugrásváltást tudják.....A német lovak nagy rámájú, igen jó ugrók, nyugodtak és igen jól lovagoltak........A francia lovak nagy ugrók, iskolájuk jellegzetességével igen jól felkészítve, könnyen váltanak lábsorrendet......A lengyel lovak nemes alkatú, trakheneni tipusú, nagy képességű ugrólovak, az ugrásváltást simán csinálják.....Összefoglalva : a látott külföldi lovak magasabb alkatú, nemes küllemű, nagy ugróképességű és készségű lovak, iramot és irányt könnyedén változtatnak. Tehát a sportág alapkövetelménye: a nemzetközi sportra alkalmas sportló........ A militari olimpiai számára Lengyelországban 20 db első-, 30 db másod-, és 40 db harmadsorban számításba vehető militari lovat tartanak nyilván, ezenkívül 10 db telivér dolgozik a versenypályán olimpiai előkészítésben. A militari előkészületek már 1967 őszén megkezdődtek mivel a sportágban hosszú és sokoldalú tehát hosszan tartó az előkészítés. 1968-ban 38%-os, és 50%-os olimpiai teljesítményű terepversenyek voltak, az idén 50%-os és az ősszel 75%-os méretűt csinálnak, tehát jövő évben nemzetközi összehasonlító militarikra lesznek képesek......Megjegyzem, hogy az olaszok az idén nyár elején, 10 db a vadászatokon már részt vett lovakat vásároltak.......Az idei aacheni nemzetközi lovasmérkőzésen a németek nyerték a 3 legjelentősebb ugrómérkőzést, a Nemzetközi Ugróbajnokságot, a Nemzetek Díját, és az Aacheni nagydíjat, melyben 4 összevetés után Schockemöhle Wimpel és Hanson, Winkler Enighen még hibátlan volt, de a további mérkőzésekre való tekintettel megosztoztak a győzelemben, lemondva az ötödik összevetésről. A németek 8 első díjat nyertek a külföldiek 13 győzelmével szemben. Négy első díj jutott az olaszoknak, négy az angoloknak, kettő a kanadaiaknak, kettő a franciáknak, és Pessoa által egy a braziloknak. Díjlovaglásban Neckermann öt első díjat nyert. A nyugati sporterőviszonyokat mérlegelve, nagy teljesítmények várhatók az idei Hickstead-i ugrólovak Európa bajnokságán, továbbá a londoni és a dublini CHIO-n......Mint látjuk, a számításba jövő országok komolyan ráálltak a lovassportra, és magas fokon művelik azt. Specializálódtak minden versenyágban. Fejlett lovasszakköreik széles bázisú előkészítést tesznek lehetővé az olimpiára.......Mint tudjuk a lovassport szoros függvénye a lótenyésztésnek. Lengyelországnak 2.600.000 lova vaqn, nekünk csak 241 000, de minőségi vonalon is felveszik a versenyt velünk, és a lovasanyaguk is kitűnő........Magyarországon a lovassport szépen fejlődik. Eredményeinket azonban reálisan kell, értékelnünk. Csapataink külföldi szereplései várakozásaink szerint zajlottak le. Voltak első díjaink és jó helyezéseink is, de beigazolódott az is, hogy nagyobb követelményekben még nem vagyunk nemzetközileg tényezők...... Díjlovaglásban ?  A pontosan bemutatandó  könnyű osztályú díjlovaglás követelményeit még nem értük el teljesen......Háromnapos versenyekben a kezdet kezdetén tartunk......Ugratásban haladtunk előre a legjobban, de annak ellenére hogy évek óta erre a sportágra helyeztük a legnagyobb súlyt, itt is csak lehetőségeink és képességeink középmezejében járunk. Bankokon, vizesárkokon és különösen azok kombinációin lovaink nem eléggé otthonosak. Komolyan megépített 130-140 cm-es pályákat még uralnak. Általában ugrólovaink a fordulatokat nem veszik folyékonyan, hamisan sőt keresztben vágtázva érkeznek gyakran az akadályok elé. Ugrásváltást nem tudnak. Sok lovunk nem tud egyenes vonalban ugrani! .....Lovaink lovagoltságát sokkal magasabb szintre kell emelnünk........Az olimpiára felkészülés nálunk nem csak a versenyzés tovább folytatását és a lóanyag kiegészítését jelenti: nálunk a lovas és lóanyag szakszerű tovább képzésével is törődni kell, mielőtt az olimpiai feladat megoldásához nyúlunk. A mi szakosztályaink általában nincsenek felszerelve beható szakkiképzésre, különösen nem olyanra amelyhez lovarda, terep és versenypálya kell. Véleményem szerint legalább 5-6 lovasból, és 10-15 lóból álló csoport az, amely komolyabb feladatokat vállalhat.......Minél közelebb jutunk 1972-höz, annál koncentráltabban kell a kiképzendő csoportokat összefogni és dolgoztatni. Mint az MTS határozat megállapítja, az olimpiai felkészüléshez rátermett versenyzőket (ló és lovas) optimális viszonyok között kell foglalkoztatni.Úgy gondolom, hogy a legjobb terület erre  Gödöllő, és másodsorban Tata....."       - Németh Dezső - lovas szakoktató

Lábjegyzet :..........Nincs okom feltételezni, hogy ezt az írást a rosszindulat szülte volna. Tisztán és világosan írja le, hogy miképpen kellett volna, kellene egy használható ló- és lovaskiképző bázist üzemeltetni annak érdekében, hogy legyen előrelépés. Nyilván azért írta le, mert ez nem így működött annak idején, tudniillik ha valaki bárhol a világon egy olimpiára felkészítő elemzést ír, akkor általában nem azzal kezdi, hogy hogyan kell lovat, lovast kiképezni, és milyen körülmények között, mivel ennek alapvetőnek kellene lennie. Aztán tesz egy összehasonlítást mi magyarok és a Kelet-Európai régió között. Az szovjetek a hatvanas hetvenes években még potenciális éllovasok voltak militariban, több egyéni és csapat érmet szereztek, köztük aranyakat is. A lengyelek pedig kevéssel előtte nyertek egyéni Európa-bajnokságot 1965-ben. Később 1981-ben pedig szereztek egy Európa-bajnoki csapat bronzérmet. Az is sokatmondó, hogy a 2017-es militari EB-t Lengyelországban rendezték. A lengyeleknek ebben az időben még 2 600 000 lovuk volt, nekünk mindössze 241 000. Ez több mint tízszer annyi. Ezzel utal a tenyésztésre is, hogy ugyan az sincs rendben, ott is változtatni kéne. Képzeljük el, hogy abban az időben valaki, akit eleve háborús bűnösnek tart a politika, kritikát fogalmaz meg róluk. Hát persze hogy a közelébe sem engedték az egésznek, pedig nála kompetensebb ember nem volt akkoriban Magyarországon. Ennek nem lehetett más a vége mint az ami lett is. Militariban a négyből három lovast kizártak. Mostanra már tudhatjuk, hogy ennek az volt az oka, hogy röviddel az olimpia előtt száz százalékos terhelést követeltek a lovaktól, ami teljesen hibás döntés volt, de abban az időben mindenki értett a lovagláshoz (is) ha elég magas volt a beosztása. Mondhatnád, hogy a negyediket miért nem zárták ki..? A negyedik lovas Szabácsy István tartalék volt, és akkor még úgy tűnt neki esélye sem lesz indulni, ezért a felmérőn szépen kímélő tempóban ment végig, így az ő lova Adonisz talpon maradt. Egyéniben a 37. helyen végzett. Én úgy gondolom, hogy ezek a sorok még ma is aktuálisak lennének, ha lenne aki komolyan odafigyelne rájuk. Mi is terepen edződtünk meg annak idején, sőt ott idomítottuk a lovakat is, már amennyit idomítottunk, hiszen az ugrásváltás még a nyolcvanas évek végén sem tartozott a kötelező “menetfelszereléshez”, bár a nagy klubokban többnyire megoldották, viszont el kell mondanom, hogy amikor a Királynő lejött 1988-ban öt éves korában a BLK-ból, ő sem csinálta az ugrásváltást, én meg nem tanítottam meg neki, mert nem mondta senki mit csináljak, így aztán sokszor értem keresztben az ugrás elé, illetve ritka volt amikor jó lábra érkeztünk.. Hát innen kellett volna továbblépni. A terep fontosságáról még annyit említenék meg, hogy a legutóbbi Európa-bajnok díjugratásban, Peder Fredricson az 1992-es olimpián  Barcelonában még militariban állt starthoz, 14. lett egyéniben, és 11. a svéd csapattal. 1989-ben pedig junior Európa-bajnok lett szintén ebben a szakágban, de Reiner Klimke, a legendás díjlovas is volt csapat Európa-bajnok militariban, de az 1964-es olimpia bronzérmese militari egyéniben Fritz Ligges is nyert később csapat aranyérmet ugróban, éppen a Müncheni olimpián, illetve az ismert ugrólovas Michel Robert is, éppen a müncheni olimpián militariban az egyéni 17. helyen végzett, mint a legeredményesebb francia, Vandale nevű lován…!

Bognár Sándor Bettyvel az olsztyni felkészülő versenyen. Betty röviddel az olimpia előtt lesántult, majd az olimpián Antaryl sérülése miatt Móra László kapta meg, aki a tizedik ugrásnál kizártak vele. Bognár Sándor így kénytelen volt Fáklyással indulni az egyéniben, aki ugyan tudott nagyot ugrani, de nem volt képes a nagy összetettekben tolódni, így őt is kizárták.

 Móra László, a képen Zavarossal. A kép már néhány évvel az olimpia után készült. Őt Antaryllal nevezték a, ám az öt méteres vizesárokba olyan szerencsétlenül ugrott bele, hogy a ló sántasága miatt fel kellett adnia. Addig viszont csupán két hibát vétett.   

 Ákos Ajtony Terikével. Eredetileg vele nevezték Münchenbe, ám a verseny előtt szintén lesántult, így Őzikével volt kénytelen indulni. Terike lett volna a csapat legjobb lova, nyilván megsínylette a csapat a hiányát. Ákos Ajtony a csapatban 29 hibaponttal ment Őzikével, az egyéniben 12 hibapontot gyűjtött.

 Széplaki Pál Kemállal már az olimpia után. Az első pályát 28 hibaponttal teljesítette, de a verseny után ő is lesántult, így nem tudta folytatni a versenyt. A magyarok közül senki nem jutott a döntőbe.

 Varró József Abasárral, a militari csapat tagja volt. A már fent említett okok miatt kizárták a terepversenyen.

 Szabácsy István "Dobó" nevű lovával egy militari versenyen. Ő volt az egyetlen versenyző a magyar csapatból aki befejezte a versenyt, és egyéniben a 37. helyen végzett Adonisszal, ami szerintem egy tisztességes helytállást jelentett, különösen ha fent leírtak igaznak bizonyultak. A képet a “Tatter anno” című honlapról töltöttem le, a kép egy nemzetközi fotópályázaton díjnyertes lett.

 Krizsán János Figyelővel 1976-ban. Münchenben Dervist lovagolta. Dervis volt az egyetlen magyar ló az összes közül, aki nem volt magasan telivérezve. Őt is kizárták az ötödik terepakadályon. A kép még azért érdekes, mert Figyelő, Balogi Andrással szintén nevezve volt a militari csapatban, ám a verseny előtt lesántult, így vált lehetővé Szabácsy István indulása.

 Horváth József, a képen Ízisszel. A csapatban Dáriusszal indult, sajnos a hibás felkészítés okán őt is kizárták.