Mint tudjuk, tudományos kutatások kimutatták, hogy a "sötét oldal"  (nevezik magukat profi lovasoknak is) kártékony a lovaskultúrára és a lovasnemzetre, meg a natural horsemanshipre, meg mindenre nézve - genetikai betegsége, hogy sorra erőszakolja meg ezrével a lovakat. Lásd itt van az én példám is, má' nem bírom "cihésen" elviselni az erőszaktevés terhét. Pedig próbáltam inkognitóban maradni, és egy darabig sikerült is észrevétlenül meghúzódnom mint "trágyamester", ám apró jelekből a CIA a nyomomra bukkant, és kényszerítettek rá, hogy ismét erőszakot tegyek, tudniillik itt ahol dolgozom ( Itt mindenki a "natural szabadidőlovagolásmanship" híve. ) rájöttek, hogy én "ehöl" nagyon értek. Meg is kaptam mindjárt az első feladatot, "be kellett törni" (Tudom, a mai világban már ez a kifejezés is egy év letöltendőt ér.) egy három éves kancacsikót. A tulajdonosa Katharina, aki a parellizés és a liberty tréning híve, csak annyit kötött ki, hogy ne rövid idő alatt erőszakoljam meg, hanem adjam meg a módját, és akár háromszor annyi időt is "törődhetek" vele, mint azt általában szokás. Nos, Írországban, egy átlagos ló "megerőszakolása" nyolc hétig tartott, ez azt jelentette, hogy nyolc hét után már engedte magát bárkinek, hogy "törődjön" vele. A fekete mágia, ami tudvalevőleg (A tudományos kutatások kimutatták...!) a "sötét oldal" fegyvere, kimondja, hogy a "megerőszakolást" azzal kell kezdeni, hogy a ló kezelhető legyen. Hát itt mindjárt előnyre tettem szert, mert a szóban forgó csikót én segítettem, ( Bocsánat, ezt a szót többet nem veszem a számra, ez a "natural jedilovagmanship" tábor privilégiuma, mivel az ő legfőbb prioritásuk a segítség, így nekünk, a másik oldalnak nem maradt más mint az ártás...hihihi....) szóval én ártottam a világra, de minden törekvésem ellenére életben maradt. Amint látod, véresen komolyan gondoltam a dolgokat, ahol én jelen vagyok ott vér folyik. A háttérben én állok "gumicsellóban", úgy hajnali két óra körül, mert mint tudományosan beigazolódott, ebben az időpontban tudunk a legjobban ártani. Egyébként őszinte leszek, külön szerettem hajnali kettőkor ártani járni, korábban még Németországban mintegy negyven csikót ártottam világra így a hajnali órákban, de rossz munkát végeztem ott is, mert mind életben maradt... Bűneimet tetéztem még azzal, hogy minden tiltakozása ellenére másnap rögtön ráerőszakoltam egy kötőféket, amit ezt követően minden nap megtettem mind a mai napig, sőt még attól sem riadtam vissza, hogy az anyja mellett próbáltam vezetni, amit persze szintén nem akart, de az én sötét szívemet ez nem hatotta meg. Kegyetlenségem oda vezetett, hogy néhány hét múlva a megtört csikó énjét elveszítve, már saját maga erőszakolta bele a fejét a kötőfékbe, és amikor vezettem ki az anyjával, már ő jött mellettem ( megtörten ugrándozva a félelemtől), az anyja pedig ballagott mögöttünk. Na, a lényeg az, hogy ilyen traumák közepette volt kénytelen felnőni a kis "Guapa", és bár ez idő során sokszor tett rá kísérletet, hogy kőszívemet meglágyítsa, ám én mindvégig képes voltam ellenállni. Képzeld el mi lett volna velem, ha valakik elkezdik híresztelni rólam, hogy szeretem a lovakat,..! Rögtön be is zárhattam volna a praxist....hihihi....A csikóválasztás (Tudod, amikor könyörtelenül elválasszuk az anyjától a csikóját...!) után, boldog két évet töltött a legelőn, s úgy tűnt mintha kezdené elfelejteni korábbi bűneimet. Olykor olykor már olyan jeleket produkált mintha kedvelne engem, ezért nagy elővigyázatosságot kellett tanúsítanom, amikor répát vagy almát vittem neki, nehogy valaki meglásson, és azt higgye elgyengültem. 

Mint fent már említettem, el is jött a nagy nap tavaly ősszel, amikor gyanútlanul ismét rám bízták, s el is kezdtem embertelen módszereimmel betanítani két futószár között. Amint látod itt éppen a balra fordulást gyakoroljuk irgalmatlanul, tekintet nélkül arra, hogy a csikó már tiszta idegbeteg az általam folytatott eljárás miatt.  

És mindig van lejjebb....! Nem elégedtem meg azzal, hogy egyszerűen csak hajtom két futószár között (Egyébként ez a módszer már lehet hogy be is van tiltva a brutális módszerei miatt, csak meg kell nézni az Állatvédelmi Világszövetség tiltólistáján...!), hanem ráadásul még érzéketlenül áthajtottam mindenféle általam készített akadályon is, sőt attól sem rettentem vissza, hogy kimenjek vele így terepre, ami visszafordíthatatlan traumákat okozott a lónak. Ezt abból lehetett leginkább leszűrni, hogy bármi jött is szembe, a ló már félt megijedni is, amikor traktorral vagy más gépekkel találkoztunk, csak állt ott magába roskadva megfélemlítetten az út szélén, és hagyta, hogy a traktor elhúzzon mellettünk ezerrel. Visszatérve egy pillanatra az Állatvédelmi Világszövetségre (WSPA), ez egy olyan szervezet, ami olyan égető problémákkal foglalkozik mint a világ bálnaállományának csökkenése, vagy a kanadai fókavadászat, és nem utolsó sorban a lovak két futószár közötti hajtásának betiltása.

Aztán az idén megpecsételődött a sorsa, mert lelketlenül felültem rá. Ha a képet jobban megnézed akkor látod, hogy jól összeborzoltam a szemöldökömet, mert félelmet akartam kelteni benne, ő pedig vérben forgó szemekkel mindent megtesz, hogy levethessen a hátáról, megtaposson, rám térdepeljen, és éles fogaival darabokra szaggasson,.......ám engem még ez sem riasztott el attól, hogy rá két napra kimenjek vele terepre, amit ugyanilyen félelmetes körülmények között, egy hónapon keresztül minden nap megismételtünk. 

Hat héttel a felülés után, Katharina ismét leellenőrizte, hogy elég kegyetlenül bántam-e a lovával, de mindent a legnagyobb rendben talált, nem vette észre, hogy elgyengültem volna, s időnként ok nélkül jól el is vertem azzal a hosszú pálcával a kezemben, nehogy Katharina jó híremet keltse. 

Vágtattunk is. A lóról sugárzik a gyűlölet, ha tehetné ott helyben kíméletlenül végezne velem. Képzeld el mekkora lelki erő kellett hozzá, hogy minden nap a hátára merjek ülni.

Kapunyitásnál is csak a lehetőséget várta, hogy kiugorjon alólam, és jól mellbe rúgjon, de az elhatalmasodó idegbetegségtől már észre sem vette a kínálkozó alkalmat.

A vízugrásnál vigyáznom kellett, nehogy hirtelen rám támadjon, és a vízbe fojtson.

Ezek után Katharina is kipróbálta, elég kegyetlenül bántam e a lovával, de mindent rendben talált.....

...és innentől kezdve már egyedül is boldogul, bár a lelkére kötöttem, nehogy elgyengüljön....hihihi....!