A lónak nincs szüksége aranykilincsre, sőt ugyanúgy beletrágyázik a márványetetőbe, mint az olcsó bármilyen másfélébe. Aranykilincsre a sznoboknak van szüksége, mert attól érzi magát különbnek, ha drága cuccokkal tudja kiemelni a különbözőségét. Ez áll az istállóra, és minden egyéb felszerelésre is. Nyilván vannak olyan dolgok aminek érdemes kifizetni az árát praktikus okokból, azonban a legtöbb dolog értékét nem a vásárlási értéke adja meg, hanem az, hogy aki azt használja, milyen hatékonysággal tudja azt tenni. Röviden Hofi szavaival élve, ha Mari néni szarul főz, hiába veszel neki drága márkás edénykészletet, abban is csak ugyanolyan szart fog tudni produkálni, mint annak előtte. A legfontosabb a ló kényelme ...

       1974-ben született, de csupán 2011-ben találkoztunk először a Halomi lovardában, amikor éppen itthon voltam Írországból.  Egy Amira nevű csikóval keresett meg, amit ő maga próbált belovagolni, de problémái támadtak vele. Az egész család lórajongó volt. Miután a csikót "belőttem", elhatároztuk, hogy teszünk egy "Duna-túrát". Balról az első lovas Csilla (Csaba felesége) a mi tarka Pintónkon, aztán jött Lilla lányom a Golinnal, a hülye zöld sapkában én vagyok az Amirán ( és nagyon szégyellem magam a kobak miatt), mellettem a Csaba az egyik lován a csikójával, aztán Csaba nagyobbik fia Erik a másik lovukon.

Érkezés után, Csaba és Csilla borjúpörköltet főzött nekünk, a többiek ellátták a lovakat. A képen Csaba és ...

  .......a tőke szelíd lovon, aki még a légynek sem tudna ártani, meg különben is már olyan öreg, hogy a mozgás is nehezére esik, nemhogy még ledobjon bárkit is...!? S ha még ez sem lenne elég, akkor az "én" lovamat egy szál bálamadzaggal lehet vezetni, akkor indul el, és áll meg amikor akarom, és soha életében senki le nem esett róla. Figyel a lovasra, a zebránál a pirosnál megáll és csak a zöldnél indul el, a kocsmánál kikötés nélkül áll addig amíg tök részegre nem iszom magamat (Pedig az beletelik néhány órába...!), és amikor feltesznek a hátára, akkor hazavisz, lehúzza a cipőmet betakar, majd leül mellém a fotelbe, elolvassa az aznapi újságokat, megnézi a híradót, s ha elálmosodik rágyújt egy pipára, és félig bóbiskolva ...

      Érdekes, hogy minden kezdetnél észrevehet az ember párhuzamokat, legalábbis akkor, ha már többször kezdett új szakaszt az életében. Élénken emlékszem, amikor Tomával 1998-ban elkezdtük a Halomi lovardát megalapítani, bár akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy egyáltalán Halomi lovarda lesz a Halomi lovarda. Akkor is október, november tájékán jártunk, jöttek a hidegek, csak kint egy kerti csapról tudtunk vízhez jutni. Hogy ne fagyjon el a csap, jól meghordtuk trágyával, ami egyébként az egyetlen dolog volt akkoriban, amiből volt elég, akár még kölcsön adni is tudtunk volna belőle. Ennek ellenére mégiscsak lefagyott, és abból a kurva nagy trágyahegyből ki kellett bányászni a csapot, bemászni a közepébe, ahol kb. úgy ...

      Bizonyára sokakban felmerült a kérdés, miért jöttem haza, ezért néhány pontban megpróbálok válaszolni e kérdésre.

• El sem akartam menni....!

Amikor először elhagytam Magyarországot, azért mentem ki, hogy tanuljak. Úgy gondolkodtam, hogy először fel kellene zárkóznom az új elvárásokhoz, s ezeket az elvárásokat én Németországban elég magasnak éreztem ahhoz, hogy odamenjek tanulni. Gyorsan kiderült, hogy a saját szakterületemen óriási hiányosságok vannak. Ez többek között köszönhető annak a magyar felfogásnak, hogy mi szartuk a világ lovassportját, három szakágat alapítottunk, a többiben pedig csupán azért kullogunk hátul, mert mi így szeretjük, és ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania, pont úgy, mint azt ...

Péntek, vámügyintézés. Még meg sem melegedtem idehaza, máris küzdelem veszi kezdetét, a bürokrácia óriáspolipja ellen. Csápjai fojtófogást keresnek a nyakamon, nem fogadnak el ezt, nem fogadnak el azt, csináljam így, csináljam úgy. Az első menetet kibírtam a szünetig, a hétvégén taktikát váltok, kiokosodok, gyorstalpaló a neten uniós vám- és egyéb jogokból. Hétfő, kezdődik a második menet, rögtön támadok, lábra megyek, és a földre viszem, ezért jár az egy pont, így most döntetlenre áll a meccs. Állásból folytatjuk, ő visszatámad, amit én kivédek, ám senkinek nem jár a pont. Hosszas telefonálgatás után, még a harmadik menet előtt kihirdetik a döntetlent, hajlandóak egyszerűsített eljárásban intézni az ügyemet, ám ...

       Na, megint rám jött, ezt muszáj volt még gyorsan leírnom, mielőtt szétkapom a gépet, mert ez mégiscsak egy ismeretterjesztő blog lenne, az meg már más kérdés, hogy milyen ismereteket terjeszt....hihihi...Azért kellett ilyen gyorsan cselekednem, mert ha rám jön a roham, és nem írom le az isteni sugallatot, akkor elfelejtem, és nem tudom többé közkinccsé tenni.

Tehát, a világ legkevésbé ismert lófajtája, a "téli" ló, amely a földkerekség minden pontján, egyenlő elosztásban található meg. Ez nem jelenti azt, hogy kis létszámú lenne a "téli" lovak populációja, csupán arról van szó, hogy rejtőzködő életmódot folytat. A többi ló között, a fajtabéli jellegzetességek fel sem tűnnek az egyszerű halandónak, azokra csak ...

         Mielőtt belefognál az olvasásba, először megpróbálnálak lebeszélni róla, már tudniillik arról, hogy elolvasd az agymenésemet. Van neked bajod elég, 'oszt még ez is, szóval hagyd a p...ba, menj a 'dógodra. Ha meg már eddig eljutottál, akkor magadra vess, én szó'tam előre....!

       Arról van szó, hogy én rettenetesen szégyellem magam, hogy nincs mesterem, aminek az lehet az oka, hogy valami nagy szerencse folytán b'ódogulok nélküle is. Ez még önmagában nem lenne elég, hiszen ma már tudományosan kimutatták, hogy az a lovas, aki felér bármilyen szintre, még közel sem biztos, hogy azt a szintet át is tudja adni másoknak. Ugyanakkor azt is bebizonyították már tudományosan, hogy ha valaki jól tud magolni, és elolvas egy ...