Érdekes, hogy minden kezdetnél észrevehet az ember párhuzamokat, legalábbis akkor, ha már többször kezdett új szakaszt az életében. Élénken emlékszem, amikor Tomával 1998-ban elkezdtük a Halomi lovardát megalapítani, bár akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy egyáltalán Halomi lovarda lesz a Halomi lovarda. Akkor is október, november tájékán jártunk, jöttek a hidegek, csak kint egy kerti csapról tudtunk vízhez jutni. Hogy ne fagyjon el a csap, jól meghordtuk trágyával, ami egyébként az egyetlen dolog volt akkoriban, amiből volt elég, akár még kölcsön adni is tudtunk volna belőle. Ennek ellenére mégiscsak lefagyott, és abból a kurva nagy trágyahegyből ki kellett bányászni a csapot, bemászni a közepébe, ahol kb. úgy nézhettem ki mint Vénusz a születésekor, a róla elnevezett kagyló közepén. Mindössze annyi eltéréssel, hogy nem kagyló hanem trágya, és nem Vénusz hanem a Panyi. Na, szóval az volt Panyi születése.....hihihi.....! Aztán amikor sikerült megmenteni a vizet, és hordtuk be a lovaknak az istállóba, olyan hideg volt, hogy odafagyott a vödör füléhez a kezünk.....hihihi....!

Ma is a vízzel kezdtem, de ugyanott már rendes vízakna van. A fagycsapot kicseréltem, a régi legendás kerti csapot pedig leszereltem, mert már lejárt az ideje. Az istállóban is minden csapot kicseréltem, most már jöhetnek a hidegek.

Tomával még bokszokat, bokszajtókat csináltunk, födémet a bokszok fölé. Ma már csak takarítani kell, meg meszelni, mert minden ott van.

Tomával ültettük az első fákat. A csemeték ki sem látszódtak a gazból. Ma körben az egész tanyát egy erdősáv veszi körül, több helyen vannak ligetek. Szóval, ez a kezdet már nem ugyanaz a kezdet, ezt már össze sem tudnám hasonlítani azzal a 21 év előtti kezdettel. Az igazság az, ha anno innen indulhattunk volna, akkor most nem igen lenne mit mesélnem, nem lenne mire visszagondolni, nem lenne ami erőt adna egy újrakezdéshez......hihihi....!