Már régóta képezi vita tárgyát a lovaséletben, hogy kell-e elméleti képzés a lovasnak, hiszen lovagolni úgyis csak lovon lehet megtanulni (természetesen vannak akik már ezt a nézetet is támadják, de azért tegyük fel, hogy mégiscsak vannak olyan kevésbé tehetséges emberek, akiknek az elméleti tudástól függetlenül lóra kell ülni ahhoz, hogy megértsék, miről szól az elmélet). Amit most írok, a saját véleményem, ha valakinek nem tetszik, engem kell feljelenteni...! 

Érdekes módon, az oly gyakran emlegetett Örkényi iskolában, a tanterv szerint hetente csupán két óra tiszta elmélet volt, a csütörtöki napon egy óra patkolástan, és egy óra lovagláselmélet és szerszámzattan. A hét többi idejében csak és kizárólag lovaglás volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lett volna elmélet, hiszen képzett lovaglótanárok álltak a kör közepén, és irányították az osztályokat. Nyilván ha valakinél probléma merült fel, akkor annak elmagyarázták, s ez idő alatt a többiek sem gyújtottak rá hosszú szárú cseréppipájukra, hanem figyelték a magyarázatot, amit rögtön alkalmazni tudtak a saját esetükben is, ha az rájuk nézve releváns volt. Ez az elmélet viszont a gyakorlattal egybekötve sokkal hatékonyabb volt, és szerintem mind a mai napig hatékonyabb, mint egy szimpla vita során felmerülő kérdés megvitatása során kapott idegen szavakkal teletűzdelt, a magyarázó rátermettségét bizonyítandó érthetetlen szöveg, amit végső soron nem tud az ember sehová behelyettesíteni. Ez a behelyettesítés ugyebár az egyenletmegoldás végét, a bizonyítási eljárást jelenti, azzal, hogy a kiszámolt végeredményt behelyettesítjük az ismeretlen helyére, és ha a kontroll során egyenlő lesz a két oldal eredménye, akkor jól állítottad fel az egyenletet, jól okoskodtál. Tehát szerintem, semmiképpen sem elég a lovaglásban kinyilatkozásokat tenni, ha az egy valódi helyzet során nem állja meg a helyét. Ettől azért még nem biztos hogy az elmélet rossz, ez jelentheti azt is, hogy a lovas képtelen megoldani az általa felállított, netán olvasott, vagy elméleti képzés során magáévá tett dogmát. Az örkényi lovastanároknak kötelező volt elindulni az év végi vadászlovaglásokon, mivel ott tudták bizonyítani, hogy a lovardában működő elmélet és gyakorlat (ezt én személy szerint meg sem próbálnám külön választani, mert nonszensz) működik-e valódi élő helyzetekben, ott is el tudja-e engedtetni ugyanazt a lovat, vagy viszi mint fiatal foxi a háziúr papucsát. És ha nem tudták volna elengedtetni, az kurva nagy égés lett volna rájuk nézve. Aztán elméleti (ön)képzés az is, amikor valami érdekel, vagy nem tudod megoldani, és kérdezel a nálad tapasztaltabbtól, majd rögtön kipróbálod a saját lovadon. De elméleti (ön)képzés az is, amikor valaki rákérdez a problémára de te is figyelsz, mert érdekel, és rögtön kipróbálod a saját lovadon is. Egyáltalán a kérdezés, a kérdésfeltevés már önmagában elméleti képzést jelent, viszont ha megmarad azon a szinten, akkor nem csináltunk semmit. Csupán elméletben semmi hasznát nem vehetjük. Sokan talán ezért félnek a megmérettetésektől, tartanak attól, hogy X értéke nem lesz egyenlő azzal az értékkel ami szerint mindkét oldalnak egyenlőnek kellene lennie. Annak idején nekünk nem volt más lehetőségünk az elméleti képzésre, mint hogy kérdeztünk, és behelyettesítettük hogy működik e. Nem kell azt hinni, hogy abban az időben mindenki bunkó volt, csak mert nem tudja cirádásan elmagyarázni a vágtába beugratás lábsorrendjét, amit egyébként most nagyon őszintén bevallok, nekem ahhoz hogy egy lovat vágtába beugrassak, soha nem volt szükségem arra, hogy ismerjem a vágtába beugratás lábsorrendjét. És érdekes módon, számtalan lónak, és nagyon sok lovasnak is meg tudtam tanítani, miképpen kell a vágtába beugratni a lovat. Tehát amennyiben ez így van, akkor azt kell mondjam a saját tapasztalataim alapján, hogy bár jó ha valaki tudja, de semmi jelentősége nincs a gyakorlatban, amit az is igazol, hogy több évezreden keresztül jól elvoltak enélkül is, hiszen először a fotózás indulásával volt rá lehetőség, hogy ezeket az elméleteket felállítsák. Sokkal inkább fontosnak tartom, hogy a lovas tanuljon meg gondolkodni, akkor a kapott és ellesett magyarázatokkal is boldogulni fog, de még itt is nagyon fontos, hogy érdekelje az adott dolog, ne csak bemagoljon egy litániát, ami alapján ma már többen azt hiszik, hogy indulhatnak a pápaválasztáson is akár. 

Több példát is tudnék felsorolni, az egyik mindjárt pályafutásom kezdetén történt miáltal sikerült felszámolnom az eséstől való rettegésemet. Itt egy olyan tippel léptem túl a dolgon, ami ugyan nem volt szép, de rendkívül hasznosnak bizonyult. Ha érdekel erről itt olvashatsz.    Aztán volt egy számomra nagyon emlékezetes, ami ugyan lóval kapcsolatos, nem lovaglással, ám a téma tekintetében ugyanaz az eredménye. Nevezetesen, amikor Németországban a ménest csináltam, ha jött a kovács akkor attól, ha az állatorvos jött akkor attól kérdezgettem állandóan. A doki még azt is megengedte, hogy belenyúljak a lóba, elmondta mit figyeljek, mit kellene éreznem, és nagyon sok olyan dolog szóba került közben, ami éppen nem volt aktuális, de szóba került. Megmutatták hogyan kell a méhlepényt kiteríteni, hogy látszódjon maradt e a méhben valami, mire kell vigyázni, mit nem szabad, mit szabad és a többi. Kb. ötven alkalommal segítettem csikót a világra, mindig jól mentek a dolgok, soha nem volt probléma, és amikor a doki felhívta a figyelmemet dogokra, hogy ez akár így is lehetett volna ha nincs szerencsém, nos ezeket mind megjegyeztem, eltettem a raktárba. Aztán már Magyarországon voltam, Bodméron lovagoltam, ahol tavasszal sorra ellettek a kancák, ám nekem ezzel elméletileg semmi dolgom nem volt, nem erre szerződtem. Egyik éjszaka hajnali két órakor jött a Kárcsi (három erdélyi cigánygyerek dolgozott ott a Kárcsi, a Lájcsi meg a Miki ), hogy gyüjjek mán azonnal mert a kanca nem tud megelleni, az állatorvost meg a tulajt nem lehet elérni, úgyhogy nagy a baj...! És akkor az addig elméletben ott lapuló tudásommal eldöntöttem, hogy belenyúlok a kancába, mert azt állapítottam meg, hogy azért nem tudja kinyomni a kanca a csikót, mert a csikó  egyik lába hátraszorult. Belenyúltam, és kihúztam a hátraszorult lábat, és a kanca a csikóval együtt életben maradt. Nos ezt, és az ehhez hasonlóan behelyettesíthető elméleti tudást nevezem én hasznos elméletnek, a többi szerintem csupán hátráltatja az embert, ha másként nem hát úgy hogy azt hiszi magáról, hogy indulhat a pápaválasztáson....hihihi...mert tudniillik ha már két lovat belovagolt, akkor indulhat....hihihi....!