Valamelyik nap amint vezetgetem a csikót, egyszercsak érzem ám, hogy kezd "megtáltosodni". A megtáltosodásnak mindig oka van, sokszor van úgy, hogy ha például egy kanyarodó földúton lovagolsz, te még ugyan nem látsz semmit, de a ló már jelzi, hogy valaki, valami közelg szembe az úton. Körbenéztem hát, s a messze távolban megpillanték kettő lovasnak látszó tárgyat. Az egyik állt egyhelyben, míg a másik rituálisnak tűnő köröket írt le, bár ha éppen lovasok lettek volna, azt is hihettem volna, hogy a ló nem akart elfordulni, és mindig amikor már épp úgy látszott fordulni fog, megszopatta a lovast, és visszafordult. Miután megcsinálta a megfelelő mennyiségű körét elfordult, és elindultak felém. Arra gondoltam, talán azért kellett annyi kört csinálnia mert valamelyik őse még az a régi típusú úthenger lehetett, amit csak úgy lehetett elfordítani, hogy százszor elfordítottad jobbra a kormányt, aztán ugyanannyiszor vissza, hogy megint egyenesen mehessél vele. Na, ahogy közelednek, megintcsak kétségeim támadnak, mert olybá tűnt, valóban lovak jönnek, azonban mintha valami imbolyogna a hátukon. Mint valami rongybaba. Talán távirányítású lovak lehetnek, és azért forgott odébb körbe körbe, mert a távirányítóban lemerült az elem, az utolsó kommandó meg az lehetett, hogy "jobbra", és persze úgy maradt amíg az új elem a helyére nem került. Ahogy azonban közelednek, a babák kezdenek életre kelni, bár továbbra is úgy imbolyognak, mint a "wacky wavy inflatable man" valami kereskedés reklámjaként. Aztán amint még közelebb értek, már tisztán kivehető volt, hogy nyereg és kantár nélküli, a varázslótársadalom két nagy zsokéjáról lehet szó. Borjúkötélből volt azért nyakmadzag, de miután nem vagyok a varázslásban járatos, nem tudtam eldönteni mire kellett nekik pont a nyakmadzag. Végül is három lehetőség volt. Vagy abba kapaszkodtak, vagy azzal szándékoztak irányítani a lovat, bár ez utóbbi nemigen állná meg a helyét, mert az már messziről látszott, hogy velük van az erő, úgyhogy nincs szükségük holmi nyakmadzagra. Harmadiknak, és a legvalószínűbbnek az tetszett, hogy talán éppen arra az esetre tartogatják, ha lemerülne az elem, mert lássuk be, olyankor jól jöhet az még egy ilyen gyakorlott jedi lovagnak is. Már amíg kicseréli az elemet, hogy újra vele lehessen az erő. Még közelebb már az is látszott, hogy otthon a lézerkefe nem működött, így kénytelen kelletlen, szaros lóval kellett küldetésre indulniuk. Lazák voltak mint a szárítókötél, kezük lábuk úgy járt, mintha minden pillanatban a lézerkardot akarnák előkapni a csizmaszárból, egyik pillanatban még jobbról, aztán rögtön balról is, majd újra beijesztek jobbról, s rögtön balról is. Ez azért lehet mert az igazi jedik két lézerkarddal nyomják, bár az is felmerült bennem, hogyha nekem kettő lett volna, az egyikkel csak leborotváltam volna a szart a jószágról, nehogy má' a birodalmiak kiröhögjenek mint valami rongybabát. De az is lehet, hogy utána néztem volna valami nyeregfélének, mert azt még Dantuin  is tudják ( A Dantuin bolygón található a Jedi Akadémia, melyet még Vodo-Siosk Baas jedi mester alapított), hogy valahol egy távoli galaxisban, egy pici Föld nevű bolygón, sok ezer emberöltővel előtte már feltaláltak egy nyereg nevű valamit, amit azért tettek a ló hátára, mert rájöttek, hogy a lónak úgy egészségesebb. A Jedi kémek azt is kiderítették, hogy ez a nyereg nevű tárgy, az egész bolygón azonos elvek alapján fejlődött ki, vagyis szabadon hagyta a ló vállát, a marját és a gerincét. A Jedik arra következtetésre jutottak, hogy ennek nagy jelentősége lehetett, mert ha nem lett volna, akkor elég lett volna egy szar pokrócot rádobni a hátára, sokkal olcsóbb lett volna, meg kevésbé macerás. Az is valószínűnek látszott, hogy azért találták ki, mert szőrén hosszú távon csak hanyatt lehetett kényelmesen ülni a lovon, mint a rongybabák, akiket szemből kővel dobálnak, és mindig hátrafelé el kell hajolniuk. A másik verzió az lehet, hogy ha egyenesen ülne, a ló marja szétverné a tökeit, így hanyatt viszont ő veri szét a ló gerincét. Na, ebben meg is állapodtak a kémek, és küldték a táviratot a Dantuinra. Sajnos két lovagunk,-  kikről lerítt hogy valami távoli galaxisból érkeztek a Föld nevű bolygóra - a távirat megérkezésének idején már éppen útra keltek, így arról sem értesülhettek, hogy ezen a pici Föld nevű bolygón, szintén évezredekkel ezelőtt feltalálták a kantárt, ami megakadályozza, hogy lemerüljön az elem, miáltal az erő mindig veled marad..hat...hihihihi.....