A Bögöly család története, messze a középkorba nyúlik vissza, és sok szálon kötődik Mezőkereszteshez, ami ugye az én szűkebb hazám is. A családot akkoriban még Pőcsiknek hívták. Egy nagyon szorgos, kitartásáról híres famíliáról van szó, akik egy nagyon veszélyes, és kemény munkát igénylő tevékenységgel keresték a mindennapi betevőjüket, nevezetesen vérszívással tengették az életüket. Az üzlet nem ment kirívóan jól, de azért nem panaszkodtak, mivel mindig jutott egy kis friss vér a családi asztalra. Pőcsikék egy nagyon hálás család, ezért karitatív céllal, ingyen és bérmentve elvállalták a környék járványügyi támogatását. A karitatív munka nyomán nagy elismerésre tettek szert, rendkívül gyorsan terjedt a lovak fertőző kevésvérűsége, szépen alakultak a sertéskolera, és a száj és körömfájási mutatók is, valamint a következetes és tervszerű munkájuk eredményeképpen a lépfenés esetek is határozott számbeli fejlődést mutattak. A családi legendáriumban azt írják, hogy ebbéli karitatív tevékenységük, a Pőcsik családra irányította Mátyás király figyelmét, és elismerése gyanánt lovaggá ütötte az akkori családfőt, Pőcsik urat, aki valami távoli rokonságra hivatkozva, ettől kezdve Bögölynek, azaz, Sir Bögölynek hívatta magát. A mezőkeresztesiek azonban nem állhatják az úrhatnámságot, úgyhogy ők továbbra is csak Pőcsiknek hívták a Böglyöt. Bögöly mindenkitől megkövetelte, hogy a címével együtt ejtsék ki a nevét, még a királyig is elment hogy ennek érvényt szerezzen, azaz hogy mindenki Szőr Bögölynek hívja őt. Miután a király rendeletet hozott érdekükben, melyet azóta csak Lex Bögölyként emleget a római jog, a keresztesiek is engedtek a törvénynek, s onnantól kezdve hajlandóak voltak Szar Bögölynek emlegetni Pőcsikéket. Az üzlet azóta nagyon jól megy a családnak, az Antarktisz kivételével minden földrészen megvetették a lábukat, és róluk szól az a mondás is, hogy "még a jég hátán is megél". Itt Svájcban is sokan letelepedtek közülük, én pedig miután tősgyökeres mezőkeresztesi vagyok, itt Svájcban is vagy egyszerűen Pőcsiknek, vagy Szar Bögölynek hívom őket. És bár a családnak nagyon megszaladt az utóbbi időben, ám a műveltségre nem költenek semmit. Ez abból látszik, ami a minap is történt. Kérem szépen, minden lovasújság, és egyéb szaklapok tele vannak a bögölyriasztó szerekkel, amit én rendszeresen használok is. Legutóbb valami irgalmatlan hatékony riasztószert fújtam a lóra, és indultam ki terepre. Nos te azt hiszed, hogy ez a hülye Pőcsik olvas újságot...? Hát nem...! Különösen azokat az újságokat bojkottálja, amik bögölyriasztó szereket reklámoznak. Így aztán fogalma sincs róla, melyek a legújabb kihívások, és szemrebbenés nélkül repül rá a fülétől a farkáig bögölyriasztóban tocsogó lóra. Ez kérem szépen engem úgy felháborított, hogy.........Tévedsz ha azt hiszed, hogy rögtön erőszakot alkalmaztam volna....! Nem, nem....! Én nem vagyok olyan, az erőszak, és a vérszívás az ő eszköze, én nem alacsonyodhatok le ide....! Én kérem szépen szemtől szembe úgy megfenyegettem, hogy (szerintem) nagyon megijedt, tudniillik emlékeztettem, hogy a törvény nemtudása nem jelent a bűncselekmény alól felmentést, és megígértem neki az anyja életére, ha még egyszer meglátom a lovon, akkor.......................leperelem róla a gatyát....! Ettől nagyon megijedhetett, mert azóta nem láttam, igaz most ebédszünet van.....hihihi....!