1985-ben kezdtem Szilason, még a Bálint Laci volt a főnök. Májusban már ő is "felszerelt" a határőrséghez, tehát ez valamikor az előtt lehetett. Laci lokálpatrióta lévén ragaszkodott néhány általa lovagolt szilasi lóhoz, s megbeszélte a tsz akkori elnökével, Sárffy (keresztnevére nem emlékszem) elvtárssal (akkor még a verebet a fán is veréb elvtársnak hívták)  hogy  magával vinné az általa lovagolt lovakat mint az Etetőt és a Másnapost, valamint kinézett néhány jó képességűnek gondolt nyers három évest a ménesből. Az elnök bele is egyezett, mivel a szilasi lovak Halasi színekben mindig jó reklámot jelentettek, illetve a Hirling mindig mondta nekik, hogy ha a jókat eladják neki (a határőrségnek), akkor elviszi a kevésbé jókat is, mert azok meg jók lesznek az őrsre, ki a határszélre, vagy pedig rendőrlónak. Na, nem sokkal Laci távozása előtt jött is a halasi kamion, s először a ménesre jöttek, hogy a két csikót felpakolják. Reggel már behajtottuk őket egy kisebb kifutóba, amit négy soron, két méter magas akáckarám zárt körbe. Először nagy volt a tumultus, ezért a Cégényi Laciék elkezdték kieregetni azokat a csikókat, akiket nem érintett a halasi fuvar, mígnem csak az a kettő maradt, amit Laci kinézett magának. A halasi "lóvásárlási komité" Hirlinggel az élen szintén jelen voltak, csupán megnézték a lovakat, és váltani akartak Lacival néhány szót, majd ők tovább mentek Rádiházára, a kamion meg vitte Halasra a lovakat. Az öreg szipkával szívta a cigarettát, mindig a mutató és a hüvelykujja között tartva azt, élénken figyelte az eseményeket, de közben türelmetlen is volt, mert már indulniuk kellett volna tovább. A dolgok alakulgattak a karámban, az egyiket már meg is fogtuk, de a másik, egy sötét pej herélt mindent megtett, hogy ne tudjuk megfogni. Néhány gyalogáldozat után (akiket leütött ló) azonban csatárláncba állva, lassan betereltük a sarokba, ahonnan már nem volt menekvés, tudniillik ahányan voltunk, mindenki hadonászott és kiabált, bízva abban hogy nem ő lesz a következő gyalogáldozat. Mivel már elég közel voltunk hozzá, az volt a ki nem nyilvánított terv, hogy ha majd megnyugszik (tudniillik én is akkor szoktam a legjobban megnyugodni, ha ordítozó emberek hadonásznak két méterrel a hátam mögött kötelekkel a kezükben, szóval ilyenkor rögtön relaxált állapotba szoktam kerülni, mint ahogyan a többieknek is valami hasonló tapasztalatuk lehetett, ezért harsányan kiabáltuk túl egymást, hadd lássák a halasiak, hogy értünk hozzá....hihihi), tehát ha majd megnyugszik, akkor valamelyik bátor öngyilkosjelölt közülünk felteszi rá a kötőféket, a lovakat felpakoljuk a kamionra, mindenki megy a dolgára, mi pedig miután eltakarítottuk a hullákat, megyünk lovagolni. Már már úgy látszott, hogy megnyugodott (ezt abból következtettük ki, hogy olykor már a szeme fehérjén kívül néha felvillantak a szemgolyói is), illetve már nem vágott csak rúgott két lábbal, szóval minden reményünk megvolt, hogy másnap estig sikeresen elvégezzük a feladatot, ha addig megérkezik a vadász egy altatópuskával. A ló toporzékolt a sarokban, néha bepróbálkozott hogy kitörjön, de mivel mi még tán jobban fostunk mint ő, így hangos egyetértéssel elutasítottuk az ajánlatát. Na, amint így folytak a tárgyalások, egyszer csak a csikó gondolt egyet, és helyből nekiugrott a két méteres karámnak, amit ugyan nem érintés nélkül, de hibátlanul abszolvált, és a sikeres művelet után farok feltartva gúnyosan elvágtázott. A középső ujját csak azért nem mutatta be nekünk, mert nincs neki, de ha előre tudta volna, biztosan növesztett volna magának egyet, direkt erre az eseményre. Az öreg érdeklődése egy pillanatra sem lankadt, őszinte meglepetéssel vette tudomásul, hogy nem sikerült becserkészni az áldozatot, majd elmosolyodott, kivette a csikket a szipkából, eltaposta és azt mondta...."Na induljunk, majd eljön a következő fuvarral....!" - és elhajtottak. A csikót aztán a Cégényi Laci becsalogatta egy boxba, néhány hétig szelidítgette, aztán problémamentesen elvitték Halasra. Minden reményünk ellenére nem lett belőle 160-as ló, a rendőrséghez került, és ha jól emlékszem, a ló neve Ufó lett a határőrségnél.