Az igazság az, hogy addig amíg az ember nem tud felmutatni valamit, ami feledtetni tudja azt hogy nem az anyja nevelte fel, addig szégyenli hogy állami nevelésben részesült. Én már nem szégyenlem. 

Most először beszéltem erről ennyire nyíltan és egybefüggően a Nők Lapja CAFÉ újságírónőjének (a cikket ide kattintva olvashatod), Vizler-Nyirádi Lucának. Talán arra is fény derül a cikkben, miért védem körömszakadtáig nehezen megszerzett igazamat.