"Éles bevetés" / Szakmai felügyelők - Pataky Kata
1977. november 8-án születtem Budapesten. Anyukám 42 éven keresztül közönségszervező volt, apu pedig színész, méghozzá Kossuth-díjas bábművész, amire nagyon büszke vagyok. Egészen kicsi voltam, amikor szüleim beírattak úszni, művészi tornázni és zongorázni (többek között). A sok irány közül az úszásban bizonyultam a legtehetségesebbnek, így az maradt meg egyedül, viszont e sportot majdnem húsz éven keresztül űztem versenyszerűen. A mellúszás lett a specialitásom, ebben a számban ötszörös magyar bajnok vagyok, utoljára 1994-ben nyertem. 1997-ben hagytam abba az úszást. Az érettségi után a Vendéglátóipari Főiskolára jártam, majd különböző multicégeknél dolgoztam adminisztráció, marketing, tartalommenedzsment munkakörökben. Mindig tudtam, mint oly' sokan ezen a területen, hogy semmilyen szempontból nem vagyok a megfelelő helyen, és a döntés lassan, de biztosan megszületett bennem, hogy váltsak, és a lovakat, a lovakkal való erőszakmentes bánásmód terjesztését válasszam hivatásomul. A lovak ötéves korom óta részei az életemnek. Édesapám vitt el az addig csak kívülről csodált Tettersalba, a Nemzeti Lovardába, ahol részt vehettem az első igazi lovas órán. Ettől kezdve a lovak mindig ott voltak a gondolataimban és körülöttem. 1996-ban kaptam meg az első lovamat. 13 éven keresztül csaknem mindennap foglalkoztam vele, és bár mostani tudásommal sok mindent máshogy csinálnék, úgy érzem, ő igazán megbízható partnerré vált. Szorgalmasan elolvastam minden fellelhető szakirodalmat, mígnem 1998-ban kezembe került Monty Roberts, "The Man Who Listens to Horses" című angol nyelvű könyve. Lenyűgözött, ahogy az amerikai szakember a lovakról ír, de maga a módszer akkor még nagyon misztikusnak tűnt. 2007-ben részt vettem Angliában egy kurzuson, amelyen Linda Tellingon Jones zseniális módszerével, a Tellington "TTouch"-csal ismerkedtem meg. Ezen a kurzuson volt szerencsém olyanokkal találkozni, akik elmesélték személyes élményeiket Monty Robertsről és a módszeréről. Ebben az évben nemcsak közel kerültem a módszerhez, hanem hivatásommá is választottam. Családommal hosszas gondolkodás után eldöntöttük, hogy a Monty Roberts-módszer alaptanfolyamát Angliában, Kelly Marks irányítása alatt fogom elvégezni. A tanfolyam első pár napja után már biztosan tudtam, hogy ez az, amit mindig is kerestem. A 2008-as budapesti, majd a 2010-es bécsi Monty Roberts bemutatón a szervező csapat tagjaként működtem közre. 2008 márciusában eljutottam Kaliforniába, Solvang városába, Monty Roberts farmjára, a Flag is Up Farmsra, hogy letehessem első vizsgámat, és elvégezzem a haladó tanfolyamot. 2009 második felében barátaim segítségével naponta több lóval is volt lehetőségem gyakorolni, több hetet töltöttem Dániában, Maj-Britt Carter, dán instruktor farmján, valamint önkéntesként dolgoztam az Amerikai Egyesült Államokban, a kaliforniai King Citynél található Valley View Ranch-en, egy lómentő farmon, ahol közreműködtem sok fiatal csikó elindításában, különböző lovaglási és viselkedési problémák megoldásában. Más módszereket is folyamatosan igyekszem megismerni és alaposan tanulmányozni, de Monty módszere az, amely minden elemében közel áll hozzám. 2009 őszén meghívást kaptam a mesterhez, és 2010 februárjában sikeresen letettem a haladó vizsgát a Flag is Up Farmon. 2010 júniusában meghívást kaptam az oktatói gyakorlatra, ami az utolsó állomás a Monty Roberts Oktatási Központban. A három hónapos gyakornoki idő letelte után, 2010. augusztus 20-án megszereztem az oktatói diplomát. Hazatérésem után nyomban megkezdhettem munkámat. A módszer tanítása mellett természetesen annak alkalmazásával is foglalkozom. Számos problémás lóval foglalkozom és folyamatosan dolgozom fiatal lovakkal, foglalkozom az elindításukkal. Többször dolgoztam már a rádiházi ménesben, a Csikós ménsben Mendén valamint Kun Lajos gidrán tenyészetéből folyamatosan érkeznek hozzám csikók képzésre.
Katával Waldez hozott össze minket, aki már a kezdetektől rendkívül aktívan vesz részt az "Éles bevetés" munkájában, és nem szeretném elhallgatni, hogy nagyon sokat köszönhetünk neki, többek között Pataky Katát is, akit ő keresett és győzött arról meg, hogy érdemes mellénk állni. De ezt mondja el Kata maga...!
Amikor egy kedves ismerősöm Varga Laci Waldez megkeresett és elmondta, hogy mire készülnek, egyből azt éreztem, hogy ennek az ügynek nagyon szeretnék a részese lenni. Ha nem lennék személyesen érintett, akkor is minden tőlem telhetőt megtennék azért, hogy segítsen ezt az ügyet. De két évvel ezelőtt a saját életemben is megtapasztalhattam azt, hogy milyen nehéz helyzetbe kerül az a lovas, aki lovaglásból, lóképzésből él, és megsérül munkavégzés közben. A párom, Tényei-Tóth Attila 1996- óta versenyzett díjugratásban és 2016. szeptember 30-án egy verseny közben súlyosan megsérült. Egy ugrásnál megállt a ló, ő átesett az ugráson, a ló pedig úgy döntött, hogy mégis utána ugrik. Az egész jobb oldala összetört, ablakos bordatörése volt, a jobb veséjét elveszítette, a mája megrepedt és a rekeszizma is leszakadt. Mentőhelikopter szállította be a győri kórházba, ahol 5 órás műtét során stabilizálták. Óriási szerencse volt az, hogy a versenyen a győri kórhàz sebészetének a főorvosa, Pfor. Dr. Oláh Attila is jelent volt, mert az ő lánya is versenyzett. Ennek köszönhetően rendkívül gyorsan a műtőbe került, kiváló orvosok keze alá. Miután túltettük magunkat a sokkon, akkor kezdtünk el azon gondolkodni, hogy mi lesz addig, amíg fel nem épül. Az általa addig lovagolt lovakat érthető okokból elvitték más lovasokhoz, egy-két ló maradt, akiket mi tovább tudtunk képezni és lovagolni. Elképesztően sokan felajánlották a segítségüket, a takarmányt tudtuk csúszással fizetni, de anyagilag rendkívül megterhelő volt ez az időszak. A felépülési során a szokásos kiadások mellett az orvosokat, a gyógyszereket, a gyógytornászt is fizetni kellett. Szerencsére a család is tudott segíteni, de biztos vagyok benne, hogy ha akkor lett volna egy ilyen alapítvány az nekünk is nagyon sokat segített volna. A magam részéről minden jótékonysági rendezvényen részt fogok venni és minden eszközzel támogatni fogom az alapítványt, mert nagyon nagy szükség van rá.
Időközben úgy alakultak a dolgok, hogy a "szakmai felügyelők" fejének szánt Sarok Tamás barátom, sajnálatos módon mégsem tudta magát szabaddá tenni a májusi időpontra, így némi szerkezeti átalakításon kívül még keresnem is kellett valakit erre a pozícióra. Nos, adta magát az alkalom, hogy kézzelfogható jelét adjuk annak a törekvésünknek, hogy minket nem zavar mások "vallása", módszere, gondolkodásmódja, stílusa, kizárólag a végeredmény számít...! Mint tudjuk, az "Éles bevetésnek" vannak lókiképzési törekvései is a jövőre nézve, ahol vizsgáztatni kívánjuk a felkészített lovakat, viszont nem határozzuk meg a kiképzés módját és útját, a célhoz mindenki olyan úton juthat el, ami neki a legmegfelelőbb. Így tehát felkértem Katát, vállalja el a "szakmai felügyelők" vezetését, ő pedig elvállalta a felkérést... Amit még feltétlenül el kell itt mondanom, hogy Kata két körkarámot is biztosít számunkra a rendezvény idejére, ezúton is kifejezném hálás köszönetünket érte.....!
