......a jó beszéd nem szép...!" Ez egy régi kínai mondás, mindenki értelmezze maga mit jelent neki...! 

Eddig ott tartottunk a lovagolás terén, hogy a "félszemű" edzette a "világtalant". A közelmúltban ez is gyorsan szintet lépett, és most már az is trenírozhatja a "világtalant", aki a fél szemére vak, a másikra meg 90%-ban nem lát. Persze nincs ezzel semmi baj, mivel ő még mindig 10%-kal előrébb van, mint a tanítványa, és a földmunkát úgy tűnik minden hülye "nem teljesen kompetens" művelheti, mivel beszélni azt szépen tud.......És a "mesterből" folyik a szó (inkább nem mondom mi folyik belőle), a tanítvány pedig függ az ajkain, és issza a felejthetetlen szavakat. Olyannyira felejthetetlenek, hogy én azóta sem tudom kiverni a fejemből azt a sok baromságot, amit ama rövid idő eltelte alatt magamba szívtam, amíg elhaladtam a pálya mellett hosszában. Képzelj el,  40 méter egybefüggő szart (ennyi a pálya hossza)....!

Nem a régi időket akarom visszahozni, tudniillik az idő kereke akkor is forog, ha te nem haladsz vele. Én csupán szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy régebben még, a lovaglás az lovaglást jelentett. Minden, amit amit a lóval földről, vagy nyeregből műveltek azt szolgálta, hogy a ló minél gyorsabban, összefüggőbben, és pontosabban legyen képes megoldani a feladatait. Mik is voltak ezek a feladatok a teljesség igénye nélkül. Harc során előforduló események (ezek már idejét múltak),  vadászatok során a vad üldözése, becserkészése a fák között. Nyilván egy képzetlen ló már az első fánál kitörte volna a lovasa lábát. Vagy egyszerűen csak a célhoz olyan terepen is eljuthatott, ahol gödrök, árkok, meredek csúszdák és kaptatók voltak, amit nem feltétlenül kellett kikerülnie a jó lovasnak, így órákkal rövidíthette le az utat. Ezt még egyszer :...A JÓ LOVASNAK....! Tudniillik a "vakokat" meg a 90%-os "látássérülteket" nem engedték lóra ülni, azoknak a kocsin volt a helyük,......hátul.....! Most meg az a helyzet, hogy a múlt század elején elkezdtek szakosodni a díjlovasok, az ugratók, a terepesek, és mindenki csak az adott feladatra koncentrál, a díjlovak nem nagyon járnak terepre (Nyilván van kivétel, volt még egy-két évtizeddel ezelőtt olyan német mester, - Tempelmannak hívták - akinél heti rendszerességgel, egy napon ugrottak is a díjlovak.) Az ugrósok szintén nagyon keveset járnak terepre, egyedül a military tartotta meg leginkább  korábbi univerzális jellegét, bár azért itt is kezdenek kikopni a "vagabundok". Következő hullámban a lovasok összetétele alapvetően megváltozott, s ez magával hozott egy világméretű változást, tudniillik mára a lovasok kb. 80%-a nő. Megjelent a "natural horsemanship", valljuk be őszintén, először leginkább a nőknek. Ezzel még nem is lett volna az égvilágon semmi baj, csakhogy pontosan úgy mint az összes többi ága a lovaglásnak, ez is kigyűjtött magának részleteket, és később egyre inkább elfelejtették, hogy mit miért tesznek. Aztán egyre több irányzat ágazott le, mostanra már egy lovasnak még lovagolni sem kell tudni, így is lehet belőle oktató. 

Egyszóval ott tartunk, hogy a hülyék, bocsánat a "vakok" és a "világtalanok", kimásztak a kocsiderékból, és  oktatni akarják a tájképfestészet színvilágát a "lovasoknak".  Nos szóval csak emlékeztetni szeretném azokat a lovasokat, akik még nem szarják össze magukat attól, ha látnak terepen egy dombot, hogy a lovaglás célja még mindig a lovaglás, és nem a földmunka, nem a díjlovaglás, nem az idomítás, nem az ugratás, nem az agiliti, és még csak nem is a natural horsemanship....! Ezek mind csak arra szolgálnak, hogy ha nyeregbe ülsz, az eléd kerülő ismeretlen feladatokat minél könnyebben és gyorsabban legyél képes megoldani. Ennyi....!