Gondolom a legtöbben ismerik a választ, arra a  közszájon forgó, népi ihletésű szállóigére, találós kérdésre, önbeteljesítő jóslatra, hogy.... "Miképpen lehet lovakkal gyorsan, egy kisebb vagyonra szert tenni....?" Amennyiben mégis akadna olyan, aki nem ismerné, elmondom a megoldást. Lóval úgy lehet (gyorsan) egy kisebb vagyonra szert tenni, ha előtte már rendelkeztél egy nagyobb vagyonnal.  A mi történetünk azonban nem erről fog szólni, ha erről szólna, az egy átlagos, mindennapi sztori lenne, amibe lépten nyomon belebotlasz a gyorsan meggazdagodott "sznobbi lovasok" nyomán ("Sznobbi lovas" a hobbi lovasok azon szűk rétege, akik homályos körülmények között, gyorsan tettek szert egy nagyobb vagyonra, és emberi nagyságukat, valamint az átlagembertől való különbözőségüket drága lovakkal, és a háttérben nagy vagyont sejtető dolgok, tárgyak, felszerelések használatával fejezik ki. Ám érdekes módon, egészen addig nem ismerkednek meg ezzel a szállóigével, amíg az be nem teljesíti önmagát, azaz sikerült egy kisebb vagyont csinálni a nagyból....hihihi....). A történetet (történeteket) Yorktól hallottam, aki hivatásos állatvédő. Mondhatni oknyomozó állatvédő. Tudod vannak azok az újságírók, akik felderítenek mindenféle piszkos ügyeket, aztán "véletlenül" kilökik őket a tizedikről. Na, a York is ilyen, csak éppen az állatok védelmével foglalkozik, és a lovak sem hiányoznak a praxisából. Nos tehát, York történeteivel foglak benneteket - nem szórakoztatni, inkább - felháborítani, ám előbb még megpróbálom bemutatni őt magát.Igen, ott Ludger Beerbaum mellett az York, még Németországban, a kétezres évek közepén. Tulajdonképpen nem akart állatvédő lenni, de 2004-ben elvállalta egy német állatvédő alapítvány beindítását, menedzselését, aminek része volt ez a kampány, ahol éppen az mellett kampányolnak, hogy ne lehessen végtelen mennyiségű lovat egy térbe összezsúfolni, még akkor sem, ha vágóállatokról lenne szó. A képen, amit ketten tartanak, egy olyan szerencsétlenül járt ló tetemének rajza látható, amely (talán egy fékezésnél) egyensúlyát veszítette, elesett, és a többiek összetaposták, minek a vége az lett, hogy az állat megfulladt. E kampány mellé nyerte meg York Ludger Beerbaumot, aki készséggel adta nevét az akcióhoz. A kampány célja az volt, hogy a már életben lévő törvényeknek, a rendőrség hatékonyabban szerezzen érvényt. A célt természetesen elérték.

Itt pedig a kép jobb szélén szintén York könyököl, amint néhány hónappal ezelőtt előadást tartott az állatvédelemért felelős képviselőknek az állatszállítások kapcsán az  Európai Parlamentben, ahol javaslatot tettek a harmadik világba történő állatszállítások felfüggesztésére, és felülvizsgálatára, mivel azok egyrészt ellenőrizhetetlenek, másrészről pedig nem felelnek meg még a minimális állatszállítási követelményeknek sem. Az EU. parlament elfogadta a javaslatot, ám az EU. kormánya élve vétójogával elutasította. Az EU-nak az az érdeke, hogy szinte bármi áron minél több élőállatot adjanak el EU-n kívüli országokba, mert így tudják az EU-n belül magasan tartani a hús árát, ergo talpon tartani a mezőgazdaságot. Ez pedig úgy alakult ki, hogy mivel lement a tej felvásárlási ára, a kieső bevételt a parasztok úgy próbálták meg kompenzálni, hogy több tehenet állítottak be, ám ezzel megnőtt a születendő borjak száma is, amiket viszonylag olcsón adnak el a harmadik világba. Amire viszont megérkeznek, rengeteg állat elpusztul (mintegy a harmad részük) az embertelen körülmények miatt.    

York egyike azon embereknek, akiket a barátomnak nevezek. Itt ismertem meg ahol most dolgozom, pár évvel ezelőtt hozta ide mindkét lovát bértartásba. Hobbilovas, ami anakronisztikus ellentétet feltételez kettőnk között, ám hogy nem kell ennek feltétlenül így lennie, az is mutatja, hogy mi ketten jól megértjük egymást, bár ő arra mindig felhívja a figyelmemet, hogy ő "köztársaság párti", én pedig a "sötét oldalhoz" tartozom."Pü" (Pünktchen) und "Werner". York "Pü"-n ül, aki valamikor eredményes ugróló volt, nyert még 1.50-et is, de eljárt felette az idő, leromlott a fizikuma, elhasználódott, York pedig megvette, ápolta, kezelte, kezeltette, mire néhány hónap, talán fél év alatt, "Pü" visszanyerte régi fényét, és megbízható társa lett Yorknak. Ez már több mint tíz éve történt, York annyira szereti, hogy olyan biztosítást kötött rá, hogy ha vele valami történne, és már nem tudna bármilyen ok miatt ( Például kilökik az ablakon valahol Kolumbiában, mert arrafelé is gyakran megfordul lóvédelmi ügyekben. Oké, ez hülye vicc volt...!) a lovával törődni, akkor a biztosító a ló élete végéig finanszírozza a költségeket, beleértve tartás, állatorvos, mozgatás és a többi. "Pü" családtag Yorknál és Annánál aki a másik lovon "Werneren" ül. "Werner" nem a saját lovuk volt volt, csupán lovagolták olykor. Yorknak most már van egy másik lova is Len Jo, akit szintén itt tart nálunk Pü-vel együtt. 

1957. július 18-án született, Németország egyik legismertebb családjába. A családfáját a 11. századig tudná visszavezetni, ha akarná, ám ő nem büszke az efféle dolgokra. Apja, Hoimar von Ditfurth pszichiáter volt, több könyvet is írt, állandó szereplő volt korának televíziós műsoraiban, így az NSZK-ban nagyon sokan ismerték. Jó barátja volt a Nobel díjas Konrad Lorenz  orvos, zoológus, etológus, (Nálunk megjelent könyve például a "Salamon király gyűrűje", ajánlom minden korosztálynak.), tanait a "zöld mozgalom" iránymutatónak tartja mind a mai napig. Ennél fogva aztán nem meglepő, hogy York apja is támogatta a "zöldek" mozgalmát, majd később York maga is részt vett ebben. A nem hivatalos állatvédelmet már kora gyermekkorában elkezdte.Az általuk felnevelt szarka együtt élt a családdal....

York egyszer talált egy az odúból kiesett kismókust. Vitte a tudós apjához, hogy mi legyen vele, az pedig rögtön tanulmányozni kezdte a rendelkezésre álló szakirodalmat, felhívta a Max Planc Társaságot, útmutatást kért tőlük az ügyben, hogy egy mókust miképpen kell felnevelni, ha kiesett az odúból, és ezzel a mókust elkezdték saját kezűleg felnevelni. York szobájában lakott, a szobát átalakították félig a mókusnak, odút építettek neki, faágakat hordtak be, hogy minél természetesebbnek hasson, de azért a szoba másik felében továbbra is York lakhatott....hihihi....A családtagok beosztották maguk között az etetési rendet, mivel a mókusnak két óránként ennie kellett. Mivel nagyon gyorsan növekedett, néhány hónap múlva már kevés lett neki a szoba, ezért a papa asztalosokat hívott, és úgy átépítették York szobáját, hogy az az ablakon keresztül bármikor ki-be tudjon járni. A mókus így visszakapta a szabadságát, ám az éjszakát mindig "otthon" töltötte.

Nyolc évesen elkezdett voltizsálni, 12 évesen pedig "betársult" egy póni ápolásába. 18 évesen egy militari verseny terepszakaszán súlyos balesetet szenvedett, s gerincsérülése miatt az orvosok eltiltották a lovaglástól. 46 éves korában, saját felelősségére újrakezdte, és azóta is töretlenül lovagol.

Amikor Svájcba költözött 2005-ben, elvállalta három svájci állatvédő szervezet menedzselését, a Zürichi Állatvédő Egyesületben azonban személyesen is érintve van, sőt 2013 óta ő a szervezet elnöke is. Mielőtt még azonban belevágnánk az érzékenyebb dolgokba, néhány szót ejtenék arról, hogy miképpen néz ki egy hivatásos állatvédő munkája. York, az év negyed részét Amerikában, leginkább Dél-Amerikában, Afrikában, Kelet-Európában - többek között Magyarországon is - tölti. Ilyenkor az történik, hogy például állatszállítókat követnek észrevétlenül, bizonyítékokat gyűjtenek gyanús cégek ellen, szállítmányokat ellenőriznek a rendőrséggel közösen, vagy éppen rendőröket képeznek ki, állatszállítmányok ellenőrzésére.Korábban nagy problémát jelentett, hogy akik ki voltak képezve arra, hogy hogyan kell szakszerűen ellenőrizni egy állatszállítmányt, azoknak nem volt jogalapja megállítani a szerelvényt, ezért kellett melléjük egy rendőr is mint hivatalos személy, aki egyébként pedig a gépjármű műszaki ellenőrzését tudta ellátni. Szükség volt azonban olyan hivatalos személyek, rendőrök kiképzésére, akik nem csak műszakilag, hanem állatvédelmi szempontból is kompetensek egy szállítmány ellenőrzésére. Korábban egy rendőr nem ismerte ezeket a szabályokat, így sokáig el lehetett bliccelni a nagy szállítási cégeknek, hogy például nem a fajtának megfelelő eszközzel szállítottak állatot, mert ugye nem mindegy milyen önitató van bent egy sertésnek, vagy egy szarvasmarhának, vagy akár a lónak. A kép Magyarországon, Szekszárdon készült, ahol 10 rendőri egységet (180 főt) képeztek ki állatszállítmányok szakszerű ellenőrzésére. Magyarország az egyik olyan ország az EU-ban, ahol a legtöbb állatvédelmi szabálysértés történik, mivel az EU állatszállítmányainak (főképpen szarvasmarha) a többsége Magyarország felől hagyja el az EU-t a Közel-Kelet felé. Na, de nézzük milyen "lovas" ügyeik vannak az oknyomozó állatvédőknek.

Svájcnak van egy nemzeti lófajtája, a freiberger. Az eredetét a 15. századig tudják visszavezetni, nagyon büszkék rá, a svájci hadseregben csak és kizárólag ezt a fajtát alkalmazzák, a még meglévő lovas századoknál. Az állam a fajta fenntartása érdekében anyagi támogatásban részesíti a tenyésztőket. Nevezetesen, tenyésztési díjat minden csikó után, illetve régiónként például szálastakarmány támogatást, nyári legelő támogatást és a többi. A támogatásokhoz való hozzájutás feltétele pedig az volt, hogy a csikókat be kellett mutatni az éves freiberger csikóbírálaton. Amint erről megkapták a papírokat, jogosultak voltak a pénz felvételére. Csakhogy, azt már nem ellenőrizte senki, hogy mi történik a csikóval a bírálat után, pedig mindenki tudta, hogy a csikóknak legalább harmada a vágóhídon köt ki, mivel a tenyésztőknek anyagilag jobban megéri, ha leadják, mintha felnevelnék három éves koráig. Illetve a csikónak át kell adnia a helyét a következő csikónak, amiért újabb prémium járt. Amennyiben a csikót közvetlenül a bírálat után el tudták adni akkor szerencséje volt, azonban ha decemberig nem kelt el, akkor ment a vágóba. A svájciak évente 6000 tonna lóhúst fogyasztanak, ebből 1200 tonna freiberger. Nos, az állatvédők feltárták ezeket az anomáliákat, és ma már csak úgy lehetséges a támogatásokhoz hozzájutni, ha a ló részt vesz három évesen a hagyományos "feld teszten", ami az alapvető lovagoltságot, és a ló húzókészségét bírálja el, és ekkor viszont már nem éri meg vágóáron értékesíteni. Mára a freibergerből származó lóhús fogyasztása visszaesett évi 300 tonnára.

Dél-Amerika, Argentína - A lamari vágóhíd kifutójában vágásra váró ló, még napokig szenved a sérülésével. A szabályok szerint el kellene látni a sebeit és megadni neki a kegyelemlövést, vagy elaltatni, hogy ne szenvedjen. A Zürichi Állatvédő Egyesület aktivistái felderítették, hogy ezen a vágóhídon, és még sok másikon is a sérült állatok húsát is exportálják az EU-ba és Svájcba, pedig a szabályok szerint ezt a húst élelmiszer gyanánt nem szabadna felhasználni, ezeket az állatokat helyben el kellene altatni, de hát azt a kis profitot nem hagyják veszni, mindegy nekik, hogy az állat milyen szenvedéseken megy keresztül. 

Ez a kép is a lamari vágóhíd kifutójában készült. A csikónak el van törve a lába, három lábon sántikál (szakvélemény szerint) immár néhány hete, hiszen a törött láb oldalán már el vannak sorvadva az izmok. Mindössze annyit tesznek, hogy kiteszik a kifutón kívülre, aztán majd lesz vele valami, senkit nem hat meg a szenvedése. Itt szintén a szabályok szerint azonnal véget kellene vetni a szenvedésének.

Szintén Lamar. Egy vágásra váró ménnek drótot húztak a szájába, valószínűleg azért, hogy ne okozzon problémát, hogy a többi lóval együtt van. Embertelenségből csillagos ötös....!

Vágóhíd - General Pico, Argentína. A képen jól látszik, amint egy ragadozó madár eszik a fekvő ló nyílt sebén keresztül a húsából. A lónak már nincs ereje az ellen sem védekezni, hogy élve falják fel. "Nem számít, mindannyian meghalunk egyszer, mondta erre cinikusan egy korrupt hivatalnok....!" 

Ismét Lamar. Jól látható az elöl álló ló jobb elejére drótozott "Y"-alakú fadarab. Nem kínlódtak a levételével, jóllehet éppen azért nem, mert a lovat lopták valahonnan. A Zürichi Állatvédő Egyesület felderítette, rejtett felvételekkel, és egyéb bizonyítékok alapján, hogy a lamari vágóhídon levágott lovak nem kevesebb mint 50%-a lopás által került a vágóhídra. A szálak magasra vezettek, korrupt hivatalnokok, és bűnbandák egyaránt profitáltak belőle. Argentínában a lólopás hozzátartozik a mindennapokhoz, pont mint a 18. századi Magyarországon, csak modern eszközökkel, és nagyobb tételben. Azóta, az oknyomozó állatvédők közbenjárására, az EU és Svájc  leállította a Dél-Amerikai lóhúsimportot, a vágóhíd ellen eljárás indult.

A képen York filmen dokumentálja egy lopott ló eredeti sütésének feltárását. A vágáskor a lovak egy fülbilétát kapnak, ami alapján azonban a ló eredetét lehetetlen ellenőrizni. Ennek a lónak szerencséje volt, ezúttal megmenekült.

Na, most érkeztünk el az igazi bizniszhez, azaz, hogyan lehet lovakkal egy nagyobb vagyonra szert tenni. Argentínában és Uruguayban immár 30 éve léteznek úgynevezett "vérfarmok". Ezeken a helyeken azért tartanak és fedeztetnek lovakat tekintet nélkül az egészségi állapotukra, hogy a vemhesség korai szakaszában levett vérükből kivonjanak egy úgynevezett "PMSG" nevű hormont (Pregnant Mare Serum Gonadotropin, tehát a vemhes kanca vérében található gonadotropin), amit aztán európai gyógyszergyárak feldolgoznak, és a mezőgazdaságban, általában a sertéseknél, arra használják fel, hogy a malacok akkor szülessenek meg, amikor a tenyésztő azt elképzeli, tudniillik másnapra már mozijegye van az új Star Wars-ra. 100 gramm ebből a hormonból, por alakjában, 1 000 000 (egy millió) dollárba kerül. A meghekkelt vámkimutatások szerint, havonta kétszer utalnak Európából ennyi pénzt egy Uruguayi "vérfarm" részére. Most nem akarok a részleteibe belemenni, később tervezem egy lerövidített magyar feliratos film feltöltését a blogra. A képen látható kancának feltehetően el van törve a lába, az izmai már elsorvadtak, de még be lett rakva, mert ha kibírja azt a pár hetet, hozhat még némi profitot. A lovaktól hetente mintegy húsz liter vért vesznek le, némelyikük már szinte csak szédeleg.

Amikor befejeződik a hormontermelődés, kézzel benyúlnak a méhbe és agyonnyomják, elmorzsolják az embriót, hogy a kanca ismét fedeztethető legyen, így egy évben akár többször is vehetnek tőle szérumot, több profitot termel. A kancákat több ezer hektáros eukaliptusz erdőkbe hajtják, hogy a nyilvánosság elől rejtve legyenek, tudniillik a szomszédok, és az állatszerető emberek még Uruguayban sem nézik ezt jó szemmel. Rendszeresek a feljelentések, de mivel a bevétel állami szinten is jelentős tételt képvisel, illetve dél-amerikai módra elég nagy a korrupció, így ezek a kísérletek rövid idő után elhalnak valamelyik korrupt hivatalnok fiókjában. Miután a kancát abortálták, kihajtják őket az erdők rejtekébe, és magukra hagyják őket. Legközelebb majd akkor néznek rájuk, ha fedeztetni kell őket. Amelyik kanca elfertőződik, az kínok kínja között pusztul el, mint a képen látható kanca is. A nyomokból látszik, hogy amint a lábaival és a fejével vergődött, a füvet teljesen kikoptatta. Egy másik képen hátul a szülőcsatornában egy pár hónapos csikó teteme látszik. Itt is a ragadozók, sokszor már élve elkezdik enni a húsukat, csak addig törődnek velük, amíg leveszik a vérüket.

Két súlyos lábsérüléssel küzdő kanca, amelyik lefeküdt, feltehetően már nem tud többé lábra állni. A vérfarmokon körülbelül 2-3 ezer lovat tartanak különböző csoportokban, aszerint hogy mikor lettek befedeztetve. Egy megfigyelt 200 lovat számláló csapatban mindössze hét csikó volt található, nyilván ezek a kancák és csikók túlélték a beavatkozást. Az abortálás előidézését persze tagadják, de hát az még alacsony vemhességi ráta esetén is életszerűtlen, hogy kétszáz fedeztetett kancából csupán hétnek legyen csikója. Minden évben, körülbelül a kancaállomány harmada esik ki a programból, vagy azért mert elpusztul hátul a legelőn, netán az erdőben, vagy pedig mivel már nem vemhesül, eladják olyan vágóhidaknak, akiknek EU-s vágási engedélye van, és a húst EU-s és svájci állampolgárok fogyasztják el. A "vérüzlet" Argentínában és Uruguayban államilag tolerálva van, és bizonyíték van arra is, hogy Uruguayban, az állam támogatja is az egyik ilyen "vérfarmot". Az állatvédők célja, hogy elérjék a PMSG hormon behozatalának megállítását, illetve a PMSG-ből készült készítmények használatának betiltását a sertéstenyésztőknél az EU és Svájc területén. Ez még pillanatnyilag egy futó projekt, amennyiben lesz eredmény majd beszámolok róla. Ez a cikk a cukiságnak indult, de eléggé horrorba fulladt a végére, remélem felháborodtál, pedig hidd el megkíméltelek, ennél sokkolóbbakat is tudtam volna mutatni, egy csomó mindent kihagytam, csupán ízelítőt kaptál abból, hogy vannak olyan szerencsétlen sorsú lovak is, akiket csak profitszerzésre használnak, mindenféle emberség mellőzésével. Csak megemlítem a végére, hogy 2010-ig még Magyarországon is működött ez a "PMSG vérüzlet", akkor szüntették meg, és csak reménykedem, hogy a magyarok ennél azért emberségesebben tartották a lovakat. Nos, ezzel választ kaptál arra is, hogyan lehet lovakkal egy nagy vagyonra szert tenni....ha van hozzá gyomra az embernek....!