Részlet Sípos Tamás írásából az 1970. évi "Lovassport Lótenyésztés" 1. számából

"Készültünk az ügető amatőr-derbyre, s azok, akik e derbyben indultak, - hadd legyek pontos, legtöbbünk - szorgosan lejártak kora hajnalban a Kerepes úti pályára. Róttuk a pályákat, egyik ezer métert a másik után, lassú munkát és kondíció munkát végeztünk és - persze - figyeltük egymást vizsla szemmel; azt is hogy vajon ki, melyik lóval indul majd a versenyben. Hiszen egy egy istállónál több lóval is tréningezik az ember, s nagyon sok tényező dönti el, hogy végül is melyiket nevezik a versenyben.Taktikázás is előfordul gyakran, meg olyan is hogy néhányan eltagadják a valódi szándékot, kétségek közt akarnák hagyni az ellenfelet. Amikor Szabácsyt megkérdeztem, véletlenül egymás mellé kerülvén a hajnali munkában, melyik lóval indulsz Pista, nagyon egyszerűen válaszolt, kapásból, nyílt mosollyal. A mesteremtől Penelopét kaptam, azzal megyek. Aztán eljött a verseny, kétezer méterről, egy helyről indult négy ló, közöttük Szabácsy Penelopéja és az én Pandúrom. Nem volt könnyű start, és nem volt könnyű verseny. Egyetlen pillanat rögződött bennem kitörölhetetlenül. A start pillanatában az egyik ló meredeken elém vágott, kénytelen voltam egy szemvillanás alatt az enyémet jobbra húzni, és így több mint milliméternyi közelségbe kerültem Szabácsy Pista mellé. Ugyanebben a pillanatban ő is kijjebb vitte a lovát, lélegzetvételnyi  ideig egymás mellett surrogtak a kerekei, testközelben a két ló és a két hajtó. Önkéntelenül is oldalt pillantottam, és akkor láttam, hogy Szabácsy elneveti magát a versenyláz, a versenyizgalom, és a veszély vállalásának önfeledt pillanatában. Benne volt ebben a villanásnyi mosolyban az, hogy most küzdünk egymással, hogy bizony itt kitörheti az ember a nyakát, hogy jó lenne nyerni, hogy minden centiméter fontos, és benne volt ebben a villanásnyi nevetésben az is, hogy  üsse kő, verseny az verseny, de azért meg ne öljük egymást...! Ez a nevetés olyan volt, mint az amikor taktikázás nélkül egy pillanat alatt elárulta, hogy Penelopéval indul majd a versenyen, lehetőséget nyújtván ezzel a taktikai meggondolásokra, időszámítgatásokra, meg miegyébre. Pandúr haladt át a célon elsőnek, azonnal Szabácsy Pistát kerestem,kezet fogtunk, megint nevetés volt a szemében, kezet fogtunk, majd hátba vágott és azt mondta. Jól van öreg, masszív verseny volt. Semmi többet nem mondott, de valami nagyon jó tiszta íz volt ebben a mondatban, fölért egy sereg más gratulációval. A verseny után szépen átöltözött Szabácsy, és az elmaradhatatlan zsemlefoltos kutya pórázát megfogva eltűnt valamerre. Sokszor láttam Szabácsyt versenyezni a saját műfajában , sok szép győzelmének voltam tanúja, és sokszor bizony nehéz csatát vívott az akadályokkal, volt olyan pillanat amikor nem adtam volna fogadást csontjai épségére. De soha nem láttam, hogy egyszer is felrúgta volna a fairplay szabályait. Sohasem láttam mindmáig dühöt vagy gyűlöletet az arcán. Csak a keménységet, az elszántságot, és nem ellentmondás ha azt írom, valami nagyon tiszta derűt. Talán azért is van, hogy Szabácsyt azt hiszem mindenki szereti,  és azt hiszem ezért is van hogy olyan gyakran közli a hangosbemondó : első, Szabácsy István."