Na, ismét szintet léptem, fejet hajtok, meggyőztek...!  De, nemhogy csak meggyőztek, hanem komolyan foglalkozni kezdtem a gondolattal, hogy a továbbiakban ezzel fogok foglalkozni. Aki ismer tudja, hogy csak azt hiszem el amit látok, és ma pontosan ez történt, tudniillik a saját szememmel láttam, amint kifejtette minden lehetséges pozitív hatását. Nem hittem a szememnek és a fülemnek...! Döbbenten álltam ott, és arra gondoltam, hogy elvesztegettem negyven évet....!.....Nem baj, azt mondják soha sem késő újrakezdeni....!  Na, de elmondom az elejéről mi történt. Elöljáróban nem akarok senkit meggyőzni, hogy ezután másképpen kell csinálnia, de aki ezt elolvassa, az el fog gondolkodni, hogy mégiscsak van másik, a mienknél élvezetesebb, szebb út... Szóval új karámot tűztem ki a lovaknak, éppen a szomszéd istálló mellett, amikor egyszer csak amolyan női sikkantással egybekötött, elnyújtott kiáltást hallottam. Ha le kéne fordítanom, valahogy így hangzana....

-" Eeeez aaaaaaz...! És méééég....! Gyerüüüünk".....!  

Rossz az aki rosszra gondol, és én őszintén bevallom, semmi rosszra nem gondoltam, valami jóra annál inkább. Biztosan megfigyelted már, amikor ilyen hang lepi meg az embert, akkor rögtön lesüti a szemét, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, de a szemeit meg mereszti ezer irányba észrevétlenül, próbálva a géppuskafészek helyét felderíteni, ám legtöbb esetben ez nem vezet sikerre. No, ahogy így meresztgetem szemlesütve a szememet, megint belehasít a levegőbe, az ezúttal kéjes nyögéssel fűszerezett sikkantás, majd a biztatásra irányuló további instrukciók, hasonló kivitelezésben....

-Eeeeez aaaaaazzz...!  És mééééég....! Gyerüüüüüüünk....!

Hú ..zmeg, mibe csöppentem itt a "puszta" közepén....! Próbáltam még gyorsabban beazonosítani az "ellenséges vadászgépet", de csupán egy futószárazó nőt láttam a szomszéd pályáján, semmi egyebet. A következő "himnuszra" alig tizenöt másodpercet kellett várnom, viszont ekkor már egyértelműen megállapíthattam, hogy a lovaspálya felől jön. Elkezdtem "észrevétlenül" figyelni a nőt. A ló rezignáltan, mondhatni kedvetlenül kocogott a futószár végén, majdhogynem azt is lehetett volna rá mondani, hogy tele volt a zacskója az egésszel. Amint így "okfejtek" magamban, ismét felhangzik az orgazmus jeleit idéző kiáltás, majd a serényebb folytatásra biztató további útmutatások. Ekkor már biztos voltam benne, hogy a pályán futószárazó nő adja ki a hangot. Vizuálisan elég jól tudok diagnosztizálni, ezért kiemelt figyelemmel követtem nyomon a hölgy tevékenységét, hátha meg tudnám állapítani, mi okozza nála ezt a zajos rajongással egybekötött önkívületi állapotot. A következő alkalommal már szinte másodpercre pontosan érkezett az orgazmus, amit még valóságosabbá tett a mellékelt lihegés, tudniillik most már futott is mellette. Miután a ló ugyanúgy leszarta az egészet, nem jutottam előrébb, viszont felmerült bennem a gyanú, a tiltott segédeszköz használatát illetően, és a kiáltások szabályos ismétlődése azt is lehetővé tette számomra, hogy kiszámoljam az eszköz (illetve a hölgy reakciójának) amplitúdóját, ami köztudottan a harmonikus rezgőmozgás esetén, a nyugalmi állapottól való legnagyobb kitérést jelenti. Más egyéb okot nem láttam ami kiválthatta volna az említett reakciókat, ugyanakkor mélységes irigységet éreztem. Ezt a nőt egyszer láttam lovagolni, az erdőben találkoztunk, én egy csődört lovagoltam, ő egy kancát. Ő megismerte a mént, s kifejtette, hogy neki az mennyire tetszik, és ugye neked is "cuncimókus", mondta a lovának, majd engedte odaszagolni, miközben a kanca óriási tócsát hugyozott az út közepére. Régebben a párbajoknál előre meghatározták, hogy "első vérig", vagy halálig megy a "játék". Nos, ez első vérig tartott, mire sikerült elrángatnom a csődört a kancájától, aki mint egy mágnes jött volna utánunk, nem érdekelte, hogy a kedves gazdája éppen az ellenkező irányba szeretett volna menni. És ekkor láttam ezt a nőt futószárazás közben megüdvözülni, látszólag minden ok nélkül, sőt még arra sem jöttem rá, hogy csak egyszerűen lemozgatni akarta, vagy tanítani akart neki valamit. Nem is ez a lényeg, hanem a boldogság amit az válthatott ki, hogy valaki láthatta, hogy milyen "természetes módon" kommunikál a lovával. Szóval nincs mese, haladni kell a korral, hajlandó vagyok más hitre térni, csak még azt nem tudom, hová tegyem a vibrátort....hihihi....!