Utalván a legutóbbi "zablanélküli" posztomra, minek nyomán számos, számomra súlytalan ember vette magára a benne foglalt negatívnak vélt tartalmat, sőt hülyéztem le, és kevertem bele a politikát, megosztó írásomba. Nos, először is nem szeretnék senkit megosztani, legkevésbé azokat akik érintve érezték magukat, tudniillik törekszem arra, még inkább mindent megteszekannak érdekében, hogy ezekhez az emberekhez ne jusson el az írásom. A Facebookon csupán a saját oldalamon vagy az általam kezelt oldalakon osztom meg azoknak, akik egyébként általában egyetértenek velem, vagy tudnak kultúráltan vitatkozni velem. Remélem ebből kiderül, hogy senkit sem szeretnék meggyőzni, ehelyett teszem a dolgom, és ha a tevékenységem mégis meggyőzne valakit, attól nem kérek elnézést azért mert létezem, nyilván el sem várják. Nem akarok népes követőtábort létrehozni...! Szeretnék viszont szakmai munkát folytatni mindazokkal, akikkel közös pontokat találunk, s ez nem tapasztalat függvénye, mivel számtalan olyan pont létezik, ahol segítségre van szüksége az embernek, minden tapasztalatot nem gyűjthet be senki még egy élet során sem. Mindazonáltal, a zablanélküli tábor elfelejti azt a tényt, hogy a magasszintű lovaglás már az alapjaiban arra törekszik, hogy a zablát úgy vegye ki a ló szájából, hogy az közben benne marad. Tudom így nem érthető, mindjárt megmagyarázom....! Ott van mindjárt az "elengedettség". A magyarázatoknak se szeri se száma, mindegyik rámutat valamiképpen a lényegére. Az én magyarázatom nagyon egyszerű. Az elengedettséghez én mindig úgy álltam hozzá, úgy kezeltem, hogy (számomra) azt a pillanatot jelzi, amikor a ló "elengedi" a zablát, mégis önként száron marad, önként rábízza a lovasra magát, s ettől a ponttól kezdve a zabla és a szár a legfinomabb kommunikáció eszköze lesz, mintha ott sem lenne. Tehát a ló elfogadja, sőt kifejezi igényét arra, innentől kezdve a lovas irányítsa láthatatlan jelzésekkel úgy, hogy közben ő maga is élvezi az együttműködést. Nem véletlenül nevezték el "segítségeknek" a pálcasegítséget, a csizmasegítséget, a szársegítséget, vagy akár a hangsegítséget. A legtöbb ember a pálcáról rögtön arra asszociál, hogy azzal verekedni kell, a csizmával rúgni, a hanggal üvöltözni, a szárat meg rángatni. Az hogy az elengedett ló közben a relaxáció jeleit mutatja úgy, hogy éberen figyel, (szerintem) csak járulékos mellékhatás, mint ahogy a farkát így vagy úgy tartja szintén. A hibátlan ugratás egyik alapfeltétele az elengedettség. Ennek legnyilvánvalóbb bemutatását régebben Rezinél véltem mindig felfedezni, tudniillik amikor már látta (kb. 5-6 vágtaugrásnál), hogy jó a távolsága tempója és minden egyéb, automatikusan előre tolta a kezét annyira, hogy a szár meglöttyent (a célja az volt, hogy ne zavarja meg az ugrás fölött se a lovat) és a ló ezt nem reagálta le, nem vette át az irányítást, nem kezdett el rohanni vagy éppen lelassulni, tette a dolgát úgy, ahogy azt Rezi előkészítette neki. Mi ez ha nem teljes bizalom...? Nos, számomra ez az elengedettség, és azt hogy én ezt jól vagy rosszul értelmezem, senki már nem tudja eldönteni, csakis a ló, ami azt jelenti hogy nem akar engem a zablán keresztül befolyásolni, ezért elengedi, ezzel lehetővé téve, hogy a szárat segítségként használhassam. Tehát mindegy mit mondanak a "zablanélüli" oldal elkötelezettjei, lehet hogy szerintük nincs hely a ló szájában a zablának és a többi, csakhogy a lovaglás tudománya egyáltalán nem a zabla erejével számol, hanem a közvetítő készségével, ami viszont nem különválasztható a lovas kezétől, mivel annak érzékenysége szab határt neki. 

A másik dolog, hogy engem nem zavar az ha valaki zabla nélkül lovagol. Olyannyira nem, hogy az istállómban állomásozó Kata (Felsőbüky) rendszeresen lovagol zabla nélkül, és olykor még a kantárt is leveszi, igaz még soha nem jött oda hozzám, hogy bizony ezt nekem is így kellene csinálnom, mert ez a tuti. De mutatok neked egy jobb példát. A múlt évben mutatta nekem az alábbi videót Sasvári Zoli (A "Bakonyi lovastúrák" álmodója). A videót Szávay Bori Zoli kolléganője készítette. Zoli ebben a videóban kívánta összefoglalni a belovaglásról alkotott  (általam úgy nevezett "ars poeticáját"). Számomra viszont egy jó példa arra, hogy mit jelent az elengedettség. A videó kicsit hosszú, bár érdemes végig nézni, azonban ha még sincs annyi időd, tekerd előre. Kb 7 percnél Zoli  "megbolondul" és elkezdi leszedni a lóról a felszerelést. Nos a poént nem akarom lelőni, nézd meg magad.