Először is ezt a levelet kaptam.....

Kedves Gyuri! Nem ez az első kép amivel  akartam kezdeni a
bemutatkozást!Gondolataim azóta mióta elolvastam a cikked
kavarognak!Nosztalgia ....Életem legszebb évei voltak Somogyban!Horánszy
Zsófi küldte át nekem még 16.-án este!A köszönömmel együtt azt irtam
vissza,hogy meg kell tudnom P.Gy.
az e cimét!Ez volt a legelső gondolatom! Utána unokám mondta,hogy a Ladón
keresztül kereste az én telefonszámomat és Ö tudott előtte a cikkről!Tegnap
este igy kaptam meg!Rögtön irtam! Ma reggel korrekül jött meg a válasz/ami
már ritkaságszámba megy!!
Azóta több blogba is bele olvastam! Az én életem is "hullámvasút!" A
nehézségeket is könnyünek lehet érezni!!
Sok sok közös témát tudnánk találni! GF mellett élve sokat tanultam és
tapasztaltam!7-8 évet bárhol efogadnak "szakmai gyakorlatnak" A Tücsököt én
ültem meg és félorai vezetés mellett elengedett!"Oktatás folyamatosan
kövtetketzik!" S én k övettem "árkon-boron ás"!Folyt.köv...Puszi akkor még
Pipinek ismertek azóta Mária
vagyok mert már kinőttem abból a korbol!A képen póker látható (gondolom) Gasztonyi Ferenccel, kb másfél két évesen.

Közben két email helyett csak egy jött meg(csak az érthetőség végett), és itt egy másik levél....

A Rezi mesélte még, hogy Tücsök - Póker anyja - 19 éves korában még sokat ment bérlovardában. Rezi, Kovács Zoltántól vette meg, aki abban az időben a Horváth Balázst szponzorálta, ő bérelte neki az Ómamát Rádiházáról, és ő tenyésztette a Fakos Móricot, akit később Cékus Zoltán vásárolt meg tőle. 

Szintén Rezitől.

Pókernek érdekes technikája volt, az elejével "ölelte" az ugrást, a hátulját meg tekerte jobbról balra. Herzogenboshban épp beszélgettem az akkor még kint  élő Túri Józsival, amikor a Franke Slootaak odajött gratulálni, mondta, hogy nem gondolta hogy ilyen jól ugrik ez a ló, és külön megjegyezte a különös technikáját. Azt gondolom, ha nem csak ezt a három évet kapom, egészen biztos szép eredményeket hozott volna, de persze ehhez kellett volna az is amit a Beerbaumék rögtön megtettek, tudniillik azonnal kiherélték. Ők eleve azt tartották, hogy nincs tenyészértéke. 

Mielőtt berakodtunk volna a repülőbe, a reptéren öt órát kellett sétáltatni, nem lehetett lenyugtatni. Külön konténert kapott, ott utaztam vele, nem akartam magára hagyni. Ha valami baj lett volna útközben, rögtön lelőtték volna. Del Marban a boxbanm sem állt már mellette senki, amikor odaértünk már tudták hogy van egy őrült ló a többi között. Egyszerűen nem voltunk felkészülve, tapasztalatlanok voltunk, egyszerűen nem tudtuk a kiesett energiát pótolni. A mellettünk álló francia lóápoló, minden este öntötte az abrakra a BIODYL-t. Ötven márka volt egy üveggel, hol tudtuk mi azt megfizetni.  

Amikor Póker tombolt kint, a világ legjobbjai csak néztek, hogy ez az ember honnan jött...! Úgy néztek rám, hogy Kelet Európából jöttem...., Pikeurben lovagolok-e, egyáltalán hogyan lovagolok. Később már egyre inkább elfogadtak, köszöntek, rendesek voltak velem.....! Pókerből nem múlott az őrület. A bemelegítésre sok lehetőség volt, külön melegítettem a többitől egy távolabbi fedelesben, a Markus Fuchssal együtt. Ő volt az előttem induló lovas.

Első nap minden terv szerint ment, Póker a pályán már tette a dolgát. Volt ott egy Radó nevű szlovák állatorvos, aki már hosszabb ideje kint élt, és ő jött velem mindenhová. A pályanézéskor mindent lejegyzetelt, hol fordulok, hány vágtaugrás lesz, és a többi. A szám után odajött, és lelkendezve mondta, hogy csakugyan mindent pont úgy csináltam ahogy előtte elterveztem.

Második nap már a mennyekben éreztem magam, amikor egy ilyen fénylő fóliás víznél megállt. Soha nem csinált ilyet előtte, de később se soha....!

Rezi a Szeic Feriről. Feri nagyon jól tudott lovat választani, nagyon szorgalmas ember volt, minden dolgot ezer oldalról körbejárt, és akinek adott a véleményére azt megkérdezte. Lehet vele "szakmázni", megvette az összes fellelhető szakirodalmat, amik úgy néznek ki mint valami egyetemi jegyzet, aláhúzgálva, kiemelve a fontos dolgokat. Nem hoz hirtelen döntéseket. Sok tulajdonossal ellentétben, a Feri ha olykor mégiscsak szar lovat vett, rögtön mondta, hogy ez nem való semmire, és még én akartam mindig, hogy dolgozzunk még vele egy kicsit aztán majd meglátjuk. Szerette a hosszú nyakú, nemes kiállású szép lovakat. A Capriccia nem ilyen volt, valószínűleg az ugróképessége elhomályosította. Mentünk megnézni, bemegyünk a bokszba, látjuk, hogy rövid nyakú nagy fejű ló áll benn a bokszban. Mondtuk neki, te Feri, ez nem lehet az a ló....Igazad van, kérdezzük meg hol áll...! Aztán mondták, hogy de pedig az az a ló. Kétségtelenül, nagyon tudott ugrani.

Szeic Feri ma is Mesternek szólítja Rezit, illetve Mestinek.

Amikor jöttünk haza, a Herbert Mayer ült mellettem a repülőn. Kérdezte mi a bajom, hogy ilyen levert vagyok. Mondtam neki, hogy megállt a lovam, kizártak,....ezért. Ó, hát jövő hétvégén ott lesz a következő verseny, aztán meg a következő, meg jövőre is lesz világkupa döntő.....! Mondtam neki, hogy nektek ez csak egy verseny, meg egy világkupa döntő, de nekem, ez volt "A" VERSENY, és "A" VILÁGKUPA DÖNTŐ, ......de nem akarta megérteni.

Rezi Beerbaumról....

Mindig nagyon segítőkész volt, ha mondtam neki vele akarok ugrani, akkor odaállt és segített......Amikor Párizsból hazajöttünk már tiszta őrült volt a ló, másnap gondoltam délben dolgozok vele egy kicsit hátha jobb lesz. Beerbaum odajött, és mondta,......"Ne bántsd, nem lesz tőle jobb....!"

Amikor először kimentünk, a két fő szponzora a Moksel és a Schneider úgy fogadtak mint a közülük valót. Mondták is melyik szállodában foglaltak nekünk szállást, de amikor kiderült, hogy mi a kamionban fogunk aludni, na onnantól kezdve elvágtuk magunkat náluk. Ugyanakkor Beerbaum ezt nem éreztette velünk.

A világkupán már önálló életet éltünk, nem akartam neki problémát okozni, azt hiszem ez így volt korrekt.

És amit senki nem kérdezett meg a Rezitől amikor visszajött, hogy mit hozott a Beerbaumtól, illetve csupán egyetlen ember ment ki Pomázra, és három napig ott ült a kőfal tetején, és kérdezett a legkisebb részletekig mindenről, őt úgy hívták, Stelczer Viktor.

Beerbaum szisztémája az első évben, egy bizonyos gimnasztikai gyakorlat, minden be volt rudazva. Például rúd után iksz, aztán rúd és egy okszer, aztán megint rúd, ha két vágta volt akkor két rúd, és így tovább....vagy például négy okszer hat méterre szűkre, és nagyon szélesek voltak az okszerek. Ezt előszeretettel csinálta. A versenyszerű gyakorlatai, összetett ugrás és öt vágtára meredek vagy okszer. Ezt sokszor csinálta úgy, hogy kicsit bővebb volt az öt vágta, akkor az összetettből tudott jönni többet, vagy ha visszafelől jött akkor egy vágtával többről. Szinte minden lovával ugyanezt csinálta,  és minden ugrást úgy építettek, hogy a fölső két rúd közel volt egymáshoz.

A második évben a rudas "be-ki" gyakorlatokat beszűkítette két méterre, és ügetésből nem ment át még egy rúdon sem. Mindent vágtából oldott meg. Ami különbség volt még köztünk, hogy mi ügetésben engedtettük el a lovat, ők ugyanezt vágtában tették. Nagyon idomítottak voltak a lovai, mindent tudtak. Amikor Riesenbeckbe költözött, a Viktor megkért, hogy beszéljek már vele, és menjünk ki körbenézni. Nagyon készséges volt, mindent megmutatott, de akkorra már csak pályát ugrottak, legalábbis amíg mi ott voltunk abban a pár napban. Ez mára már bevett gyakorlat, hogy csak versenyszituációkat gyakorolnak. A második évben már úgy építették az akadályokat, hogy a fölső és az alsó rúd messze volt egymástól.

 Két éve kint voltam a Globálon, és találkoztunk. Kérdeztem hogy megismer-e, mire azt válaszolta, természetesen, tudja ki vagyok. Ez azért érdekes, mert az öccse, Markus Beerbaum nem ismert meg.....

Rezi Szabó Gáborról.....

Amikor bejutott rögtön felhívott, nem tudom hányan tették volna meg. Ez egy olyan gesztus volt részéről, amit örökké őrizni fogok, mert basszus egy huszonéves gyerek, akiről tudjuk, hogy nagyon tehetséges, jó srác, és eszébe jutok amikor ott van sikerrel körbevéve, és felhív pont engem, mert tudja, hogy 25 évvel ezelőtt volt egy Rezgő Zoltán, aki szintén kijutott a világkupa döntőjére.....És most is beszéltem vele a döntő után, ahol elmondta, hogy Bölcsész rendszerint a harmadik napon hozza a legjobb formáját, úgyhogy bízott a sikerben........

Amiről még nem volt szó....

Pókert később Thomas Fuchs közvetítésével egy portugál lovas vette meg, indult vele a ST.Galleni Európa bajnokságon 1995-ben. Innentől ellentmondásosak az információk, mert volt aki Amerikában találkozott vele, de amint fentebb olvastuk, volt aki Írországban. Mindenesetre reméljük, megérdemelten szép öregkora volt....!