Ez a történet egy lóról szól, aki a "vasfüggöny" lehullta után, elsőként lépett ki a nyugati porondra, mondhatnám úgy is, "lépett be az oroszlán barlangjába", hogy megmérettessen a hosszú évtizedekig tartó bezártság után. Bocsátsd meg nekem, hogy néha majd elkalandozok egy-egy mellékágon, amit fontosnak tartok azért, mert a szereplők lovak iránti szenvedélye nem hagyott alább akkor, amikor ez a történet véget ért. ......Nos, tehát, Póker 1982-ben látta meg a napvilágot, a Somogy megyei Libickozmán. Gasztonyi Ferenc tenyésztette, anyja "Tücsök", egy  "magasfélvér"  kanca, Palimadárxx telivér méntől, apja Toborzó. Székács József még csikóként vásárolta meg, később Finta Géza lovagolta, és négy éves korában, egy Balatonmelléki kis versenyen figyelt fel rá Rezgő Zoltán, aki akkor még a Bp. Honvéd színeiben lovagolt, és az egyesülettől felhatalmazást kapott, hogy tárgyaljon a ló megvásárlásáról. Miután ebbéli szándékával megkereste a tulajdonost, üres kézzel kellett hazatérnie, mivel a ló semmi szín alatt nem volt eladó. Kapott azonban egy ígéretet, hogy ha eladó lesz, neki szólnak elsőként. Eltelt néhány év, s "Rezi" időközben elszegődött Szeicz Ferenchez, aki egyike volt az akkori idők úttörő magán lótartóinak. Feri komoly szándékait az is jelezte, hogy az elsők között tartott fenn saját istállót Magyarországon, - helyileg Pomázon -  ahol kilenc boksszal kezdte. Ő maga amatőr díjugrató volt, lánya Erika pedig a díjlovaglás mellett döntött, jóllehet először ő is az ugratással szimpatizált. Abban az időben egyre többen fogtak bele a "lovazásba", nagyon sokan ezek közül csupán azért, mert félreértették azt a szlogent, hogy "lóval gyorsan lehet egy kisebb vagyonra szert tenni"....! Feri a mai napig magas szinten foglalkozik lovakkal, és az eltelt idők folyamán mindkét szakágban adott egy-egy magyar bajnok lovat a sportágnak, úgymint Theseus 1993-ban díjugratásban, lovasa Rezgő Zoltán volt, és díjlovaglásban Furmint, aki 2004-ben lett magyar bajnok, Feri lányával Erikával. A képen Szeicz Feri lányával Erikával. Akkor még fogalmuk sem volt arról, hogy valahol Magyarországon létezik egy Póker nevű sárga csikó, aki nem sokára meghatározója lesz életük további folyásának.

 Rezi tehát a rendszerváltás idején, elszegődött a Szeicz Feri istállójához. A Pókerről néhány évig nem is hallottak, amikor is egyszer Varga István (alias Keszeg von Sárvár) felhívta a Ferit azzal a hírrel, hogy azonnal gyere mert a ló eladó. Azonnal hívták a Székácsot, rögtön autóba ültek, s lementek Rádiházára a lovat kipróbálni. A lovat a ló ápolója "lábon" vitte illetve lovagolta, mintegy negyven ötven kilométeren keresztül, leginkább betonúton, és az út legnagyobb részét vágtában tette meg, így amikor Feriék odaértek a "lószemlére" a ló meglehetősen, sánta volt. Ennek ellenére néhány ugrás erejéig kipróbálták, ám tekintettel a ló állapotára csupán néhányat ugrottak, majd megegyeztek, egy olyan összegben, amit nem szokás sánta lóért fizetni. Ez történt 1989 tavaszán.....Póker gyorsan regenerálódott, bár voltak vele lovaglási problémák, mert nem lehetett balra beugratni vágtába, illetve érkezni is csak jobbra érkezett, ez akár eredhetett a fájdalmából is. Ezt kiküszöbölve nem sokára sor került az első versenyére is, amit Feri abszolvált vele, ám már ekkor megmutatkozott túlzottan "csődörös" mivolta, ami miatt Feri lemondott további lovaglásáról, és Rezire bízta azt. A túlzottan "csődörös" viselkedése a továbbiakban még sok problémát okozott, fel is merült a kasztrálás lehetősége, de miután az akkori magyar közgondolkodás úgy vélekedett, hogy a tökével együtt elveszik a "tűz" is belőle, így a herélés nem történt meg. Pedig jöttek az intő jelek. Egyszer egy eredményhirdetésen (talán '91-ben) kinézte magának a a "jó seggű" Kikeletet, akit akkoriban Varró Józsi bácsi lovagolt. Mivel Rezi tisztában volt féktelen természetével, ( ....Tudniillik Póker nem törődött a vérfertőzéssel, - Kikelet apai féltestvére volt, -  illetve ha be volt gerjedve valakire, nem érdekelte az illető neme sem, s ez meglehetősen kellemetlen perceket okozott akkor is, amikor már a kinti toplovasok között versenyezve, kinézte magának John Whitaker lovát a herélt Miltont, aki abban az időben a világ legjobb lova volt, és Rezinek csak Franke Sloothaak lóápolója beáldozásával sikerült a szerelmes Pókert tervétől eltántorítani. Na, de folytassuk ahol abbahagytuk....) próbálta a többiektől távolabb állva nyugton tartani a lovat. Ennek ellenére Póker egyszer csak minden előjel nélkül két lábra állt, és a hátán Rezivel, mint egy strucc, odaszaladt Kikelet mögé. Eközben Rezi próbált vészjelzéseket leadni az Öregnek, arra vonatkozóan, hogy veszélyben a szüzessége, s bocsássa vízre a mentőcsónakot. A távirat nem érkezett meg időben, s mire az Öreg szembesült a jéghegy közelségével, Póker már a fedélzeten volt, egyszersmind letaszítva a kapitányt a parancsnoki hídról. Végül is senki nem sérült meg, ám ez volt az a pont amikor még tenni lehetett volna ellene....Rezi ezt később úgy jellemezte, hogy ez a bizonyos "csődörrel lovaglás egyfajta tökösségnek számított abban az időben, ám ma már tudom, hogy ez nem tökösség volt hanem hülyeség"....!.Tehát ott hagytuk abba, hogy innentől kezdve Rezi versenyzett a lóval, és miután érezték, hogy egy csiszolatlan gyémánt van a kezükben, nem mentek el minden versenyre csak azért hogy nyerjenek ötezer forintot, hanem célzottan készítették elő a karrierjét. Még ugyanebben az évben benevezték az országos kezdő lovak kategóriába, ahol mindhárom nap mind a három versenyszámot megnyerte.

A képen az 1989 évi OB. kezdő lovak bajnokságának első három helyezettjét látjuk. I. Rezgő Zoltán - Póker, II. Szakáll István - Alma, III. Miklósvári Tamás - Merán. Tudni kell még azt is, hogy a "pej" Meránról van szó, aki a későbbiek folyamán minden lovasát válogatottsághoz segítette. Érdekességképpen még annyit, hogy Merán is csődör volt, nem herélték ki őt sem, bár nem is voltak vele olyan problémák mint Pókerrel.

Ugyanabban az évben benevezték a 7 éves tenyészversenybe, aminek döntőjét végig hibátlanul nyerte meg. Ezt a lehető legközelebbről követtem annak idején nyomon, hiszen ketten vettettünk össze a győzelemért, amit Rezi nyert meg, annak ellenére, hogy én foggal körömmel küzdöttem....hihihi......A következő évben szintet lépett, s leginkább 1.30-as pályákon közlekedett, de beesett néhány 1.40 is, mint például a 8 éves lovak tenyészversenye, illetve a Budapest bajnokság döntője. Mindkettőt megnyerte, viszont a nyolc éves tenyész újfent csak nekem fájt, mert kísérteties módon megismételtük az előző évi döntőt, ahol Rezi leabált engem Királynőstül, annak ellenére, hogy mi is verőhiba nélkül fejeztük be a versenyt. Innen emlékszem még egy számomra értékes és tanulságos dologra, ugyanis amint készültünk az eredményhirdetésre, oly módon mintha az út egyik és másik oldalán állnánk (senki sem mert közelebb menni Pókerhez), kiabálva gratuláltam, illetve beszélgettünk a Rezivel. Eközben én megkérdeztem tőle, hogy szerinte én hol rontottam el, hiszen alapvetően elég gyorsan mentem, jól fordultam, mégsem sikerült őket megvernem. Rezi azt válaszolta, - és erre a mai napig emlékszem, mert később is minden összevetés alkalmával eszembe jutott - hogy "Gyurika, lassan kezdtél...! Összevetésben a tempót fel kell venni már a startzászló előtt, te pedig csak az első ugrás után kezdtél el igazán menni"....! Nos, ezt egy életre megjegyeztem akkor..! Érdekes volt még abban az időben, hogy az öregebb tapasztaltabb lovasok segítettek akár ismeretlenül is a fiatalabb, tapasztalatlanabb lovasoknak, ha azok kérdéssel fordultak hozzájuk...!  

1991 újabb lépést jelentett felfelé Póker életében, hiszen ebben az évben kezdte el nemzetközi szereplését, nem is akárhogyan. Az évadnyitó kiskunhalasi nemzetközi verseny nagydíjában második helyen végzett, ám miután egy ausztrál lány nyerte, az ő eredménye nem számított bele a világkupa eredményének számításába, így Rezi a maximális pontszámot kapta érte. Gerában, ami a volt NDK területén található, és a volt NDK-s lovasok is a Közép Európai Ligához tartoztak, ismét behúzta a második helyet a nagydíjban, ami szintén világkupa pontokat hozott. A képen Gera nagydíjában, hibátlan lovaglással szorult a második helyre. 

Mindeközben elindult a magyar bajnokságban, ahol megszerezték Pókerrel az ezüstérmet. Ezzel azonban még nem volt vége, a következő állomás Hortobágy volt, ahol szintén nyerni tudott, begyűjtve ezzel a maximális pontszámot. Hortobágyot Pozsony követte, ott harmadikok lettek a nagydíjban, majd Marosvásárhelyen ismét elhozták a második helyezést, értékes pontokat gyűjtve ezzel. A mi ligánk hagyományosan akkor még utolsó, és egyben legnehezebb fordulója volt Prága, ahol a nagydíjban sikerült begyűjteniük az első helyet. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy kijutottak a következő évben rendezendő világkupa döntőjére, amit az USA-ban, Del Mar-ban rendeztek.  

Útban a győzelem felé, a Prágai nagydíjban.....

Prága után rögtön rengeteg meghívást kaptak előkelő nyugati versenyekre, úgy mint Neumünsterbe, Herzogenboschba és Párizsba egyaránt. Ferivel nagyon jól látták meg, hogy előzetes felkészülés nélkül nehéz lesz a világkupán helytállni, ezért kapcsolatba léptek az akkori idők egyik legnagyobb sztárjával Ludger Beerbaummal, és megállapodtak vele egy majd fél éves felkészülésről, ami decembertől májusig tartott. Eközben Beerbaum menedzselte a versenyzésüket, és együtt mentek a fent már említett versenyekre. Annyit még hozzá kell fűzni itt, hogy amint Beerbaum meglátta a lovat, aki akkorra már egyre jobban felhergelte magát, rögtön azt kérdezte, "miért nem herélitek ki"?  Neumünsterben találkozott az akkor még Angliában tevékeny Joe Túrival, illetve ezeken a versenysorozatokon együtt versenyzett az akkori idők legnagyobb sztárjaival, Herzogenboschban 150-en hibátlanul volt helyezve, a nagydíjban az összetettben ütött egyet. Összességében a lóval a pályán semmi probléma nem volt, mindig küzdött, tette a dolgát, viszont a pályán kívül egy horror volt létezni vele, mert mint Rezi mondta, "otthon még csak meg tudtam mondani a többieknek, hogy vigyázzanak vele, és ne jöjjenek közel hozzá, illetve ha látják, hogy begerjedt menjenek a közeléből, de hogy mondjam ezt meg mondjuk Párizsban a John Whitakernek, vagy Franke Sloothaaknak, vagy Otto Beckernek, és még sorolhatnám".... Párizsban jó teljesítményt mutatott a ló, sőt még értékes helyezést is szerzett a nagyok között. Azonban ezt követően a németek jobb híján ajánlottak valami szert aminek meg kellett volna nyugtatnia, de ettől a ló még rosszabb állapotba került, nem hogy nem lett kanos, hanem szó szerint megbolondult. Így indultak el a világkupára Buchloeből, Beerbaumék akkori telephelyéről Frankfurtba a repülőtérre, ahová már tombolva érkezett meg. A repülőn külön konténert kapott, Rezi ott utazott vele a raktérben, ám ez akkor már nem jelentett gyógyírt Póker problémájára, s végigdühöngte a repülőutat. Párizstól számítva, rövid idő alatt mintegy 150 kilót fogyott. Ez egy olyan fordított "handicap" volt a csapat részéről, ahol a tapasztalatlanabb versenyző ad még több előnyt a már sokat nyert ellenfelei számára. Viszonyítási alapnak mondok neked egy kézenfekvő adatot. Ludger Beerbaum ( ....és a vele egyenrangú versenyzők egyaránt....) évente ment abban az időben hatszáz 1.40 feletti pályát. Ezzel szemben Rezi, aki akkor Magyarországon a legtöbb ilyen pályát teljesítette, ment harmincat. Ehhez számold hozzá a közeget, vagyis hogy ezt Beerbaum nagyon erős mezőnyben tette. Nos, így vágott bele a magyar csapat a világkupa döntőbe 1992-ben Del Marban. Szeicz Feri és Rezgő Zoli az "Ezüstpálcával", amellyel a különböző régiók győzteseit jutalmazták. 

A bevonulási ceremónia, és a versenyzők bemutatása. Rezi jobbján az ír Eddy Macken, balján pedig a francia Philippe Rozier áll. Háttal piros pulóverben Dr. Burucs Balázs, a csapat állatorvosa látható.

Pályanézés. Az ugrás magasságán látszik, hogy az itt indulóknak már nem a magasság legyőzése a fő feladat, ami akkoriban még a magyar lovasoknak alapvető problémát jelenthetett. Rezinek háttal az ugrásnál Markus Fuchs, a későbbi harmadik helyezett áll, aki itt Interpane Shandort lovagolta.

A ló állapota miatt csütörtökön, az első "bemelegítő" versenyszámban nem indultak, reménykedtek abban, hogy Pókernek sikerül regenerálódnia. A ló hozta is Tücsök keménységét, s amennyire ebben a helyzetben lehetett, összeszedte magát. Másnap a vadászugratásban sikerült is a középmezőnyben végezniük, ahol egy palánkot ütöttek. A másnapi középdöntőben 13 ugrással kellett megküzdeniük, ahol mindenki meglepetésére addig hibátlanul értek oda a 11. ugráshoz. Rezi már szinte a mennyekben érezte magát, három ugrás választotta el tőle. S akkor megtörtént az, ami sem előtte, sem pedig később soha többé nem fordult elő Póker életében. Háromszor ellenszegült a 11. ugrásnál, s ezzel véget ért egy álom. Rezi és a csapat teljesen maga alá került, s az sem jelentett vigaszt számára, hogy a világbajnok Sloothaak lova is kétszer megállt ennél az ugrásnál, amely egyébként még sokan másoknak is nagy problémát okozott. Póker minősült az olympiára is, ám a világkupa után Feri engedett a nyomásnak és eladta a lovat Ludger Beerbaum sponzorának Alexander Mokselnek. A történtek ellenére egy kivételes, és gyors karriert futott be Magyarországon, s későbbi karrierje során bebizonyította, hogy nem csupán szalmaláng volt magyarországi felvillanása, hiszen tagja volt például az Aachenban Nemzetek Díja III. helyezett csapatnak 1994-ben, szintén ebben az évben nagydíjat nyert Münsterben, illetve ugrott 2.20-at magasugratásban. Nem tudhatjuk - de sejtjük - milyen eredményeket produkált volna Rezivel, ha a ló nála marad.