1944 július 21-én született egy ekhós szekéren, mindössze 170 dekát nyomott, s ha számításba vesszük, hogy ebben az időben Debrecenben és környékén rendszeresek voltak a bombázások, nem volt orvosi ellátás, antibiotikumok, akkor igazán csodálkozhatunk, hogy ez a gyermek életben maradt. Apja Ákos László, tartalékos főhadnagy volt, így a családnak menekülnie kellett az oroszok elől, úgyhogy életének első heteit ezen a bizonyos szekéren töltötte, mondhatni, "korán közel került a lóhoz, rögtön magába szívta a lószagot". Nevét annak köszönhette, hogy a család az első útba eső templomban meg akarta kereszteltetni a gyereket, hogy legalább ne pogányként haljon meg, így elfogadták a keresztelőt végző katolikus pap javaslatát, aki saját elhunyt testvére után javasolta nekik az Ajtony nevet. Meglehetősen (lóval) fertőzött területen nőtt fel, apja a tüzérlaktanyába járt lovagolni, a szomszédban pedig ott volt a debreceni méntelep 800 lóval. Itt kezdett el 12 éves korában lovagolni, Németh Dezsőnél, aki később Sáripusztán is tevékenykedett, s én "Deske bácsi" becenéven hallottam róla sokat. Tehetségére hamar felfigyelt Máchánszky Gyula, aki abban az időben az ifjúsági válogatott kapitánya volt, így még Debrecenből kikerült az 1960-as velencei ifi Európa bajnokságra, Varró József, Halász Judit, és Frank Elemér társaságában, ahol csapatban a hetedik helyet szerezték meg.A képhez: A kockás inges, karján kabátot tartó lovas Ákos Ajtony, kicsit mögötte Varró József, karba tett kézzel nekik háttal pedig Máchánszky Gyula.

1962 január elsejétől Máchánszky Gyulát kinevezték a mezőhegyesi sportistálló szakmai vezetőjének, edzőjének, és ő hívta magával a tehetséges debreceni lovast is, amit az örömmel elfogadott. A bizalomra rá is szolgált, mert a következő évben, 1963-ban már a dobogó második fokára állhatott Mataisz János mögött a felnőtt Magyar Bajnokságban, amit Galiba hátán sikerült elérnie. Mivel azonban egyedül érzi magát Mezőhegyesen, 1964-ben hazaköltözik Debrecenbe azzal a szándékkal, hogy felhagy a lovaglással, ám Bodó Imre nem hagyja elkallódni, javaslatára, 1966-ban Kollár Kornél állást ajánl neki a Budapesti Honvédban, s miután frissen nősült, lakást is szerzett neki. Csak megjegyzem, hogy 1965 december 23-án nősült, huszonegy évesen. Kornél bácsi nem bánta meg a döntését, a következő évben Őzikével megszerzi első Magyar Bajnoki győzelmét, majd ugyanezzel a lovával további három évben, 1971-ben, 1972-ben, és 1976-ban is elhódítja a trófeát. Ez már önmagában véve is egyedülálló teljesítmény mind a mai napig, hogy egy élvonalbeli lovat kilenc éven keresztül a pályán tud valaki tartani, megspékelve azzal, hogy közben még négy bajnoki címet is begyűjt. Nos ezt a mutatványt eddig még senki sem tudta utána csinálni Magyarországon. Ha megnézzük napjaink állatorvosi, tudományos-technikai hátterét, akkor bárki elgondolkozhat, hogy miképpen voltak képesek abban az időben ilyen hosszú ideig lábon tartani egyáltalán egy lovat. Nos a rejtvény fel van adva, de a megoldáshoz már csak igen kevés lovasember segítségét lehet igénybe venni. Persze a mai fiataloknak nincs szükségük a vének tanácsára, mert őket a modern technika vívmányai segítik mindenben. Kérdés, hogy ez mire lesz elég...?

A képhez: Őzikével 1973-ban a Baráti Hadseregek Bajnokságán Kijevben. Ez egy emlékezetes verseny volt számára, mivel két lova is szerepelt. Ő maga Őzikével indult, míg Bálványt kölcsön adta Varró Józsefnek. A Nagydíjban ők ketten vetettek össze, amit végül Ákos Ajtony nyert meg Őzikével. A Nemzetek Díját is a magyar csapat nyerte, tagjai : Ákos, Balogh, Stelczer, Varró

A képhez : Fáklyással 1973-ban Olsztynban

Szintén Fáklyás ugyanazon a versenyen

Magasugratás Fáklyással a Tatterban.

Magasugratás Terikével

A képhez : Őzikét később sem feledte, amikor lekerült az apajpusztai ménesbe, rendszeresen látogatta. A csikóját Őszintének nevezték el.

Az Őzikével szerzett négy mellé még másik öt bajnoki címet gyűjtött be, szám szerint kettőt Terikével 1973, 1974, kettőt. A képen Terikével látható.

A képhez : Bálvánnyal 1980 és 1981-ben lett bajnok. Ide szintén hozzá kell fűzni, hogy az 1981-ben szerzett bajnoki címet, Bálvány  már 16 évesen abszolválta. Ez is szép teljesítmény a ló korát tekintve még ma is, a fent említettek fényében.

Az utolsó, egyben kilencedik bajnoki címét pedig már mezőhegyesi színekben Kabalával szerezte, de erre még visszatérünk. Tudni kell azt róla, hogy életében nagyon meghatározó volt számára Kollár Kornél személye, aki korának egyik legjobb lovas szakembere volt. Saját bevallása szerint, az első nyolc bajnoki címét nem érhette volna el Kollár Kornél nélkül. Így vallott róla. "Szigorú, következetes és igazságos ember volt, aki megkövetelte, hogy reggel fél nyolckor ott várjuk tiszta csizmában a lovardában, mert úgy tartotta, hogy a ló megérzi a trehányságot. Ha haragudott rám Cimbikémnek szólított, s pödörgette a bajszát. Nem tagadom tartottunk tőle. Egyszer egy reggel a lányomat vittem óvodába de késett a busz, s már nem értem volna oda edzésre, ezért...innen Noémi szavaival folytatom aki szerint...kinézett egy taxist akinek tiszta volt a körme, s adott neki száz forintot, hogy vigyen el a HM óvodába a Gellért hegyre. A taxis becsülettel teljesítette a küldetést, az óvodából pedig visszaszóltak, hogy a gyerek megérkezett. Amikor Kornél bácsi megtudta, elkezdte pödörgetni a bajuszát, és mondta Ajtonynak, hogy .....Cimbikém, azért mégiscsak a gyerek az első....! Aznap Ajtonynak nehezített edzéseket tartott az Öreg, hogy megtanulja, hogy csak a gyerekek után következnek a lovak....!"A képhez : Egy régi kép ebből az időből. Balról jobbra, Ákos Ajtony, mellette egyenruhában Kollár Kornél, a szőke fejű ifjonc Balogi András, középen a bajszos legény Stelczer Viktor. A kép másik szélén "Cicke" azaz Prutkay  Zoli, mellette egyenruhában és napszemüvegben idősebb Erdős Sándor, és bár ebben nem vagyok biztos, mellette akár a Varró is állhatna szintén napszemüvegben.

A képhez: Három legenda egy képen, bár ez már a nyolcvanas évek végén készülhetett, talán éppen akkor amikor Ajtony az utolsó bajnoki címét gyűjtötte be. Balról jobbra Ákos Ajtony, itt már az ötvenes évei derekán, középen Kornél bácsi már mint nyugdíjas ám tevékeny versenybíró (emlékszem engem mindig üldözött az Öreg a "hózentróglim" miatt, így mindig lopakodó üzemmódban néztem a pályát), a másik szélen pedig Suti István kétszeres magyar bajnok, a római olympia 10.helyezettje, Soós Attila nevelőapja. 

 1977-ben Balczó András felkérte, hogy vállalja el a Honvédos öttusázók edzését, amiely feladatot innentől kezdve nyolc évig látott el, s olyan olympiai bajnok öttusázók kerültek ki a keze alól, mint Martinek János, Fábián László, és Mizsér Attila. Martinek Jánosnak a római Európa bajnokságon, amikor a váltó utolsó embereként lovagolt pályára, beszóltak a többiek, hogy az aranyért hibátlant kell mennie, és a Jani megcsinálta...! Erre Ajtony különösen büszke volt. Az öttusázók nagyon megbecsülték, azt gondolom sokkal jobban mint mi díjugratók. A képhez : 1984-ben ismét Mezőhegyesre szerződik, ahol olyan lovasok fejlődnek a keze alatt mint Bogár István, Szász Sándor, és Szász Attila. Ő maga is lovagol és versenyzik, így Kabalával 1988-ban megszerzi kilencedik bajnoki címét. Erre azért nagyon büszke, mert ezt már teljesen a saját erejéből, mint saját maga edzője érte el.

A képhez : 1998-ban lovardát bérel Csömörön, és megalakítja az Őzike SE-t. 2002-ben még, Dóra nevű, saját tenyésztésű kancájával 130 cm-es versenyszámot nyer a Széchenyi emlékversenyen. A lovat a nagyobbik unokájáról nevezte el.

Lovasok és versenyzők generációit nevelte fel. Utoljára még 2010-ben szállt nyeregbe a gyerekek és a show kedvéért, a Budapest Sportarénában, a "Gyerekek és olympikonok" váltójában.

Néhány szösszenet még. Ajtonyt élőben 1980-ban láttam először a Honvéd lovardában. A Bálványon ült, és ugrásváltásokat csinált talán minden ötödikre. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi annak ellenére, hogy a többiek ugratták...."Na mi van, átálltál díjlovasnak..!" Abban az időben a két szakág között még elég mély árok húzódott, úgyhogy nem dicséretnek szánták.

Egyszer, talán Kaposváron edzést tartott a versenyt megelőző napon. Láttam kigurít a meredek mögé egy rudat, de nem értettem az okát. Megkérdeztem tőle, és azt válaszolta, hogy "azért, hogy robbanékonyabb legyen a ló a meredeken...!" Akkor nem igazán értettem, azonban később tudatosan használtam én is, amikor a ló az oxeron ugyan jój használta magát, viszont a meredeket flegmán, laposan ugrotta. A mai napig emlékszem rá, ezt Ákos Ajtonytól tanultam...!

2005-ben rendezték meg Kiskunhalason az első "öregfiúk bajnokság showt" 0,80cm-en, ahová invitálták Ajtonyt is, akinek az volt a feltétele, hogy ha felrakják a lécet 1,30-ra, akkor elindul ő is. A lécet nem rakták fel, mert akkor alig lett volna induló, így viszont Ajtony komolytalannak tartotta a dolgot, és nem indult. Na, persze, még 2002-ben 1.30-at nyert.

Nagyon sok tanítványa volt, a névsort lehetetlen lenne felsorolni. Aachenben, a lovaglás fellegvárában több mint egy tucat szalagot nyert, legtöbb lovas még arról is csak álmodik, hogy versenyzőként egyszer kilovagolhasson arra a "szent gyepre". Az utóbbi idők lovassportjával nem volt elégedett, szerinte nem jó irányba halad a lovasvilág. Amikor pár évvel ezelőtt megkérdezték, hogy lát-e ebből kiutat akkor azt válaszolta.... : "Ha meggondolom, hogy nemrégen temettük el a Hargitay Matyit, akkor nekünk, néhány öregnek, hamarosan ez lesz a kiút...!"  Isten nyugosztaljon Ajti bácsi....!