2017. feb 15.

Tanulság - Dr. Kollár Kornél elemzése az 1972-es Müncheni olympiáról (I. rész)

írta: Panyi György
Tanulság - Dr. Kollár Kornél elemzése az 1972-es Müncheni olympiáról (I. rész)

       Feltett szándékom volt, hogy az eredeti dokumentumot mutatom be változtatás nélkül, és ez lett volna a könnyebbik, egyszerűbb megoldás is, ám a bemásolás során megannyi próbálkozásom ellenére is kifogott rajtam, a gépemen, a blog.hu-n, a Google Crome-on, és az egész internetemen, ezért feladtam, és az alábbiakban begépeltem pontosan úgy, ahogyan azt 1972. november 23-ára Kornél bácsi tette. Szerintem nagyon tanulságos, hiszen egy támpontot ad ahhoz, hogy felmérhessük, hol tartott a díjugratás 1972-ben, és hol tart most. Jól kiolvasható a dokumentumból, mit láttak elődeink rosszul, helyesebben mit nem láthattak jól, mivel egyszerűen lehetetlenné tette az akkori politikai vezetés a "hanyatló nyugattal" történő kommunikáció cserét. Döntse el mindenki maga, milyen hatással vannak rá az olvasottak. Az írás közben az aktuális helyen, még csatoltam hozzá két videót is, az egyik a csapatversenyről, a másik az egyéniről szól, így teljesebb képet alkothattok, a dokumentum tartalmáról. Sajnos a hossza miatt csupán két részletben tudom megosztani, remélem így is élvezhető lesz..! Íme az első rész....!

 

                         A Lótenyésztési Szakbizottság részére készített beszámoló                                                                                 1972. november 23-ra

 

                                      Tisztelt Értekezlet - Kedves Elvtársak!

Több mint két hónap telt el az olimpia befejezése óta. Azóta sokszor tartottunk beszámolót sportágunk versenyéről, de ilyen jelentős plénum előtt, mint ma, még nem. Pedig beszámoltunk már a Lovas Szövetség elnökségánek és edző bizottságának,                              - készítettünk jelentést az MTS elnökségének                                                                                    - részt vettünk Tatán egy széleskörű tanácskozáson.                                                                      Mégis ezt a mai beszélgetést tartom a legjelentősebbnek, s mindjárt köszönetet is mondok azoknak, akik meghívtak, s azoknak, akik meghallgatnak.                                              Miért tartom nagy jelentőségűnek a mai találkozást ? - azért, mert akár mondjuk, akár nem, akár elismerjük akár nem, a lovassport minden eredménye és minden kudarca közös, s az is biztos, hogyha a sportban dolgozók előre akarnak lépni, csak azoknak a támogatásával és segítségével tehetik, akik most itt ülnek.                                                          A müncheni olimpiáról sokszor elmondják, hogy  "minden idők legnagyobb olimpiája" !         Ez áll a lovassportra is. Ilyen sokan még soha sehol sem jelentek meg. Ugratásban 19 nemzet, 17 csapat, 54 egyéni induló, de nem csak a résztvevők száma volt nagy, hanem nagyok voltak a követelmények is. Ez azonban várható volt. Amikor elkészítettem az ugró csapat három éves felkészülési tervét, azt tűztük ki célul, hogy olyan csapatot állítsunk ki, amelyiknek minden tagja képes teljesíteni az olimpiai pálya követelményét. Nagy feladatra vállalkoztunk, mert a nemzetközi versenyek egyre növekvő követelménye, az előző olimpiák pályálya, olyan véleményt alakított ki még a szakemberek egy jelentős része között is, hogy a mi lovaink és versenyzőink egyszerűen nem képesek ilyet teljesíteni, nem tudnak ilyen pályákon végigmenni.

 

                                                                   - 2 -                                                                                      

 Mi éveken keresztül nagyon sokat, keményen dogoztunk azért, hogy mégis helytállhassunk. A versenyzők sok verejtékes munka, a vezetők sok álmatlan éjszaka után jutottak el az olimpiáig, de az odavezető úton többször volt alkalmunk kontrollálni önmagunkat. A hazai és a nemzetközi versenyek azt mutatták, hogy ha nem is rohamléptekkel, de haladunk előre.                                                                                                    Miből következtethettünk erre?                                                                                                          

- Versenyzőink és a kiválasztott lovak egyre biztosabban ugrottak 150-160cm-es pályákon.

- Kitartásos versenyben többször jutottunk el a 2 méterig, amire korábban nem volt példa.  

- A szocialista országok versenyein, egyre többször húzták fel a magyar zászlót, győzelmünket jelezve.

A felkészülés legkiemelkedőbb eredménye az 1971. évi aacheni verseny volt, ahol az EB fináléjában Ákos Ajtony a Bábolnán tenyésztett Őzike nyergében II. lett a kétszeres olimpiai bajnok D'Oriola mögött. Megítélésem szerint a magyar lovassport a felszabadulás után nem sok ilyen eredménnyel dicsekedhet. De több figyelemreméltó  eredménye volt 1971-ben és 1972-ben Terikének, Kemálnak, Fáklyásnak, Antarylnak is. /Valamennyi Bábolnáról került hozzánk, és bábolnai tenyésztésű is a Franciaországból éves csikóként importált Antaryl kivételével./ Mindezt azért mondom el a felkészülésünkről, hogy érzékeltessem, nem kakukkfiókaként kerültünk az olimpiai csapat fészkébe, hanem a korábbi teljesítmények alapján reális lehetőséget láttunk arra, hogy csapatban a legjobb VIII-X között legyünk. Erre nyújtott reményt a kiutazás előtti versenyszerű edzés is. Ezután jogosan merül fel a kérdés, mi borította fel ezt az általunk reálisnak vélt esélyt ?                

Az ok sokrétű, s ezek közül néhány :                                                                                                  

- 1972 júniusában tűnt ki az Olsztyni nemzetközi versenyen, hogy a BLK egyetlen megfelelő lovat sem tud kiállítani, lovasának Móra Lászlónak. Ezt a nehézséget áthidaltuk, adott Mórának lovat a Bp. Honvéd.                                                                                                                

-Ez év július végén lesántult Terike, a legjobbnak tartott lovak egyike. Talpraállításáért minden tőlünk telhetőt elkövettünk - sajnos eredménytelenül. Ezt a lovat itthon kellett hagyni, s ez már nagyon komoly veszteség volt.

 

- 3 -

- Az olsztyni versenyen lesántult Bettyt csak nehezen sikerült rendbe hozni, s ezért nem a legmegnyugtatóbb felkészülés után raktuk be a lószállító autóba.

Az elmondottak ellenére is az Ákos - Őzike, Bognár - Betty vagy Fáklyás, Széplaki - Kemál, Móra - Antaryl összeállítású csapat elég jónak látszott.

Münchenben a Riemi lovastelepen, olimpiához méltó körülményeket találtunk.

  • kitűnő istállókat és lóápolói szállásokat
  • minden igényt kielégítő ellátást takarmánnyal
  • nagyszerű munkapályákat (füvest és homokost)
  • fedett lovardákat
  • előzékeny kiszolgálást, segítőkészséget
  • precíz, pontos idő-és munkabeosztást, valamint
  • a résztvevők sokaságát, jobbnál jobb lovakkal

Ezek között a körülmények között éreztük igazán, hogy mi itthon milyen mostohán, milyen szegényesen is készülődtünk az erő-összemérésre!

Szerencsétlenségünkre Ákos Ajtony Őzikével az egyéni verseny előtt 3 nappal, edzés közben, egy viszonylag könnyű akadályon felbukott, s erősen megütötte a derekát.

Az egyéni versenyt a riemi lovasstadionban rendezték meg.

  • A gyönyörű pályát kb. 25 000 néző befogadására alkalmas nézőtér veszi körül
  • Nagyon szép, de nagyon nehéz akadályokat építettek a rendezők, 148 cm-nél alacsonyabb, 200 cm-nél keskenyebb akadály nem volt. 5 méter széles volt a vizesárok.
  • Ennek ellenére a pályabemutató után nem volt kétségem afelől, hogy lovaink tudják ezt teljesíteni

Magyarország a sorsolás után az 1. számot kapta, ami azt jelentette, hogy mindig a mi versenyzőink indultak a nemzetek sorrendjében elsőként. Nemzetenként 3 versenyző indulhatott. Mi Ákos - Őzike,  Széplaki - Kemál,  Móra - Antaryl triót állítottuk

 

- 4 -

starthoz. Az előbbi kettő most indult először olimpián, egyéb nagy versenyen is csak néhányszor. Tessenek elképzelni, hogy mit érezhetett Ákos Ajtony, amikor az egész mezőnyből legelsőként belépett a zsúfolásig megtelt stadionba. A világ minden tájáról összesereglett TV-sek kameráinak össztüzében bizonyára nagyon nyomasztó érzés foghatta el. Ráadásul, csak Novokain injekcióval a derekában tudott starthoz állni, amit az istállóban adott be neki sportorvosunk Csépe doktor.  29 hibaponttal teljesítette ugyan a pályát, de nem követett el durva hibákat.

Másodikként tőlünk széplaki Pál startolt Kemállal, 28 hibapontja valamivel jobb volt Ákosénál.

Utolsó lovasunknak Móra Lászlónak Antaryllal a 11. akadályig csak 8 hibapontja volt, itt azonban olyan szerencsétlenül ugrott bele az 5 m széles vizesárokba, hogy súlyosan lesántult a ló. Nem tudott tovább menni, le kellett szállni és kivezetni. Így a döntőbe, a legjobb húsz közé egyik versenyzőnk sem került be.

Mint ismeretes az egyéni aranyérmet az olasz Graciano Mancinelli nyerte, lova irlandi; ezüstérmes Ann Moore (angol) hazai tenyésztésű lovon; a bronzérmes az amerikai Neel Shapiróé lett, a lova amerikában tenyésztett telivér.

Sajnos a verseny után Kemál is sántán sétált a jártatóban, és a sántaság egyre fokozódott. Az egyéni és csapatbajnokság között egy hét volt, ezért reménykedtünk abban, hogy két sérült lovunk rendbe jön. Szó szerint éjjel nappal szorgoskodtunk lábra állításukon, de néhány nap múlva már láttuk, hogy nem versenyezhetnek Münchenben. Kiesésük azt jelentette, hogy a csapat második és harmadik legjobb lovát volt kénytelen nélkülözni. Sérülésükkel előre nem lehetett számolni, mert Antaryl 1968 óta minden hazai és válogatott mérkőzésen részt vett, a legnagyobb versenyszámokban indult, sérült soha nem volt. Kemál lábával ugyan voltak problémák, de éppen az a bal első ina szenvedett most húzódást, amivel korábban soha nem volt baj. Ennek a két lónak a kiesése a csapatból, a felállítás teljes átformálását tette szükségessé. Ebben az új összeállításban már csak foggal körömmel való küzdelemre lehetett vállalkozni, s a tisztes szereplést csak szerencsével remélhettük.

 

 

 Folytatás a második részben hamarosan....!

Szólj hozzá