Szilasi kötődésem kapcsán, a nyolcvanas évek közepén ismertem meg az "öreg Micskót", becsületes nevén Micskó Jánost, "Jani bácsit", ki hogy ismeri. A képen balról jobbra az első egy külföldi lovas, a középső lovas az "Öreg Micskó", meglehetősen kevés kép tanúskodik erről a korszakról, íme egy ezek közül. Az "öreg Micskó" - tudniillik van három fia, és mindegyik kapcsolatban van a lovakkal, mondhatni, "lovas dinasztia"  - mesélte még anno, hogy amikor a legnagyobb fia "Jancsika" pár hónapos volt, már felvette magához a nyeregbe, sőt ugratott is vele. Mint mesélte, egyszer aztán valami balul sikerült, és felbuktak a lóval, senkinek semmi baja nem történt, de a mutatványt többször nem ismételték meg. Micskó Jani  (junior) viszont elmondhatja, hogy nála korábban kevesen kezdték a lovaglást Magyarországon. Az "Öreg" nekem is sokat segített annak idején Szilason abban, hogy kijöjjek abból a gödörből amibe az első szilasi éveimben belementem. Mellette egyenruhában az 1968-as év magyar bajnoka, Hriazik Pál látható, a mai fiatalok szinte már alig ismerik a nevét. A közelmúltban hunyt el, Halason hagyományosan emlékversenyt rendeznek az emlékére.