Mindenekelőtt Boldog Új Évet Kívánok minden magyar profi és amatőr lovasnak, lovasembernek, suttogónak, erőszakmentes lókiképzőnek, távlovasnak, és egyáltalán mindenkinek, aki szereti a lovat és akár csak éppen "szimpatizánsnak" nevezhető.....!  Kívánom ugyanezt a magyar lovassport és tenyésztés vezetőinek, akikkel persze immár huszonöt éve nem tudok egyetérteni, és hogy miért nem, azt megpróbálom most itt összefoglalni a saját tapasztalataim alapján. 1989-ben mi lovasok is, mint mindenki más az országban, kaptunk egy lehetőséget a felemelkedésre, én úgy mentem ki Németországba dolgozni, hogy meg voltam róla győződve, húsz év múlva mi is ott lehetünk az élvonalban, mert ki ha nem mi, a "vérbeli lovasnemzet"....!? A húsz év eltelt, papíron mi vagyunk a világ egyetlen lovasnemzete, viszont megengedném magamnak azt az eredendő bűnt, hogy a magyar lovassport fejlődését nem azon a szemüvegen keresztül vizsgálnám, mint azt a mindenkori vezetők teszik. Elvitathatatlan, hogy épülnek a lovasstadionok, a fedeles lovardák, komplexumok, az utóbbi időben rengeteg pénz érkezett a magyar lovassportba, és ezzel együtt az a vélemény is megalapozódott, hogy mindenki fogja be a száját, mert ennyi pénzt a világháború óta nem költöttek a magyar lovassportra, az szóljon, aki ennél többet tudott tenni....! Én ennek még a töredékét sem tudtam tenni a magyar lovassporttért, tudniillik pénzem soha nem volt, itt pedig pénzről beszélünk. Amikor éppen éhen akar halni valaki, mi lenne neki jobb, ha megkérdezném mire van szüksége, és adnék neki azt amit kér bár előre tudom, az a valami ennivaló lesz, vagy pedig veszek neki egy nercbundát, odabaszom neki aztán hozzáfűzöm, hogy "most már aztán pofa be"....! Azért felmerül a kérdés, hogy biztosan csak a pénzről kellett volna szólnia ennek a huszonegynéhány évnek....? Biztosan csak a pénzen múlt minden....? Nos, akkor  feltenném a saját szemüvegemet, és megengedem neked, hogy azzal lásd az eltelt ötven évet. Első legfontosabb dolognak tartanám, hogy szembenézzünk a "dicstelen" múltunkkal, ne csak a hátranyilazós korszakra és Örkényre (ami még két évtizedet sem tett ki) emlékezzünk, hanem arra a szégyenletes lómészárlásra is ami a hatvanas években történt, és mivel lovasnemzet ilyet nem tesz, szerintem ezzel a tettünkkel szinte aláírtuk a halálos ítéletünket mint "lovasnemzet"....! Az élet persze megy tovább, minden szégyent le lehet mosni, csak időbe telik, ám mi más taktikát választottunk, nevezetesen eltemettük, úgy teszünk mintha az a korszak nem is lett volna, és a rendszerváltás után, semmi nem történt, ugyanaz a vezetői réteg vitte tovább az egészet, akik addig is a hasznát élvezték. Hogyan lehetett ennek a hasznát élvezni ha nem volt benne pénz....?! Csak egy példát mondok. Tegyük fel, hogy én (az állam én vagyok....hihihi....) adok neked ezer forintot, hogy vegyél rajta "valamit", amivel a magyar lovassportot erősítheted. Te azt gondolod, hogy ez a pénz a magyar lovassportnak lófasz (csak, hogy a szakmánál maradjunk), viszont neked jól jöhetne egy kis része. Azt a bizonyos "valamit", - amivel pontosan egy "lófasznyival" lehetne jobbá tenni a lovassportot, tenyésztést, - a nyugati ellenségnél lehet éppen kapni, te ki is mész meg is kérdezed mennyibe kerül. Az ellenség azt mondja, hogy csupán egy forintba, de te megkérdezed, hogy nem lehetne e egy kicsit alkudni...? Dehogynem ....! - válaszolja az ellenség, te pedig felajánlasz a "valamiért" három forintot. Egyet a "valamiért", egyet az ellenségnek így ő is jól jár mert dupla áron adott el "valamit", egyet meg persze magadnak tartasz meg, mert egy üzlet akkor jó, ha mindenki jól jár. Miután megvetted az egy forintos "valamit" három forintért, hozod nekem a papírt, hogy vettél "valamit" három forintért, én pedig azt gondolom, hogy bár nem szeretem a lovasokat, de mégiscsak az én kutyám kölke, hát kapott egy kis száraz kenyeret, hogy életben maradjon. Az már engem nem is érdekel, hogy ez a kenyér nem csak száraz, hanem penészes is, és a lovassport egyre betegebb lesz tőle, befogtam a szádat, te is kaptál valamit, kész vége. Te pedig elköltöd szépen az ezer forintot így három forintjával, és amikor engem picsán rúgnak, jelentkezel annál aki szétrúgta a seggemet, és most tőle próbálsz ezer forintot szerezni a "magyar lovassport érdekében"....! Nos, körülbelül ez történt a rendszerváltásig, akinek nem inge ne vegye magára. És hogy mi nem történt, arról lehetne bőven írni. Például, az történt, hogy az egész "lovasnak" nevezett vékonyka réteget hagyták lezülleszteni azzal, hogy akik ott dolgoztak képzetlenek voltak, sőt előszeretettel alkalmaztak olyan gyerekeket akik épp befejezték az általános iskolát, vagy még azt sem tudták befejezni. Ezekből tevődött össze a "lovas réteg" 90%-a. Nem csoda hát, hogy társadalmi szinten kicsit lenézték ezt a réteget. Lehetett volna persze színvonalasabb képzést is csinálni, magasabb követelményrendszerrel, érettségivel, edzői végzettséggel, de ez nem történt meg, ezt nem ismerte fel a mindenkori lovas vezető réteg, sőt még a kezdeményezéseket is meghackelték...hihihi...Konkrétan amikor Hecker Walter vezetésével megalakult a Kaposvári Lovasakadémia, az elképzelés az volt, hogy olyasvalamit csináljanak ami Örkénytábor volt. Most már tudjuk, hogy nem olyan lett, és azt is lehet sejteni, hogy miért nem. Azért, mert a "három forintos lovasembereknek" sértette az érdekszféráját, nem volt érdekük, hogy magasan képzett lovas szakemberek dolgozzanak az országban, mert fennállt volna a veszélye, hogy azok elkezdenek gondolkodni, kimennének az ellenséghez tapasztalatokat szerezni, és rájönnének, hogy "valamit" egy forintért is lehet kapni, ergo a fejétől büdösödik a hal, mi pedig itthon csak szolgák lehetünk. Ha nagyon alapos lennék, és időm is lenne rá, illetve meg akarnám újítani a magyar lovassportot, akkor sokkal részletesebben írnék még erről, de mivel nem segíteni akarok, - tudniillik aki segíteni akar az rögtön gyanúba keveredik, nekem pedig nincs alibim - tovább lépek. A rendszerváltás után a szövetségnek semmiféle koncepciója nem volt a jövőre nézve, ma legalább annyi van, hogy sok pénzből építik "Bábel tornyát", és abban reménykednek, hogy az örökké állni fog. Amikor kimentem Németországba és lehetőségem nyílt versenyzésre, a Magyar Lovasszövetség hozzájárulása kellett a versenyzési engedélyemhez, aki 300 német márkát kért minden évben azért, hogy kiadja nekem ezt a papírt. Mit tett ezért...? Ezt konkrétan fel tudom sorolni tételesen, mivel nem nehéz egy olyan listát megjegyezni amin mindössze egy tétel szerepel, nevezetesen a "lófasz". Ennyit tett a magyar szövetség azért, hogy én kint helyet találjak, szakmailag fejlődhessek, előbbre juthassak. Magyarul, mindenféle teljesítmény nélkül, elkérte tőlem az akkori minimálbér kétszeresét, mert hogy úgyis kifizetem, nincs más lehetőségem, ergo megzsarolt, én pedig fizettem másokkal egyetemben. Ez az időszak is nagyon nehéz volt az életemben, saját magamnak kellett kikapirgálni a gesztenyét, aminek egy részére ők igényt tartottak alanyi jogon. Pedig mennyivel könnyebb dolgom lett volna, ha az MLSZ bevetette volna a befolyását, lobbizott volna azért, hogy mi magyar lovasok jó helyekre kimehessünk tapasztalatokat szerezni, tanulni, és ezért cserébe elkért volna "X" összeget, szerződéssel és a többi. Örömmel fizettem volna, így azonban csak a tüske maradt bennem, és tapasztalatokat annak ellenére is szereztem, hogy nem támogattak sem engem sem mást. A képzés dolga a mai napig nincs megoldva...! Aztán amikor összegüriztem annyit, hogy vettem egy lerohadt istállót, beleöltem minden pénzemet hogy lovardát, lovasiskolát csinálhassak, gondoltam elmegyek a bankba, és veszek fel a pénzem mellé még kétszer annyi hitelt, a bankban azt kérdezték "van-e tíz millió forintom...?" (ennyit akartam még felvenni)....Már a kérdést is hülyének tartottam, mert mi a ...va anyámnak mentem volna a bankba, ha lett volna, de az ominózus közgazdasági szakember folytatta azzal, hogyha nekem lenne tíz millió forintom, akkor azt én elhelyezhetném biztosíték gyanánt az ő bankjukban, és mindjárt kaphatnék is ugyanannyi hitelt. Hátranéztem, és kerestem a markos ápolókat, fehér ruhás nővérkéket, de látszólag teljesen normális embereket láttam magam körül, viszont ennek ellenére csak akkor nyugodtam meg, hogy nem a bolondok házába jöttem be véletlenül, amikor ránéztem a kis táblácskára az illető asztalán, és arra nem az volt írva, hogy "Napóleon"...Erről természetesen nem is a szövetség tehetett, de ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hozzám hasonló lovasok képtelenek voltak életben maradni. Viszont volt itt más is. Később bizonyos emberek a saját érdekük mentén ( én ezeket csak "három forintos embereknek" nevezném a későbbiekben), bizonyos a lovassporthoz kötődő egyéb szövetségeket és alapítványokat hoztak létre, amik olyan befolyásra tettek szert, hogy csak az ő elbírálásuk alapján kaphattál volna vissza nem térítendő támogatást. Mi is megpróbáltuk, azzal kezdődött hogy fizessünk be negyvenezer forintot, aminek ellenében ők megállapítják hány anyám van, tudniillik akinek hét anyja van, az a legesélyesebb arra hogy pénzhez jusson. Negyvenezerért megtudhattam, hogy nekem csak egy ....va anyám van, és arra megint csak nem kaphatunk támogatást, nem beszélve arról, hogy a banknak megint csak készpénzt kellett felmutatni, amit már beleöntöttél a feneketlen tanyádba. Ezt sokan úgy oldották meg, hogy kértek egy napra kölcsön olyanoktól akiknek volt, és amikor papíron igazolta a bank, hogy van "X" millió forintod, akkor léphettél tovább. A pályázat írói rendszerint olyan emberek voltak, akiknek volt politikai spanjuk az elbírálásnál, tudniillik ez nem volt pártfüggő, ezt soha senki nem csinálta önzetlenül, így hát szépen letejeltették azokat akiknek sikerült pénzhez jutniuk. Lehet hogy rosszul látom, de ez mit sem változott az elmúlt ötven évben, akkor meg miért várunk a "lófasznál" nagyobb eredményt. Mi magyar lovasok nem vagyunk egységesek, képtelenek vagyunk ez ellen tenni. Aztán ott van a tenyésztés, ami nyakig benne volt a "három forintos" rendszerben, ez eleve nem tett jót neki, nem beszélve arról, hogy ahány fajtát tartanak nyilván Magyarországon, annyi érdekképviselet létezik, és nem minden önzetlenség nélkül. Nincs ezzel a hagyományos fajtamegőrzéssel semmi baj, csakhogy nem ismerek egyetlen magyar fajtát sem, ami megfelelne a mai követelményeknek. Az elmúlt ötven évben vajmi keveset, de az elmúlt huszonöt évben szinte semmit nem tettünk azért, hogy a fajtáink a modern követelményekhez igazodjanak. Hogyan is tehettük volna, hiszen akkor elvesztettük volna az "egy forintunkat", akkor olyan méneket hoztunk volna ami valóban nyomot hagyott volna a tenyésztésen. Persze voltak erre irányuló próbálkozások, amik viszont teljesen saját zsebből fizetődtek ki, hozzá lehet már jutni szinte a legjobb örökítőanyagokhoz. Azonban a tenyésztői szövetségekben nincs koncepció (ezt csak így kívülről állapítottam meg, mert ha lenne már nem itt tartanánk), nincs szervezett tenyésztés, mindenki tenyésztget a saját szája íze szerint, és ő dönti el, hogy számára hogyan kell kinézni, és milyen követelményeknek megfelelni az adott fajtának. Persze ha később nem fogadják el a szemlén a lovait megy az anyázás. Németországban ez úgy működött, hogy az adott szövetség elbírálta a hozzá tartozó kancákat, és amelyek megfeleltek neki, azokat a főkönyvbe jegyezte be. Később az utódok teljesítménye alapján kiválasztottak olyan kancákat, amik különösen értékesek voltak, ezeket állami díjas kancáknak nevezték, és például a holsteini szövetségben nem volt ritka, hogy ajánlatot tettek a tulajdonosnak, hogy ha ezzel meg ezzel a ménnel fedezteti be a kancáját, akkor a születendő csikója gyakorlatilag elbírálás nélkül jó pénzért, a szövetség tulajdona lett a választás után. Nyilván ha mégsem felelt meg kiselejtezték ennek ellenére is, viszont a későbbiekben így lett a holsteini a világ egyik ha nem a legerősebb tenyésztői szövetsége. Nekünk nem kellene mást tennünk, csak leutánozni a szisztémát, de úgy tűnik erre is képtelenek vagyunk, márpedig ezt csak a szövetség tudná koordinálni. Én azt gondolom, hogy ez a vonat már elment, de azért reményt adhat a hollandok feljövetele a lótenyésztés elitjébe, ami azt mutatja, hogy nem csak a pénz szükséges hozzá. A hollandok ugyan hol voltak ötven évvel ezelőtt...? Hány fajta lovuk volt egyáltalán...? Nem tudok pontos választ adni erre, de egy biztos, a magyar lótenyésztés ekkor még messze a holland előtt járt...! Jelezték ezt  fogathajtóink sikerei, és szerintem ezeknek a sikereknek köszönhette a magyar szövetség, hogy egyáltalán "száraz kenyeret" kapott. Visszatérve a "fajtamentésre", ezer évvel ezelőtt még nem volt "törzskönyv", sőt azon sem gondolkodtak, hogy milyen fajtát tenyésztenek. Azt tudták, hogy mire akarják használni a lovaikat, milyen tulajdonságok az előnyösek. Ha gyors lovakra volt szükség, akkor nyilván nem a lomha csődöröket részesítették előnybe, ezért azokat kiherélték, hogy ne legyen utódjuk, így csak a gyors csődörök fedeztek. Ez csak egy példa volt, a józan paraszti ész példája. Talán tisztában kéne lenni a mai modern ló követelményeivel, és a mai fajtákat ebbe az irányba terelgetni. Ha Németországban megnézed a különböző szövetségek különböző lovait, nagyon sok esetben ugyanazok a mének tűnnek fel minden szövetségnél, hiába oldenburgi, hannoveri, holsteini, mégis a modern követelmények határozzák meg, milyen mének fedezhetnek az adott szövetségben. Hülyén nézne ki, ha egy világbajnok ló azért nem fedezhetne oldenburgban, mert holsteini a fajtája. Gerd Wiltfang egyszerűen ezt úgy fogalmazta meg, hogy a tenyésztő akkor tehet a legtöbbet, ha a legjobbat a legjobbal fedezteti be. Gerdnél még én is találkoztam a "Goldika" nevű szürke hannoveri kancával, amivel ő Európa bajnok lett csapatban 1981-ben a müncheni EB-n.  Az elején azzal kezdtem, hogy le kellene számolnunk a múlttal. És erre tudod miért lenne szükség...? Mert akkor rájöhetnénk, hogy mi már régen nem vagyunk "lovasnemzet", levethetnénk ennek a terhét hogy ne nyomasszon, és kezdhetnénk valami újat. Akkor elismerhetnénk, hogy vannak nálunk okosabbak, erősebbek, nem akarnánk a világ élvonalába kerülni rögtön a béka segge alól, átvehetnénk tőlük mindenféle praktikus dolgot amivel újat lehetne építeni, megismerhetnénk új dimenziókat a lovaglás, a tenyésztés terén. Akkor kielemezhetnénk, hogy egy hajós nép hogyan válhatott évtizedek alatt lovasnéppé. Ennyit gondoltam kósza gondolataimból összeszedni 2017 első napjára, a teljesség igénye nélkül. Nem gondolom azt, hogy ezzel megváltanám a világot, viszont a legrosszabb az, ha semmit sem teszek, így leírtam ezeket a gondolatokat. Ha senki nem olvassa, már akkor is tettem valamit magamért, mert nekem már könnyebb elviselnem, hogy nem mi vagyunk a világ legjobb lovasai. A baj nem ott van hogy mi nem akarnánk jobbá tenni a magyar lovassportot, hanem azzal, hogy nincs "Építő Mesterünk", aki megmondaná mit tegyünk, hogy kikeveredjünk a béka segge alól. Jelenleg mindenki építgeti a saját elképzelését, ha sok pénze van sokból, ha kevés kevésből, nincs aki összeszervezné ezeket az elképzeléseket, igaz senki nem is kíváncsi rájuk, hogy egyáltalán vannak. Hiába építgetjük a piramis csúcsát, ha nincs alapja. Alapot pedig csak együtt lehetne építeni, de arra mi képtelenek vagyunk, így hát marad az amit Hofi mondott, megpróbáljuk elérni a lehető legtöbbet, ami elérhető a lóból, és bár lovunk nem lesz, de legalább egy testrésze a miénk...hihihi....! 

Ui.: Nem kell komolyan venned ezt az írást, tudod ha be vagyok rúgva mindig hülyeségeket beszélek....hihihi...Boldog Új Évet Kíván "Ötöske" ("Napóleon") a hármas szobából.....!