Hét éves korában (1958) ült először lovon, édesapja (aki szintén híres lovas volt, két olympián is részt vett 1956-ban és 1960-ban) kizárólag futószáron lovagoltatta, megtanította neki az alapokat, majd néhány év szünet következett. Legközelebb 1964-ben szállt nyeregbe ismét, miután jelentkezett a KSI-be öttusázni, ahol olyan neves edzői voltak, mint Tóth Béla és Ferdinándy Géza. A díjugratást Hargitay Matyi bácsinál kezdte, és sokáig csak egy volt a sok közül. 18 éves korában érettségizett, majd - miután egyházi iskolában érettségizett nem vették fel a jogra - dolgozni kezdett. Filmekben szerepelt, később lovas kaszkadőr vizsgát tett, a BLK-ban két lovat lovagolt (munka mellett) kisebb versenyeken szerepelt, néha felülhetett Móra László, és Szabácsi István lovaira is. 1971-ben véletlenül indulhatott a junior magyar bajnokságon egy "kölcsön lóval", mivel hiányzott egy ember a junior csapatból. Ez olyan jól sikerült, hogy élete első 1.40-es pályáján harmadik lett egyéniben, aminek értékét növeli az is, hogy egyáltalán ez volt élete tizedik pályája. 1973-ban profi szerződést kapott a BLK-tól.1973-ban immár profi lovasként Diablével a BLK színeiben

1974-ben, a budapesti OB. puissance versenyszámában Adonisszal, 170 cm fölött.

1975-ben Gödöllőn, Naval nyergében.

 Adonisz nyergében 1976-ban Kecskeméten, az OB. egyik fordulójában 140cm-en.

1977-ben Kobrával, az OB. mélykúti fordulójának felnőtt csapatversenyében 140 cm-en.

Irhással 1980-ban, a szilvásváradi OB. fordulón

Még mindig 1980-ban a Mezőgazdasági kiállításon Kisfiúval. Kisfiú hódmezővásárhelyi ló volt, ugyanebben az évben második lett vele az OB. döntőjében 160 cm-en. 

1981-ben Orosházán Eperjessel a 180 cm-es kőfal fölött.

Nefeleccsel 1983-ban Budapesten, az OB. első fordulójában.

1985-ben Kaposváron egyéni országos bajnokságot nyer  Fernandoval 160 cm-en (a képen). Ugyancsak Fernandoval 1986-ban ötödik a bajnokságban, 1987-ben pedig második. 1988-ban szintén Fernandoval kvalifikálta magát az EB-re, de a lovat kímélendő, nem élt a lehetőséggel. Fernandot kilenc évig lovagolta.

 Radamesszel 1987-ben Kaposváron, az országos kezdő lovak bajnokságában.

1989-ben Mezőhegyesen Gyutaccsal.

1990-ben Mezőhegyesen Hangásszal 150 cm-en. Még ebben az évben kimegy Ausztriába dolgozni, ahol sikeres edző, belovagló és versenyzőként tartják számon. Insbrucki edzősködését élete egyik legnagyobb sikerének tartotta, hiszen mielőtt odament volna, már öt éve senki sem kvalifikálta magát az országos bajnokságra (Ausztriában minden tartományból 12 lovas minősülhet az országosra, és ez már öt éve nem sikerült senkinek Insbruck tartományból.). Egy évi munka után, kilenc lovas minősült, Somlay Tamás munkája nyomán. 1992-ben ismét hazatér, megkapja Krekket, akivel nem sokkal később Prágában Nemzetek díját lovagol, és egyedül a csapatból hibátlanul teljesíti mindkét fordulót. Emlékezetem szerint, 1998-ban még versenyzett Krekkel, a Kiskunhalasi nagydíjban negyedik volt vele.

Somlay Tamás, élete során a Magyar bajnokságokon egyéniben egyszer volt első, kétszer második, ötször harmadik, egyszer ötödik, háromszor hatodik. Csapatban tizenegyszeres bajnok a BLK-val, 1973-tól 1997-ig. Nagyon sok Nemzetek Díjában képviselte hazánkat, azonban pontos adatokkal erről nem rendelkezem. (Az adatokat Walleshausen Gyula szerezte be, ezúton is hálás köszönetet érte.)

1986-tól 2001-ig volt a BLK elnöke. Eközben a Lovas Magazin sport rovatának vezetője mintegy 6-8 évig. 1996-tól a Lovas Futár című újság főszerkesztője, amit 2007-ig, az újság megszűnéséig lát el. Hevessy Barnabással közösen szervezik az első fedeles versenyeket az országban, megalapítják a Téli Kupa versenysorozatot. Az első jelentős fedeles versenyt szervezésében is tevékenyen részt vesz, amit Széchenyi-emlékversenynek neveznek el. Ez a verseny azóta is hagyományosan megrendezésre kerül. Kevesen tudnak róla, hogy az ötvenes évek kommunista dömpingjének köszönhetően, a győzteseknek járó, világszerte hagyományosan kék színű szalag színét vörösre változtatták a túlbuzgó kommunisták. 1984-ben Somlai Tamás javaslatára változtatták ismét kékre. Ez így egyszerűnek tűnik, de az akkori világban ez még olyan kockázatot is hordozott magában, hogy ha mondjuk a rendszer ezt úgy értelmezte volna, hogy a szovjet vöröset le akarja cserélni valaki bármi másra, akár le is csukhatták volna érte. Szóval ennek köszönhetően lett ismét kék a "kék szalag" a hazai lovassportban. Somlai Tamás egy nagyon szerény ember volt, mindenki szerette, amit jelzett a ráragasztott ragadvány neve is "Tamáska". Egy ideig ellátta a Honvéd szakmai igazgatói tisztét is, ami számomra azt jelezte, hogy ott ahol lennie kellett volna, mellőzték. Meglehetősen visszavonultan élt az utóbbi időben, aminek oka a megváltozott körülményekben keresendő. Véleménye szerint a lókiképzés egy nagyon inkorrekt irányba indult el, ami ellen a lelkiismerete tiltakozott, ilyen áron nem kívánta a sikert. Szomorúnak találta a versenypályákon található dilettantizmust és a durva hangnemet, ezért ritkán látogatott ki versenyekre. Rendkívül sokrétű lovas volt, lovagolt gyorsmunkát a galoppon, hajtott ügetőt, kaszkadőrködött, lovakat képezett ki, edzősködött, és a tanítványi imádták. Az erdőben a fák között a gyökérrendszerükön keresztül olyan hálózat működik, hogy ha az egyik fa megbetegszik, a többi körülötte ellátja addig, amíg le nem küzdi a betegségét. Nálunk lovasoknál ez nem így működik. Az erdőben, ha kivágnak egy nagyon öreg fát, a törzset a többi fa életben tartja, feltételezhetően annak okán, mivel a közösségüknek szüksége van az "öreg fa" gyökerében tárolt információkra, amik a későbbiekben segíthetik nehezebb idők túlélését. Nos, szerintem mi tapasztalatokban és minden egyéb dologban gazdag ország lehetünk, hogy egy ilyen embert mellőzni tudtunk.

A cikkhez a képeket Walleshausen Gyula bocsátotta a rendelkezésemre, az adatokat pedig Somogyváry Anett, és Krebs András cikkeiből merítettem.