1999 telén történt, hogy Tomával elindultunk Halomba (mint mindig), a Ford Sierra 2.3 D típusjelű autómmal. Mielőtt azonban kiindultunk volna az istállóhoz (mint mindig), elvittük  Lillát (aki akkor volt 10 éves) az iskolába (mint mindig). Azon a reggelen, hatalmas meglepetésre ( mint mindig ) leesett vagy húsz centis hó. Az viszont nem lepett meg minket, hogy az utak nem voltak letakarítva (mint mindig), így csupán egy nyomon volt járható az utak többsége (mint mindig), két oldalt pedig nagy hóhegyek tornyosultak (mint mindig). Egy mellékúton haladtunk egy nyomon, amikor (mint mindig) a főút keresztezte az utunkat. Megálltunk (mint mindig), hogy elsőbbséget adjunk az elhaladóknak (mint mindig, mert mi ilyen fasza gyerekek voltunk), és jött is egy autó, ám éppen abba a kis utcába szándékozott befordulni, aminek az egyetlen járható sávját mi foglaltuk el. Mint már említettem, két oldalt hóhegyek tornyosultak (mint mindig), ezért nem állt módunkban lejjebb húzódni. A másik autó sofőrje odaállt velünk szembe egy méterre, és kifejezte abbéli szándékát, hogy amennyiben félre állnánk, ő mint a KRESZ által előírt úgynevezett "elsőbbség" haszonélvezője, folytatná az útját (mint mindig) a ...szomtudja hova. Mondom neki, hogy mi éppen a ....szomtudja honnan jövünk (mint mindig), és végig csupán egy nyomon járható az út (mint mindig, ha esik a hó), ergó nem tudok, illetve a ....szom se akar két kilométert visszatolatni azért, mert neki elsőbbsége volt (mint mindig) addig, amíg be nem fordult ide elém, szembe pont az én autómmal. Azonban felajánlottam neki, hogy amennyiben öt métert hátratolatna, én tovább tudnék menni (mint mindig), így felszabadulna az ő útja is, és senkinek nem kellene feleslegesen várakozni (mint mindig). Emberünket azonban nem abból a fából faragták (mint mindig), hogy csak úgy veszni hagyja a törvény által neki biztosított elsőbbségét (mint mindig). Közölte, hogy nem ért egyet a javaslatommal (mint mindig), mivel neki a szabályok szerint elsőbbséget kell gyakorolnia (mint mindig), ezért azt javasolja, hogy én tolassak vissza, ő elmegy, aztán mehetünk mi is amerre látunk (mint mindig). Szelíden megkérdeztem tőle (mint mindig), hogy szerinte hova a ...szomba tolassak vissza...? Az a tökét sem érdekli, válaszolta (mint mindig), szabály az szabály (mint mindig), húzzunk a ...csába (mint mindig). Vonakodásomat látva közölte (mint mindig), hogy akkor rendőrt hív (mint mindig), azonnal lecsukat (mint mindig), vagy ha nagyon felidegesítem, akkor azonnal letöltendő tíz év kivégzést kapok életfogytig felfüggesztve az akasztófára (mint mindig). Mindjárt láttam (mint mindig), hogy értelmes emberrel van dolgom (mint mindig). Mondtam neki, hogy "akkor kinyalhatod a ...gem" (mint mindig), és leállítottam az autót (mint mindig). Szóltam a Lillának (mint mindig), hogy "gyere, akkor ma gyalog megyünk iskolába (mint mindig), a kulcsot pedig kivettem az autóból, (mint mindig). Elindultunk gyalog az iskolába (mint mindig), Toma pedig ott maradt, és végignézte amint a hülye toporzékol dühében (mint mindig), felírja a rendszámot (mint mindig). Mire visszaértem a hülye már elment a ...csába (mint mindig), mi pedig kimentünk Halomba (mint mindig). Ma tizenhat év múltán tíz órakor angolórám volt (mint mostanában mindig), s elmeséltem a sztorit Andreának angolul (mint mindig). Andrea azt kérdezte angolul (mint mindig), hogy "nem verted meg"...? Válaszoltam neki (mint mindig), hogy "nem volt idő rá, mert Lillának iskolába kellett mennie" (mint mindig).....!