Régen, az én időmben azt az embert nevezték lovasnak, aki ült a lovon. Aki lentről vezette, vagy bármi más dolga volt a lóval, de nem lovagolt, azt a legjobb esetben is csupán a "gyalog huszár" jelzővel illették, de még inkább csak "gyalognak" hívták, amit a köznyelvben a hétköznapi sakkozók is is ismernek, de nem hivatalosan csak parasztnak hívják. Mára nagyot fordult a világ...! Most már az is lovasnak nevezi magát, aki lovagolni ugyan kevésbé ( olyat is ismerek aki egyáltalán nem ) tud, ám mestere a "földmunkának". Hogy értsd, ez a földről való munkát akarja jelenteni. Régen, a földről való idomítást csak és kizárólag olyan lovasok végezték, akik a nyeregben már tökéletesen elsajátították a lovaglás tudományát, ergo tovább léphettek egy magasabb iskolába. Félreértés ne essék, nem tettek különbséget a tereplovaglás, az ugratás, vagy a díjlovaglás között. Ezek mind ugyanannak a fának a gyümölcsei voltak, ezeket mindenkinek végig kellett csinálnia ahhoz, hogy eljuthasson a földről történő idomításig. Mit látsz manapság ?! Például azt, hogy a csikók belovaglását már "földmunkával" kezdik. Még nyereg nem volt rajta, de már földről hajlítják, oldalt léptetik, meg a ...szom tudja még mit nem csinálnak. Azt persze tudni kéne mindenkinek, hogy ilyen gyakorlatokat még lóról sem szabadna elkezdeni addig, amíg az a szerencsétlen jószág nem megy előre, illetve nem egyenes. Aki csinálja tudja, hogy a kettő összefügg. Minden ilyen gyakorlat fékezőleg hat a lóra. Tehát a szóban forgó "földmunkások" lova még a lődörgésig sem jutott, már húzzák rajta a féket. Ezzel sem lenne semmi baj, ha nem érezne ingert arra, hogy az egyenesen istentől kapott feneketlen tudását átadja a másik hülyének, aki szintén el van ájulva, és ezért még fizetni is hajlandó. A mester azonban azt vagy nem árulja el, vagy nem tudja, hogy ez az egész tudomány, amit idő előtt betápláltak a csikóba, mihelyst felül a delikvens - aki persze azt hiszi, hogy ha már megy utána a ló, és "tökéletesen" csinálja a "földmunkát" akkor már mindent megtehet a lóval - egy pillanat alatt illan el, mint szellentés a viharos nyári szélben. No, ennyit is ér szerintem...! Láttam már két lábon hazajáró "földmunkás" lovat, a tetejiben értetlen "rémülettel" kapaszkodó földmunkással, aki amint földet ér, rögtön elkezdi elemezni, hogy hol is lehetett a hiba, és még nem láttam egyet sem aki arra a következtetésre jutott volna, hogy elszabták, a ló nem megy előre, arról ne is beszéljünk hogy egyenes lenne, hiszen addig következetesen mindent elkövettek, hogy ne legyen egyenes. És ilyenkor jön a mester, aki órák hosszat képes magyarázni a spanyolviasz szarás művészetéről, viszont a kérdésre, hogy ugyan miért nem mutatná már be, hogy hogyan kell azt csinálni az a legkézenfekvőbb válasz, hogy a szarás az egy intim dolog, legyen szó spanyolviaszról, vagy éppen igazi szarról, csak nem képzeli valaki, hogy odáig süllyedjen, hogy ezt nyilvánosan bemutassa......! Szerintem jobb lenne, ha egyáltalán nem is beszélne róla, de hát ismerjük a mondást, hogy "vakok közt a féleszű a király"....hihihi....! Másrészről, mindent a maga helyén kell kezelni, a földmunkásoknak is megvan a helyük a világban...! Halomban szeretnék egy tavat kiásatni, de a földmunka nagyon drága.. Ezért lenne egy ajánlatom...! Ők kiássák nekem a tavat, én meg cserébe megtanítom őket lovagolni....hihihi.....!