Élénken él még az emlékeimben, amikor 1985-ben először indultam versenyen. Ez Mezőfalván történt, amolyan barátságos mérkőzés volt gulyáságyúval, nyugodt környezettel, jó hangulattal. Minden egyben volt ahhoz, hogy egy kezdő lovas bemutatkozzon, elkezdje égbetörő karrierjét. Nos, engem ez az ideális környezet sem tudott megakadályozni abban, hogy eltévesszem a meglehetősen egyszerű vonalú pályát, és a végén a partvonalról, a bírósporik mellől nézzem a dicsőséges hatok győzelmi menetét, amint a Klapka-indulóra elvágtáznak a versenybíróság előtt, mint Titus római császár a Forum Romanumon, amint elhalad a római nép előtt, a zsidók elleni győztes hadjárata után. Bár a kezdés gyengére sikerült, hamar túltettem magam rajta, igaz ebben nagy segítségemre volt az is, hogy ekkor még nem tudtam, ennél van még lejjebb is. Erre nem is kellett sokat várnom, mivel pár hét után "debütáltam" Halason, az első területi fordulón, ahol már nem csak a haverok vettek részt, hanem ismert "médiasztárok", mint Tuska Pali, és Varró Józsi bátyám, a többiekről nem is beszélve. Ezeknek a területi fordulóknak amúgy is mindig megvolt az a hangulata, hogy mindenki bizonyítani akart, s ebben a tekintetben senkinek sem kellett csalódnia, mivel ez így vagy úgy sikerült is mindenkinek. Korábban ifiben birkóztam, és az edző a szőnyeg sarkából mindig úgy indított útnak, hogy...."Odamész, és megölöd, mert szidta az anyádat".....! A start előtt mindössze ennyi volt a tarsolyomban, mivel a pályabemutatón sem tudtam meg többet, mint jobbra, vagy balra. Azt meg végképp nem értettem amikor azt láttam, hogy egyes lovasok amolyan nyújtott lépésben egyfajta vallásos  szertartást végeznek, minek keretén belül, minden lépéshez elmormolnak egy mantrát, amit közelebb lopakodva én valahogy így hallottam.....1...2...3...4.......21...22....! Éreztem, itt valami titok lappang, és előbb vagy utóbb ebbe a szektába nekem is be kell majd lépnem, de egyenlőre itt még nem tartottam. A startnál senki nem mondott semmit, én pedig népi bölcsességeket alapul véve azt gondoltam, hogy "a legjobb védekezés a támadás". Pont úgy éreztem magam, mint a La Mancha lovagja, amikor a szélmalmok ellen intézett támadását készítette elő, csakhogy ő akkor egyáltalán nem volt ideges, mivel neki ott volt lelki támaszként Sancho Panza, én viszont egyedül voltam, mint a kisujjam. A pályára lovagolva rögtön támadólag léptem fel, s az elnagyolt köszönés után, - amiben szerepet játszott Fruska nevű lovam türelmetlensége is - huszáros vágtával aláztam porig az első öt ugrást, de a hatodik ellenség, - aki egyébként egy nagyon tapasztalt öreg harcos volt, még a nevére is emlékszem, úgy hívták "Vizes Árok"- minden hősies vitézségem ellenére térdre kényszerített, azazhogy nem térdre, mert amint a lovamat megijesztette, az hirtelen megállást színlelt (nagyon ravasz jószág volt) majd átkaroló hadműveletbe kezdtünk. Fruska megkerülte a vizet, és mialatt én szemből támadtam ő az ellenség hátába került. Sajnos a dupla leszúrt Rittbergerem nem a legjobbra sikeredett, mivel a tervekkel ellentétben nem a talpamra, hanem a fejemre érkeztem, s jól eltervezett bekerítési hadműveletünk ezzel dugába is dőlt. Lesújtva, mögöttem a gatyaszáron ballagó Fruskával vonultunk lefelé a hadszíntérről, mint Napóleon vert hada. Ez az élmény úgyszólván kissé visszavetette világbajnoki terveimet, és vagy másfél évnyi balfaszkodás után már már kezdtem elhinni, hogy a látszat nem csal, azaz valóban hülye vagyok, aki szereptévesztésben él, Napóleonnak képzeli magát, mint a lipótmezei elmegyógyintézetben a heteske. Ezen a ponton hajszál híja volt, hogy abbahagyjam, és elkezdjek normális életet élni, azonban a jobb vállamon megszólalt valami kis zöld manó ( azóta is velem van), aki szerintem nagyon megsajnálhatott, és azt mondta : - Figyelj haver, nem hülye vagy, csak éppen nem azt a szerepet játszod, amit ebben a filmben játszanod kéne...! ...Nézd csak meg, az a forgatókönyv amit te betanultál, az egy akciófilm forgatókönyve, a film viszont a sportról szól.....! Keresd meg az igazi forgatókönyvet, és akkor majd minden a helyére kerül.....! Ezzel a kis zöld csávó...."hopp"....eltűnt egy időre, én pedig rájöttem, hogy egészen eddig a pontig, mindenféle elképzelés nélkül éltem, dolgoztam, versenyeztem, bár ennek volt legalább annyi pozitív hozama, hogy sok örömet szerezhettem a versenyzőtársaknak. Ekkor kezdtem el kutakodni olyan dolgok iránt, hogy miképpen kell egyáltalán meghatározni, és egy elképzelést felépíteni, de erről majd a következő részben írok.Pompej, akivel életem első versenyén elindultam, de minden igyekezetét tönkretéve eltévesztettem a pályát. A képen Halason igyekszik kiköszörülni a csorbát, amit Fruskával elkövettem, de mivel ellenálló típus vagyok, nem járt sikerrel..!

Ő pedig a híres Fruska, aki ha nem is nekem de a környezetemnek annyi örömet okozott. Itt éppen "segítek" neki, és átemelem a gáton....hihihi...