A csikónak időnként begyulladt a szeme, szóvá is tettem, és amikor itt volt az egyik állatorvos, a főnököm megmutatta neki. Miután a lovakkal a legtöbb állatorvos és lovas sem tud beszélni (Nyilván vannak kivételek, akik gondolati úton kommunikálnak a lovakkal, viszont én ennél a fokozatnál jóval lejjebb vagyok, és még nem találkoztam személyesen ilyennel....), ezért elég nyilvánvaló, hogy kikérdezik azt, aki a legtöbbet van a csikóval, lóval. Korábban, amikor  Englisch dokival dolgoztam együtt a ménesi lovakkal, szemprobléma esetén, hacsak nem volt látható sérülés a szaruhártyán, a doki első dolga volt, hogy letesztelje a könnycsatorna működését. Ez úgy zajlik, hogy egy műanyag ampullából zöld színű anyagot fecskendez a szembe, és ha a csatorna működik, akkor kis idővel a befecskendezés után, a színező anyag megjelenik az orrban végződő csatorna kijáratánál. Nos, meg is említettem mindjárt a dolgot, bár állatorvosoknál, hacsak nem ismerem nagyon jól, igyekszem szerényen nyilatkozni, nehogy azt higgye, hogy én már anélkül is mindent tudok, hogy jártam volna az egyetemre, tudniillik némelyik doki ezt meglehetősen zokon veszi, és annál inkább se követi az ésszerű protokollt. Viszont én ezzel az emberi gyarlósággal már többször is találkoztam, nincs bennem olyan törekvés, hogy okosabbnak látszódjak annál ami vagyok, csakis a jó szándék vezet, illetve a ló érdekét nézem, szeretném megkönnyíteni a dolgát azzal, hogy elmondom amit tudok, körülményeket, stb.. Igen ám, de minden jó szándékú törekvésem ellenére is  sikerült a doki hiúságába észrevétlenül belesuhannom, és ahelyett hogy letesztelte volna a könnycsatornát, mindjárt drága műszerekkel kezdte vizsgálni a csikót, majd egy félóra tüzetes vizsgálódás után megállapított valamit, amiből én egy szót sem értettem, csak annyit, hogy adott három flakon szemcseppet, amit tíz nap alatt kellett, napi kétórás időközönként cseppenteni, és akkor majd feltehetően minden jó lesz. Eltelt a tíz nap, a csikó szeme nem javult, tegnap kint volt a doki megint, ezúttal mindjárt elsőként csinálta meg a szemcsatorna tesztet, és kiderült, hogy az el van záródva. Próbálkozott is derekasan vagy két óra hosszan megnyitni azt, ám de sikertelenül, így ma be kellett vinni a klinikára megoperáltatni. Ennek csak annyi a tanulsága, hogy legyen bárkiről is szó, a közös cél elérése érdekében jobb a hiúságot félretenni, mert az jó eséllyel megakadályozhat a helyes döntésben. Volt nem rég ellenkező tapasztalatom is, amikor az egyik panziós csikónk sántított. Felhívtam a tulajt, aki kikérte a véleményemet, és én meg azt gyanítottam, hogy tályog lehet, és el is mondtam neki, ő pedig már úgy hívta fel az ő állatorvosát, hogy a csikójának tályog van a patájában. No, meg is jött a doki, mindjárt azzal kezdte, hogy úgy hallotta, szerintem tályog van a csikó patájában. Próbáltam mentegetőzni, hogy én nem vagyok állatorvos meg ilyesmi, ám a doki már hozta is a fogót, és bár a vizsgálat után én már nem voltam annyira biztos a tályogelméletben, a doki megállapította, hogy az bizony valóban tályog. Kötést kapott a patájára, három napig locsolni kellett jódos vízzel ( Itt csak megemlítem, hogy régebben jódkáli kenőccsel kellett kenni a pártaszélet ilyen esetekben.), és ha tályog volt, akkor kifakad általában a pártaszélen. Vártam, hogy leteljen a három nap, és izgultam, hogy valóban tályog legyen, mivel az volt az érzésem, hogy ebben az esetben a doki túlságosan is rám hagyatkozott. Végül is három nap múlva kiderült, hogy valóban tályog volt, ami ki is fakadt szépen a sarokvánkoson. Egyik esetben sem éreztem valamiféle elégtételt vagy kielégülést, amiért éppen véletlenül jól sejtettem rá a dologra. Tudom, hogy a gyógyítás ennél sokkal bonyolultabb,  mintsem hanyagul odavetett teóriákkal mindig megoldást találjon az ember, ezért inkább a jövőben, csakis a ló érdekében, inkább tartom a számat, s csak akkor szólok, ha a doki engem kérdez......