A nyolcvanas évek elején még nem voltak Magyarországon "mobilkovácsok". Általában az volt a jellemző, hogy oda kellett vezetni a lovat a kovácsműhelyhez, és a lovas fogta a ló lábát. Így volt ez Szilason is, ahol a Győző bácsi (a vezetéknevére nem emlékszem) és a Mikó Jóska bácsi patkolták a lovainkat. Mindig párban mentünk két lovat vittünk (Tudom, vezettünk....!), a két kovácsmester együtt dolgozott és a vasat is ott helyben készítették. Csak megjegyzem, hogy ha összehasonlítanál egy akkori kézzel készített, és egy mostani patkót, nem hinném hogy sok különbséget találnál köztük. Tehát párban mentünk, a kovácsok pedig leszedték a régi vasakat, mindegyikük ugyanazt a lovat patkolta, de amikor a vasat készítették sok munkafolyamatban kellett együtt dolgozniuk, az egyik kezelte a ráverőkalapácsot, a másik meg tartotta és forgatta, formázta a vasat. Miközben begyújtották a szenes kohót, berakták a nyers vasakat, az üresjáratokban megkörmöltek egy egy lábat, s végig ment az anekdotázás, viccelődés. Ha a Gyurika (Nagy Gyuri) vitte a lovait, mindig ugratták, mert félt a lábfogástól. Amikor elment a főúton egy egy autó (Elég sűrűn elment.), Gyurika mindig azt mantrázta : "-Hágy a fronc ássen bálá, ánnek izs most kéllétt árre gyünni....!" Erre a Jóska bá elkezdte rángatni a ló lábát, - aki úgy állt mint a birka - és elkezdett kiabálni, hogy "hóó...hóóóha....hóóó"....miközben óva intette Gyurikát, - akinek ekkorra már teljesen kiült az arcára a halálfélelembe vegyült rémület - hogy "el ne engedd, mert többet nem adja fel".....! Gyurika meg minden alkalommal megette ezt a viccet, és mire körbepatkolták a két fogatlovat, akkorra már pár ősz hajszállal mindig gazdagabb lett. A szilasi istállóban többnyire fiatal suhancok dolgoztak, akikre Jóska bá szerint ráfért a tanítás. Így, amikor nem jól tartották a vasat, vagy nagyon belógott a hüvelykujjuk, akkor elkezdett beszélgetni a Győző bácsival arról, hogy "ezek a mai fiatalok ma már nem tudják mi az a lólábfogás", miközben nem is a szögre nézett hanem a Győző bácsira, és ettől az aktuális lólábfogó, aki gondolatban teljesen máshol járt eközben, észre sem vette, hogy éppen róla van szó, ám egyszer csak teljesen véletlenül, kapott egy akkorát a hüvelykujjára, hogy másnap nem kellett bőrkesztyűben lovagolnia....hihihi....Egyébként büszke, önérzetes fiatalemberek voltak, de ebben talán a Robi még a többieken is túltett. Na, egyszer amikor ő vitte a lovát patkoltatni, a Jóska bá elkezdett valami tudományos dologról beszélgetni a Győző bácsival, amit a Delta című műsorban látott még évekkel azelőtt. Nevezetesen, ezek a bizonyos tudósok a Deltában azt állították, hogy az emberi egyensúlyrendszernek nagyon behatároltak a képességei, és ezt úgy tesztelték tízezer emberen, hogy arccal dél felé (azért Dél felé, mert ilyenkor az Északi-sark mágnesessége megzavarja a fülben a kalapács, üllő, kengyel harmóniáját, de az is lehet, hogy azért, mert a kovácsműhelytől délre feküdt az a bizonyos forgalmas főútvonal) lábujjhegyre állították őket, miközben a kezüket magastartásba kellett emelniük, majd felnézve az ujjaikra, a két mutatóujjukat össze kellett volna érinteniük, ám ezt a tízezerből mindössze tíz ember volt képes végrehajtani. Azt is hozzáfűzte, hogy ő is kipróbálta de képtelenség volt megcsinálni. Ezt mindjárt demonstrálta is Győző bácsinak, és valóban nem sikerült megcsinálnia. Mindezt úgy adta elő, mintha Robi ott se lett volna, aki viszont ekkorra már elkezdte gyakorolni a leírásban említett gyakorlatot, és örömmel konstatálta, hogy ő pont az az ezredik aki ezt meg tudja csinálni. Felfedezésének hangot is adott, de az öregek nem hittek neki, és az ő szemük láttára kellett neki még egyszer bemutatni a különleges gyakorlatot. Jóska bá a háta mögül segédkezett, és amikor Robi összeérintette a két mutatóujját elkiáltotta magát, hogy "még magasabbra"....."még magasabbra".....! ....S amikor Robi már úgy állott ott mint egy büszke jegenye, aki az elhaladóknak mosolyogva mutatta be azt a gyakorlatot amire ezerből csak egy ember képes.....akkor a Jóska bá hátulról lerántotta a gatyáját bokáig.......a Robi összes büszkeségével együtt....