Írországi tartózkodásomból az a tizenöt hónap amit a Gerry istállójában töltöttem, ahhoz hasonlított, mintha egy speciálisan kiképzett deszantost ledobnának az ellenség háta mögé, és mindenféle támogatás nélkül, csak saját képességeire, és ismereteire hagyatkozva kellene küldetését végrehajtania. A feladat pedig nem csupán a túlélés, hanem az ellenség meggyőzése, és átállítása a saját oldalukra, miközben azok - ha csak megsejtik is hogy a közelükben vagy, - rögtön golyózáport zúdítanak a nyakadba, s vélt helyedet szőnyegbombázással teszik a földdel egyenlővé. Ficsor Józsi is tudna erről mesélni, amikor azt az öt éves kancát próbálta levezetni a kamionról, aki még mielőtt Józsi odaért volna, hogy a vezetőszárat megfogja, már golyószóróval fogadta, s megelőző támadást intézett ellene, ami olyan hatékony volt, hogy Józsi nemes egyszerűséggel kirepült a "fészekből", azaz a kamionból hátrafelé. Olyan volt mint egy szuperhős képző iskola, tanultunk repülni is. Ez persze eleinte aggodalommal töltött el, hiszen a megelőző öt hat év alatt nem "repültem" annyit, mint a Gerrynél három hónap alatt, és mindig azzal nyugtattam magamat, hogy hiszen a pilótáknál is a minél több repült óraszám számít, ezek alapján meg már egy Boeing 747-es jumbo jetet is navigálhattam volna. Az ír istállókra jellemző, hogy az odaérkező lovakra szinte mindig az előző tulajdonos nevét ragasztják. Hoztak egyszer egy sárga lovat, aki egy Con McSweeney nevű jockeytól származott, és így értelemszerűen "Con" lett a neve. Nos, ezt a "Con"-t is nekem kellett "berepülnöm", de mielőtt még kimentem volna a galoppra, a karámban kellett vele ketrecharcot vívnom néhány napig. Eközben persze zajlott az élet körülöttem. Volt egy "Colm" nevű munkatársam, akiről annyit kell tudni, hogy valószínűleg volt tehetsége a focihoz is, hiszen előtte már megjárta a Manchester United ifi csapatát, ahol karrierjét egy sérülés miatt kénytelen volt feladni, s miután szeretett "galoppozni", időlegesen leigazolt a Gerry különleges osztagához. Colmnak nem kellett különleges feladatokat ellátnia az osztagnál, általában "használható" lovakkal foglalkozott, bár itt még ennek a kategóriának is más volt a fogalma, mint egy átlagos versenyistállónál. Egyszer egy fekete csődört lovagolt, - akihez Gerry nagy reményeket fűzött - és a tréning folyamán valahogy kicsúszott a ló lába a megemelt pályáról, és egy bazi nagy zakózás után a pálya melletti, mintegy három méter mély vízelvezető árokban landoltak. Gerry a pálya másik végéből látta az eseményeket, és rögtön nagyon ideges lett, mert az árok eltakarta a történéseket, és hosszú másodpercekig nem lehetett tudni, hogy van e túlélője a katasztrófának. Aztán némileg megnyugodni látszott, amikor a ló kikapaszkodott az árokból, és rögtön megparancsolta minden élőnek aki mozgott körülötte, hogy fogják meg, majd tüzetesen megvizsgálta, megvezettette, nem sántít-e, nincs-e sérülése. Amikor látta hogy minden rendben van teljesen megnyugodott, csak akkor lett ismét ideges, mikor tapintatosan közölték vele a többiek, hogy Colm még mindig 110 decibellel üvölt az árokban, és tovább gombolyítva a fonalat a logika útján ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy talán valamiből hiányt szenved, amit a maga jóvoltából nem tud megszüntetni, feltehetően objektív okok miatt. Ilyen objektív okok lehetnek például, hogy eltörött a gerince, vagy ilyesmi....Gerry erre rögtön rávágta, hogy "....Fucking buster,.....megérdemli, majdnem tönkretette a lovamat....", ezzel sarkon fordult és bicegve elballagott. Később Colm is előmászott jajgatva az árokból, és a "háziorvosi vizsgálat" azt is kiderítette, hogy nincs eltörve a gerince, illetve teljesen egészséges. A "háziorvosról" annyit kell még tudni, hogy ezt a pozíciót Helen töltötte be, aki ugyan nem volt orvos, viszont a Gerry felesége volt. Ennek azért volt jelentősége, mert amikor a pályázatot kiírták az állásra, nem volt feltétel egy orvosi diploma, csupán az, hogy a Gerry feleségének kellett lenni, és a sok pályázó közül nagy meglepetésre csak egyetlen jelölt tudott eme szigorú követelményrendszernek megfelelni,......a Helen. Ő gyógyította a Gerry lovait is, úgyhogy teljesen megbíztunk benne, viszont a szigorú és lelkiismeretes egészségügyi vizsgálat ellenére is, Colmnak maradt vissza valami a jobb vállában, ami miatt a jobb kezét csak korlátozottan tudta használni. Ez aztán szinte törvényszerűen maga után vonta azt a következményt, hogy mindenki aki találkozott vele, azon viccelődött, hogy ez bizonyára majd felfrissíti a szexuális életét, mivel szóló lemezt pár hétig csak bal kézzel tud írni majd, és ha pozitívan nézi a dolgokat, akkor végül is ez egy isteni ajándék. Ez ment pár napig, aztán később ha összefutottunk vele, már csak mutattuk neki a mozdulatsort, hogy miképpen kell  bal kézzel lemezt írni....hihihi....Ilyen módon én is mint mindenki más lelkesen részt vettem Colm sexuális terápiájában, amit pusztán barátságból végeztünk, pedig tudtuk, hogy ezért máshol hatalmas összegeket is hajlandóak fizetni az érintettek. Eközben én lovagoltam a fent már említett "Con" nevű sárgát, akinek végső soron csak annyi hátránya volt, hogy ment mint az ökör, nehéz volt hátul tartani. Gerrynek pedig az volt az edzéselmélete, hogy amelyiket nem lehetett hátul tartani, azt hátul kellett. Na, amikor a karámban már jól ment, szólt a Gerry, hogy próbáljuk meg a galoppon kettesben a Stevennel. Steven ment el elöl Gerry nagy kedvencével Micky Blue Eyes-al. Nekem az lett volna a feladatom, hogy bármi történik, maradjak mögötte. Két kör erejéig sikerült is betartanom az utasításait, ám a harmadik körre már nagyon közel kerültem az előttem galoppozó Stevenhez, és részemről egyre inkább kezdett hasonlítani a dolog valamiféle küzdősporthoz, ahol úgy írják a szabályokat, hogy csak veszíthetsz. Ehhez tudni kell még néhány dolgot. Az egyik hogy két pályán zajlott a tréning, és az egyik pálya ott volt közvetlenül az istálló mellett, a másik pedig mintegy másfél mérföldre lehetett. Az istálló melletti pálya talaja darált fa, míg a másik pálya homokos volt. Az istálló melletti pálya prizmaszerűen ki volt emelve a talajtól fél méterre, a homokos pálya viszont a földbe volt süllyesztve kb. ugyanennyire. Valamint az istálló melletti pálya mérete is csak a fele volt a kinti pálya méretének, ami azt jelentette, hogy a kinti pálya 4 "furlong", míg a benti csupán kettő volt. Ide érdekességképpen bemásolom az angolszász hosszmértékek táblázatát :

Angolszász mértékegységek

Hosszmértékek 1 league = 3 statute mile = 4,828 km = 3 nautical mile = 5,565 km

1 nautical mile = 2026 yard = 1853,184 m 1 statute mile = 8 furlong = 1760 yard = 1609,344 m

1 furlong = 40 pole = 201,16 m

1 pole/perch/rod = 5,5 yard = 5,03 m 1 fathom = 2 yard = 1,83 m

1 yard = 3 foot = 91,44 cm 1 foot = 12 inch = 30,48 cm 1 inch = 10 line = 2,54 cm

1 line = 2,54 mm

Gyakorlatilag a benti pálya 400 méteres volt, a kinti pedig 800. Miután mi "steeplechase" lovakkal foglalkoztunk adva volt, hogy ezeknek a legrövidebb versenytáv is 1800 m, és a tréning is hosszú távra volt méretezve. Általában három mérföldet galoppoztunk és a körök száma alapján tudtuk, hogy hány mérföldet tettünk meg. Azzal is tisztában kell még lennie egy normális földi halandónak hogy míg egy ugrólovasnak a "nyugodt tempó" az kb. 350 m/perc, addig ugyanez itt 450-500 m/percnél kezdődött a benti pályán, a kintin pedig 550-600 m/perc jelentette a nyugodt tempót. Aki valamennyire is tisztában van ezekkel a dolgokkal, az azt is tudja, hogy egy rohanós lónak úgy tudod csökkenteni az esélyeit ha "szájat csinálsz" neki, ehhez viszont szükséged van egy vékony zablára, ami viszont a Gerrynél nem volt mivel ő úgy tartotta, hogy a galopplónak meg kell fognia a zablát. Végül is ez azt jelentette, mintha egy úszónak lekötnék a kezét és csak lábbal tudna úszni, de azért biztos ami biztos, hogy meg ne fázzon a vízben, adunk rá még pufajkát, hosszú alsót sínadrággal, valamint húzunk még a lábára két vastag zoknit, arra meg egy negyvenötös gumicsizmát. A benti pálya a talaja miatt nagy tempónál csúszott is, így ott soha nem "finisheltünk". Tehát ott tartottam, hogy már nagyon fogta a kezemet a jószág, és a harmadik körben már alig bírtam hátul tartani, mígnem odaértünk a bejárathoz ahol már teljesen elveszítettem a kontrollt, de azért még utolsó lehetőségként megpróbáltam Stevent belülről előzni, mivel szokás szerint az elrohanó ló elől mindig kívülre húzódtunk le, ezért Steven is belülről számított rám. Olyasmi ez amikor a pilóta a zuhanó gépet megpróbálja még lakott területen kívülre kormányozni. Végül is belülre nem sikerült jönnöm, viszont sikerült "belefröccsennem" a Steven seggébe hátulról, amit az ő lova megpróbált megakadályozni, ezért célzott rövid sorozatokat adott le két hátsó lábbal, az én lovam "alsó széle közepére". Aki jártas az egészségügyben az tudja, hogy nem ez a hosszú élet titka, és az ilyen helyzetek kialakulását nagyon jól meg lehet előzni vitaminok szedésével, de ha teljesen biztosra akarsz menni, akkor át kell térni a paleolit étrendre is. Én azonban mint a fent leírtak is mutatják, nem folytattam egészséges életmódot, de azért utolsó lehetőségként még megpróbáltam elkormányozni a gépet a falu fölül.....sikertelenül. Most már teljes tempóban kívülről kezdtük előzni Stevent, de miután ő elfoglalta a külső patanyomot, erre már nem volt hely, és amikor félig mellé értem, az én lovam lába kicsúszott a pályáról a korlát alatt, majd full tempóban lapjára érkeztünk, én pedig kirepültem a szélvédőn, és hogy ne üssem meg nagyon a térdemet, a fejemmel és a jobb vállammal próbáltam tompítani az esést, ami tökéletesen sikerült, és bár jojóztak a szemeim - miáltal rövid betekintést nyerhettem a csillagászat területére is - a vállamat meg nem tudtam rendesen mozgatni, viszont a térdem sértetlen maradt. Amint még a földön fekve visszanéztem láttam, hogy a lovam a úgy forog a függőleges tengelye körül mintha cigánykereket vetne, és minden fordulattal megsemmisít egy tíz méteres korlátdarabot, minek következtében úgy fröcsögtek a repeszdarabok, mint amikor egy 120-as aknavetőgránát becsapódik a célterületre. Három fordulatot tett, lerombolva ezzel az ellenséges utánpótlás vonalait, s még arra is volt gondja, hogy a telefonvonalakat eliminálja, ami teljesen ellehetetlenítette az ellenséges egységek közötti kommunikációt. Igazi partizán vér csordogált az ereiben.Teljes volt a győzelem. Amikor felálltam észrevettem, hogy úgy tartom a jobb kezemet mint Napóleon, később arra is fény derült, azért mert eltört a kulcscsontom. Amikor visszaértünk a kórházból, az első ember Colm volt akivel találkoztam, s már messziről vigyorogva mutatta nekem bal kézzel, hogy miképpen kell lemezt írni akkor, ha jobbról már kifogyott a tinta....hihihi...