Ezzel az autóval hagytam oda szép Magyarországot 1991 január 16-án, de nem ettől lett legenda, ez csupán megkoronázta addigi pályafutását. Műszaki jellemzői miatt számos csodálóra tettem szert, tudniillik ilyenek nem voltak neki, mint ahogyan műszaki vizsgával sem rendelkezett, bár ennek leginkább a forráshiány volt az oka. 1963-ban gördült le a futószalagról, akkor még egy átlagos "Dudu"  benyomását keltve, akkor még senki sem tudta, hogy majd huszonnyolc évvel később, megannyi sebből vérezve kell élete legnagyobb teljesítményét nyújtania. Azt a bizonyos "számos csodálót" pedig azzal ejtettem ámulatba, hogy egyáltalán bele mertem ülni, viszont sokak azt már nem tudták elképzelni, hogy közlekedtem is vele. Amint a képen is látható, nekem semmi sem volt drága, mivel a családom életét is hajlandó voltam kockára tenni. A hátsó ablakban Lilla és Anya kukucskálnak kifelé reménykedő tekintettel. Mindenesetre kiszállni mindig olyan volt belőle, mint amikor az űrhajósok felnyitják a leszállóegység tetejét a tengeren ringatózva. Felsorolnék néhány dolgot, ami csak és kizárólag ennek az autónak a műszaki állapotát jellemezte. Kezdjük azzal, hogy elromlott a dinamó (ez a generátor elődje volt), aminek többek között az akkumulátor töltését, és az autó elektromos áram szükségletét kellett volna biztosítani. Ezt úgy oldottam meg, hogy beszereztem egy másik aksit, az egyiket mindig kivettem és töltöttem, míg a másik dolgozott. Lehetőleg csak nappal jártam, hogy ne fogyasszon sok áramot miután nem kellett világítást használnom, s így egy aksival elvoltam két hétig is. Manuális irányjelzővel rendelkezett az autó, ez konkrétan azt jelentette, hogy az irányjelző automata elromlott, így amikor fordultam nekem magamnak kellett az irányjelző karját mozgatnom, hogy lássák merre fordulok. Ez még nem is lett volna nagy kunszt önmagában, de a fékem olyan volt, hogy ha benyomtam kézzel kellett visszahúzni a pedált, mert magától nem jött vissza. Ennek megvolt az az előnye, hogy így nem kellett a kéziféket használnom, elég volt ha benyomva hagytam a féket. Ha viszont már együtt nézed a kettőt, hogy egyik kezemmel mozgatom az irányjelzőt, a másikkal meg húzom vissza fel a fékpedált, akkor ez már nagyobb teljesítménynek tűnik, pedig azt még nem is említettem, hogy a kormány is úgy be volt ragadva, hogy ha elfordítottad nem fordult vissza, tehát fordulás közben a harmadik kezemmel a kormányt kellett visszafelé fordítanom, különben belehajtok az árokba. És ez még mind semmi, mert alapjárat sem volt rajta, ezért az egyik lábammal mindig a gázt kellett kezelnem, a másikkal kuplung-fék, kéz lemegy fék felhúz, bal láb kuplung, jobb láb gáz, bal kéz irányjelző, jobb kéz kormányoz visszafelé, már amennyit láttam aközben miközben húztam felfelé a fékpedált a tököm tudja hányadik kezemmel. Na, kérem szépen én ezzel az autóval indultam el a világot megváltani Kalocsáról, a 840 kilométerrel arrébb található Stamssriedbe. Most már te is láthatod, hogy ez a teljesítmény vetekszik Charles Lindberg első sikeres Atlant-óceán átrepülési kísérletével. Regensburgnál már csak három henger ment, leszakadt a kipufogóm is, olyan hangja lett mint egy traktornak, mégis odaértem. Az autót leparkoltam az istálló mellett található festői tó partjától vagy ötven méterre levő parkolóban, ami kicsit a tóra lejtett. Miután nem nyomtam be eléggé a lábféket, amint visszatekintettem az istállóajtóból, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy autóm a sok megpróbáltatás hatására az öngyilkosság mellett döntött, és elindult hátrafelé, hogy vízbe ölje magát. Szaladtam utána, hogy megakadályozzam a tragédiát, de ekkorra már úgy felgyorsult, hogy esélyem sem maradt utolérni. Ekkor lépett életbe a második biztonsági szisztéma vagyis a kormány, mert ugyebár az is be volt ragadva és kissé elfordítva maradt, amit önmagától még az atya isten sem tudott visszafordítani. Így aztán a tó előtt kevéssel elfordult a drága, ezzel meghiúsult az öngyilkossági kísérlete. Később két gyűjtő jelent meg, és hajlandóak voltak elcserélni egy húsz évvel fiatalabb bogárra, amit később haza is vittem. Amikor el akarták vontatni majdnem felborultak, mert a gyerek nem tudta a kormányt elfordítani.....hihihi....! Nos, most már tudod hogyan születnek a legendák....hihihi.....!