Dr Martin Englischt a kilencvenes évek elején ismertem meg, amikor a "Gestüt Scherauhoz" kerültem mint "ausminister". Ő volt az állatorvosunk, akinek már ezekben az időkben is több mint ötezer azaz 5.000 ló volt a praxisában. További négy beosztott állatorvos dolgozott nála, amiből kettő vitte a napi ügyeket, egy a sürgősségi ügyeletet látta el, ketten pedig szabadok voltak, hacsak nem kellett beugraniuk. Amíg abban az időben nálunk Magyarországon még a számítógép is kuriózumnak számított az állatorvosi praxisban, addig az Englischnél már laptoppal jártak (Nála láttam életemben először laptopot.), és minden esetet dokumentáltak, bármiről is volt szó. Hatalmas adatbázissal rendelkeztek, évekre visszamenőleg, amit nagyon praktikusan tudtak felhasználni, ha probléma adódott egy náluk már szereplő állattal. Ő maga egy mindig mosolygós, udvarias nagyon jól felkészült állatorvos volt, és a sok irodai munka (A nap végét mindig azzal zárták, hogy begépelték a számítógépbe az új adatokat.) ellenére sem lett aktakukac. Nem félt a lótól,  nagyon erős bal keze volt. Ha egy lovat nehéz volt megfogni, elkapta a nyakán a bőrt, és úgy befordította, hogy az szinte mozdulni sem tudott, és addig tartotta, amíg meg nem tudtad fogni. Ezt a fogást soha nem tudtam utána csinálni, bármennyire is próbálkoztam. Mindig azt mondta, hogy a bal kéz képviseli nála az erőt, a jobb pedig az érzést. Már régen használták az ultrahangos készüléket, nálunk a ménesen többnyire csak a petesejt vizsgálathoz. Ő azonban pusztán a jobb kezével jobban kitapintotta, mint más az ultrahanggal. Belenyúlt, és mondta mint a gép...."a baloldali kb. három és fél négy centiméter, jobb oldali négy centiméter, a közepe már puha benyomható, két és fél három óra lehet még a leválásig. Soha nem tévedett, s ha szükség volt rá, a gép mindig őt igazolta. Ez mondjuk nálunk nem volt olyan fontos mint azoknál akik mélyfagyasztott spermát, vagy mesterséges megtermékenyítést használtak, de nekik viszont annál fontosabbak voltak ezek az információk, mivel Englisch azt is hozzáfűzte, hogy mikor rakják be a kancába. Mi kézből ugrattuk a harmadik meg az ötödik napon, de ha felvette még a hetediken is. Volt olyan kanca amelyik még a kilencedik napon is felvette volna....hihihi...hát jól esett neki na.....Ha ki kellett hívni hozzánk valami rendkívüli esetben, kólika, sérülés ilyesmi, akkor előtte jól kikérdezett még telefonon, majd amikor megjött, csak kivette az előre odakészített dolgokat, mindent amire szüksége lehetett az adott esetben. Soha nem kellett neki még egyszer visszamenni az autóhoz, mert még ez is kell vagy az is. És ha ezt annak fényében nézzük, hogy abban az időben még a Kettlerék papagája jobban beszélt németül mint én ( Igaz, azért lehetett nála hallani némi dél-amerikai akcentust..!), akkor ez már önmagában nézve is nagy teljesítmény. Hát még akkor, ha egy olyan országból jöttél, ahol a fél falu kutyáit leoltották egy tűvel, - de akkor is csak azért cserélték ki mert eltörött - akkor már nagyra tudod értékelni ezeket a dolgokat. Englisch, szakmai felkészültsége ellenére sem volt öntelt. Még a második szezonban történt, hogy elkaptunk egy herpesz vírust, amitől a kancák sorra kezdtek vetélni a tizedik hónapban. Amikor kiderült, hogy mi okozza, rögtön karantént rendelt el,m ajd szólt, hogy délután leoltjuk az összes kancát. Délután, nem sokkal a megbeszélt idő előtt felhívott, és elmondta, hogy be kell ismerje a tévedését, mivel ebben az esetben nem hogy nem szabad, hanem egyenesen tilos védőoltást használni (Ez arra vonatkozik, hogyha már kitört a járvány, akkor már többet tud ártani mint amennyit használhatna.). És ezt a világ legtermészetesebb módján ismerte el nekem, nem szégyenkezett, nem kertelt. Miután nem volt biztos a döntésében, felhívta a professzorát az egyetemen, s konzultált vele. Nem volt még ilyen tapasztalata, mert hál istennek nem szaladgálnak annyira szabadon a herpesz vírusok. Egyébként egy kivételével minden kancánk le volt oltva ellene, mégis hét kanca elvetélt. Csak megjegyzem, hogy ezek voltak a legkorábbi fedeztetések. Érdekes módon az első kanca aki ebben az évben élő csikót hozott a világra, a huszonnyolc éves Dorina volt, aki viszont különböző okok miatt nem lett leoltva herpesz ellen. Aztán évekkel később találkoztam a herpesz egyik agresszívabb válfajával. Ez nem a mi istállónkban ütötte fel a fejét, hanem a tőlünk mintegy húsz kilométerre található Neumarktban. Kilenc ló pusztult el ennek következtében. A központi idegrendszert támadta meg, először a ló nem tudott a hátuljával felállni, majd egyre tovább haladva megbénította a légzőrendszert. Nem kívánom senkinek az élményt...! Az egyik nyáron Englisch Skóciába ment a családjával szabadságra három hétre, amiből saját elmondása szerint egy hetet csak aludt, mire utol tudta magát érni alvásügyileg....hihihi...Aztán elmesélte, hogy voltak egy patkómúzeumban, ahol a legöregebb patkó több ezer éves volt. Majd látható csodálattal az arcán kijelentette, hogy "te, ezek már akkor is pontosan tudták, hova kell ütni a szöget"....! Ez csupán azért érdekes, mert épp a múltkoriban láttam az újságban egy újfajta pataápolási módot, akik úgy hirdették magukat, hogy kvázi felfedezték a "spanyolviaszt", viszont akkora eget verő baromságokat állítottak, amit csak annak lehet eladni aki teljesen hülye az egészhez. Ám, ha csak egy kicsit is belegondol még egy laikus is. A ló az mindig drága volt, és a leírások szerint előfordult, hogy egy egész falut adtak érte olyan időkben, amikor az ember életét még nem mérték olyan drágán mint egy kiképzett csatalóét. Hát el tudod te azt képzelni, hogy egy kovács ezekben az időkben vegye a bátorságot és rosszul patkolja meg a lovat. Volt rá több ezer évük, hogy kitapasztalják, mit hogyan kell jól csinálni. Alapjaiban ez a mai napig nem változott, mint ahogyan a ló patája is ugyanolyan szerkezetű maradt, és akkor jön valaki, aki összeollóz mindenhonnan egy csomó féligazságot, és azt eladja tudomány gyanánt azoknak, akiknek fingjuk sincs a dologról...! Bocsánat ezt visszavonom, mert fingjuk azért van róla....hihihi....!

Georgiet is Englisch és csapata kezelte, róla is írtam már...A képen a feleségemmel látható, aki szintén kivette a részét abból, hogy egyáltalán életben maradjon.....

Ez egy új kép Dr. Englischről. Most is öten vannak, de amint itt is látható a szakma elnőiesedett. Az én időmben még csupa férfiak dolgoztak nála a praxisban.