.....melyből kiszállhatsz ha nehéznek találod, de ez egész életedben kísérteni fog.... Azért ne aggódj, a jó hír az, hogy ezt csak én gondolom így.....hihihi....!

Az első közvetlen emlékem a csikó születéséről 1975-ből származik. Akkor annak tragikus vége lett, a csikó nem tudott megfelelő pozícióba fordulni születése előtt, és a lábai ugyan elől voltak, de a feje hátraszorult, ezért elpusztult az anyaméhben. A kanca életét csak úgy lehetett megmenteni, hogy a csikó fejét lefűrészelték, speciális acélsodronnyal. Akkor eszembe sem jutott, hogy valaha is dolgom lesz ilyesmivel életem során. Huszár akartam mindig is lenni, az meg ugyebár nem ellet kancákat. A sorsom nem így akarta, ezért a kilencvenes évek elején ezt is be kellett vállalnom, a lovaglásért cserébe. Akkor, mintegy három és fél év folyamán, a tizennégy kancát negyvennégyszer ellettem le. Ez idő alatt nem történt semmi rendkívüli, ha csak az nem, hogy huszonnégy órás műszakban voltam, mintha az enyémek lettek volna a lovak. Annyira együtt rezegtem a lovakkal, hogy elég volt kimennem az udvarra és körülnézni, hogy tudjam minden rendben van-e. Soha nem tévedtem, ha baj volt rögtön éreztem. Így a Signoretta nevű kanca koraszülését is elcsíptem hajszál híján, három napig virrasztottam a csikó mellett, mert nem tudott felállni és szoptatni kellett két óránként. Harmadik nap éjszaka elaludtam, s mire kimentem a csikó már állt és szopott. Az első problémás elléssel pár évvel később Bodméron szembesültem, ahol a csikó egyik lába hátraszorult, a csikó pedig olyan helyzetbe került, hogy teljesen kitöltötte a szülőcsatornát, és szinte lehetetlennek tűnt benyúlni mellette a kancába. Állatorvos nem volt, muszáj volt megpróbálnom. Végül is sikeresen megtaláltam és kihúztam a lábát, majd a csikót is, de egyáltalán nem olyan könnyen mint azt az oktatófilmekben ábrázolják. Bár korábban már úgy gondoltam, többé nem lesz szükségem ebbéli ismereteimre, most mégis visszaköszönt. Nem rég ismét kancát ellettem, ezt a fb-n ki is posztoltam, a képekkel azonban adós maradtam. Ezúttal annyi probléma volt, hogy a csikó nem fordult meg teljesen, hanem szinte hanyatt feküdt az anyjában. Belenyúltam, megkerestem a másik lábát és kihúztam a másik mellé, majd megkerestem az orrát, hogy érezzem jól áll e a nyaka, és a feje. Úgy véltem az rendben volt. Ezt azért fontos leellenőrizni, illetve ha muszáj megigazítani, hogy a fent említett problémákat kiküszöbölhessük. Lényeg, hogy a két mellső lába, és a feje "meglegyen", egyébként nem kell pánikba esni, előfordulhat hogy az ellés közben fordul be a csikó, csak arra kell vigyázni, hogy jó irányba és ütembe húzza az ember. Ha kicsit nehézkesen is, de a csikó rendben világra jött, egy gyönyörű szép pej csődörcsikó. Itt a videó, ahol tisztán látszik a csikó lábán, hogy rosszul fekszik, s ezt még az is nehezítette, hogy a kanca időközben felállt, hiszen ugrólovas nyelven mondva, a "bascule" irányába kell a csikót kisegíteni, különben akár a gerincét is eltörheted. Szerencsére ahogy araszolt kifelé be is fordult, így a végére minden a helyére került.