Ficsor Józsival Írországban találkoztam, egy évig együtt dolgoztunk a Gerry istállójában. Ezek a találkozások mindig a Dominó-elv alapján történnek. Én voltam az első magyar dominó a Gerrynél, én intéztem helyet az András Gabinak, ő intézte a Józsi helyét, majd Józsi intézte a helyet a Zsoltinak, és így tovább. A kunyhó, ahol laktunk mindannyian, sok embert láthatott már előtte, tudott volna mesélni pár száz évre visszamenőleg. Közvetlenül az elmagyarosodása előtt még vegyes tüzelésű volt, ami azt jelentette, hogy csehek és magyarok közösen rakták esténként a kályhára a szenet. Szóval ha a kunyhó könyvet akarna írni abból a sok történetből amit megélt az idők során, a Józsi gasztronómiai zsenialitását biztosan nem hagyná ki a könyvéből. Az lenne a fejezet címe, hogy a "Ficsor-gulyás". Na persze ebből most mindenki arra következtetésre jutott, hogy Józsi egy konyha művész volt, pedig ez nem fedte (akkor még) a valóságot. Józsi egyáltalán nem tudott főzni, illetve tudott, hiszen a főtt tojást és a teát is képes volt segítség nélkül bármikor abszolválni. Azt azonban, hogy érzéke volt a gasztronómiához, abból is lehetett látni, hogy rendkívül változatosan étkezett. Soha nem ette kétszer egymás után ugyanazt az étket. Ha például tegnap este lekváros kenyeret fogyasztott, akkor a következő étkezés alkalmával azt a mézes kenyér váltotta, majd sima vajas kenyér következett, illetve zseniálisan volt képes variálni ezek kombinációját, úgy mint vajas-lekváros vagy vajas-mézes, ám ha nagyon elemében volt, akkor megbolondította az egészet egy kis kenyérpirítással, s néhány gerezd fokhagymával megtűzdelve vagy hagymával kombinálva, képes lett volna bármely konyhaséf orgazmusát előidézni.   Józsi váltig állította, hogy ő egy gasztronómiai antitalentum, és így utólag már tudom, hogy ezt csak a szerénysége mondatta vele, mi pedig biztattuk, hogy próbálkozzon csak nyugodtan, mert ha olyan hülyéknek sikerült mint mi, akkor ő sem fogja odaégetni a főtt krumplit. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy nekem már az is sikerült vagy harminc évvel azelőtt, amikor is a rezsón felejtettem a héjában főtt krumplit. Mire felébredtem, héjában sült lett belőle.  Azonban ha ezt megszabadítjuk a folyamat során kialakult kókuszdió keménységű héjától, remek csemegét nyerhetünk az esti nassoláshoz. Józsi pedig próbálkozott, s legnagyobb meglepetésünkre, néhány órával később előállt egy,  a gasztronómia által még nem regisztrált, teljesen új ételfajtával, amit egyéb irodalmi támaszték híján mi magunk neveztünk el "Ficsor-gulyásnak".  Ráadásul abban a hatalmas szerencsében volt részem, hogy testközelből követhettem nyomon eme csoda születését. Hogy miért nevezem csodának, arra majd magad is rájössz, ha az alábbiakban elolvasod elkészítésének módját, ami nem egyszerűen  "csak"  egy recept, hanem valami szakrális megjelenése a gasztronómia istenének, egyfajta ízek által kiváltott spirituális megvilágosodás. Ezért aztán óva intenék bárkit is attól, ha netán megpróbálkozna a "varázsfőzet" elkészítésével, hogy a receptjében előírt mantráktól, varázsszavaktól, és egyéb  megnyilvánulásoktól eltérjen, mert ez esetben szerintem csupán moslékot lesz képes produkálni. Ne menjünk el a nyersanyagok beszerzése mellett sem. Amennyiben lehetséges, ezt az Aldiban tedd meg, tulajdonképpen mindegy mit veszel, de az nagyon fontos, hogy a legolcsóbb legyen, mint például az egy kilós nyesedékhús, amit egy euróért vesztegettek, szerintem kutyáknak. A zöldségekre ugyanez a szabály érvényes. Ez valószínűleg összefügghetett a mesékből ismert sovány gebének látszó táltosparipa esetével, akit tulajdonképpen épeszű ember nem választott, csupán a Józsi féle mesehősök kiváltsága volt, hogy némi parázsetetés után az egekbe utazzanak a hátán. Nos, lássuk a hozzávalókat. Látszólag megkönnyíti tehát a dolgokat, hogy tulajdonképpen bármit bele lehet rakni, az íze ennek ellenére mindig ugyanaz marad, tudniillik többször is tanúja voltam az elkészültének, és Józsi soha nem rakta bele ugyanazokat az összetevőket, de ha mégis, akkor biztosan eltérő mennyiségben. Ennek okán azt javaslom, a patikamérleget rejtsd el a fiók mélyére, mert nem lesz rá szükséged. Ehelyett egyfajta transzba kell esned, amit véleményem szerint  az RTL Klub műsorának megtekintésével ( Zsoltiék szereltek fel egy saját parabola antennát, hogy az otthoni műsort tudják nézni.), azon belül pedig a Híradó és a Győzike-show nézésével lehetett legsikeresebben előidézni. A zöldség pucolással kezdődik a szellemek megidézése, ezt a nappaliban kell végezni a dohányzóasztalon, a tévére szögezett tekintettel. Az első varázsigéket körülbelül a hagymapucolásnál lehetett hallani, ami úgy hangzott, hogy  " A k...va anyját, de csípi ez a szar a szememet....!".....majd mindjárt ezt követte egy másik, amit a késsel a tévé képernyőjére bökve kell fennhangon kimondani, s ami így hangzik : "B.......meg, ez a buzi meg mit keres még mindig a képernyőn....!"........és amikor a zöldség már majdnem meg van pucolva akkor azt kell kiabálni, hogy "rohadjon meg az ilyen g.....ci ember, én visszaállítanám a halálbüntetést....!" Fontos momentum, hogy ezt késsel a kezedben, a melletted ülő ember orra előtt hadonászva kell vérfagyasztó átéléssel kimondani. Ezután következik, hogy az ételt felrakod a tűzhelyre, ahol figyelni kell arra is, hogy a tűzhely ne álljon egyenesen. Ez azt jelenti, hogy körülbelül akkora lejtése legyen, hogy egy tíz literes lábasból éppen ne löttyenjen ki öt liter víz. Ekkor mindent egyben egyszerre (Húst, hagymát olajat zöldségeket a krumplival együtt, fűszereket, stb., szóval mindent....) bele kell rakni az edénybe, és feltölteni vízzel úgy, hogy az még éppen ne löttyenjen ki a lábasból, maximálisra állítani a főzőlapot, majd vissza kell menni tévét nézni.  Hozzávetőlegesen úgy huszonöt percenként kell ezután egy-egy mantrát elmondani, amit megkönnyít, hogy mindig a reklámok idejére esik. Az első úgy hangzik, hogy  "A k....a anyját, odaég a hús....!" Ezt mindig egy áldozati tánc kísér, miután leveszed a lábas fedelét puszta kézzel, és úgy teszel, mintha megégette volna a kezedet, majd a fedelet kelet felé elhajítva, néhányszor elmormolni a ..."Hogy rohadjon meg...."!....nevű mantrát. Ha ez is megvan, addig kevered amíg a reklámnak vége nincs, és bemész ismét tévét nézni. A következő reklámnál ismét meglepetten fel kell pattanni, és azt kiabálni, hogy ..... "Hú b.....meg, az a kib...ott hús meg odaég....!" Ugyanekkor kimész, óvatosan leveszed a fedőt, miközben gondosan kevergeted, és fennhangon elmondod a ...."Mikor lesz már kész ez a szar...!" című mantrát. A következő reklámnál már meg is kell  kóstolni, itt már gyakorlatilag készen van a "Ficsor-gulyás", ahol azonban még érdemes elmondani egy utolsó mantrát, nevezetesen azt hogy ...."A picsába de forró....!".... Ha ezen is túl vagy, lehet fogyasztani. Jó étvágyat kívánok...!