1993-ban Unyban, az Unyi Magyar Derby egyik bemelegítő számában, Rajkia nevű lovammal balesetet szenvedtem, ahol eltört a bal bokám. A Derby minősítő számában már törött bokával lovagoltam, ahol végül is minősültem a Derbyre. Unyi színekben addig még senki sem versenyzett a Derbyben, ezért nagyon fontos lett volna a helyieknek az indulásom. Különösen azoknak a lelkes gyerekeknek, akik tulajdonképpen a klub javát alkották, és felnéztek rám. Velük szemben nem tehettem meg, hogy nem indulok el, számukra ez nagy csalódást okozott volna. Esélyem nem volt, de a betyárbecsület nem engedte, hogy lemondjam az indulást. A pályára nem mehettem be, mert ha kiderül a sérülésem, nem engedélyezték volna a részvételemet. Ezért, csak a pályán kívülről nézhettem meg a pályát, huszonhárom ugrást. A gyerekek mindenben maximálisan segítettek, nekem csak lovagolnom kellett, de a nyeregben is szinte ott ültek mögöttem. Azt hiszem, nagy örömükre szolgált, hogy egyáltalán végig értem. Később a bokámat a jó öreg Béres doktor műtötte, a két benne levő csavart azóta is relikviaként őrzöm a bokámban. A videó elején bemondja a riporter, hogy Németországban elnyertem egy nem létező díjat. Ez nem volt igaz, csupán érdekek irányították már akkor is a médiát. Ettől függetlenül, nem bántam meg, hogy végig csináltam, hiszen "ami nem tud megölni, csak erősebbé tesz".