Első a sorban  szürke lovon a Czégényi Laci. Ő nevetett a legjobban amikor életem első ménkivezetését produkáltam, illetve hogy pontos legyek amikor a Mezőszilas-165 (Számum) nevű mén az első fedeztetésem alkalmával a tett helyszínére sietett velem, aki ott lobogtam a kötél végén. A ló neve Kitty, én és Béla (a harmadik) tanítottuk be neki a csikós programot, azonban olyan jól ugrott, hogy Béla magához vette, és később területi nehéz kategóriában is versenyzett vele. A második a pej kapanyélen én vagyok, de sajnos a ló nevére nem emlékszem. A harmadik a sárgán Horváth Béla, aki nagyon jó lovas volt, nagyon jó érzékkel, sokat tanultam tőle. Amikor elmentem Szilasról, ő örökölte a Jampi nevű lovamat, akivel indult a 89-es OB-n az "Enying-Mezőszilas" közös csapatban, ahol bronzérmesek lettünk. Mindig volt kutyája, aki elengedhetetlenül ott loholt mögötte. Nagyon szerette az állatokat. A többiek a kutyája után "Csutaknak" becézték. A sárga neve Miki. Nagy reményeket fűztek hozzá az ugratásban, ezeket később a szilasi Puszta-ötös stabil hátsó lovaként váltotta be. Negyedik a sorban Juhász Robi, volt ifi bajnok a halasi területben. A képen Hildával látható, aki aranyos de falábú lovacska volt. Robi később abbahagyta a lovaglást. Ötödik a "Kabos" Toldi Gyuri. Fogalmam sincs melyik lovon ül, de ő később is lovagolt a Bálint Lacinál Szántódon. Laci sajnálatos balesete után elvesztette a talajt a lába alól. Hatodik a "Szúnyog" Németh János, vele mindig történt valami, amin ha csak utólag is, mindig nevethettünk egy jót. Egyszer terepen az Emmával megkísérelt megugrani egy szénabálát, a ló azonban fennakadt a hasával rajta, és percekig álltak ott mint egy élő hintaló. Másik alkalommal egy géppel frissen ásott árkot ugráltunk át terepen, amit az ő lova nem vett észre, és vágtából belefeküdt. Amikor hátranéztünk, csak a ló négy lábát láttuk kalimpálni az ég felé, Szúnyog nem volt sehol. Aztán a ló alatt megtaláltuk, amit röhögve élt túl, mint minden mást. Amikor Egyed a fejébe vette, hogy a Nádcukor nevű telivérből lovat farag, munkában mindig az Egyed lovagolta, terepre a Szúnyognak kellett kijárnia vele, és szigorú edzésterv szerint dolgoznia. Na ebből persze az lett, hogy amint kiértünk a látótávolságból, a Szúnyog elkiáltotta magát, hogy "ereszd el a hajamat", aztán tűzött elől ami kifért a csövön. Másnap aztán az Egyed nem értette miért menne annyira a ló, amikor "tegnapelőtt még olyan elengedett volt"....Szúnyog lovának a nevét sem tudom már, de amint a képen is látszik, később csikósnak állt, majd még később ő is abbahagyta a lovaglást