A képen Don Falco látható edzésen a Judittal. Elég kicsi ló volt, mindössze néhány centivel lépte túl a nagyméretű pónihatárt. Egyszóval póninak nagy volt, lónak meg kicsi, ezért nehéz volt rá vevőt találni. Eleinte sokat lovagoltam, és jó természetét jól jellemzi  a következő történet. Amikor az edzésnek vége volt, következtek azok a lovak amelyeket lovagolnom kellett. A gyerekek lelkesen segítettek leápolni, felnyergelni. Éppen a Falcon volt a sor, a gyerekek kivezették az istálló elé, kikötötték egy vízszintesen álló vascsőhöz, - amihez több lovat is ki lehetett kötni - és amíg én hoztam a nyerget, addig szépen kifényesítették a jószágot. Mivel másik ló éppen nem állt ott, ezért a derék Falco keresztbe állt a cső mellé, én meg csak feldobtam rá gyorsan a nyerget, és elkezdtem becsatolni a hevedert. Mindjárt észre is vettem, hogy ey rövidebb heveder van a nyergen, de nem kellett a másik oldalon lejjebb engedni, mert pont beérte. Mindjárt meg is húztam egy kicsit, aztán - hogy ne tökörésszünk sokat - fel is ültem rá ott helyben. Na, indulnék el, hát a Falco nem indul. Néha rájött a tunyaság, különösen ha előtte valamelyik gyerek lovagolta. Nem baj, - gondoltam - van szervó rásegítés, amit be is kapcsoltam a bal oldalon a farára. Ekkor már a kis ravaszdi nem szokta megvárni a következő szervófokozatot, hanem inkább tette a dolgát. Ezúttal azonban mégsem ez történt, Falco továbbra is a világ legnagyobb nyugalmával álldogált ott, mintha nem éppen egy másodperccel előbb fenyegettem volna meg a lustaságáért. Hát jól van, te akartad, - gondoltam - és egy elég hatékonyat rányomtam csizmával, amitől Falco nyögött egyet, aztán úgy tett mint aki el akarna indulni, de aztán mégis csak a maradás mellett döntött. Na ez már több mint gyanús volt nekem, meg voltam győződve, hogy a ló beteg, különben nem csinálna ilyesmit. Na de mi lehet a baja, hogy hirtelen meg sem tud mozdulni....? Nagyon titokzatos volt a dolog, és úgy döntöttem, hogy mielőtt hívnánk az állatorvost, magam nézek utána a bajnak, hogy ha majd jön a doki, tudjon miből kiindulni. Felvettem egyenként minden lábát, amihez nem kellett átmennem a másik oldalra, mert feladta egy oldalról is. Nem találtam semmit, ezért odamentem a farához és arrébb akartam küldeni, de bizony meg sem tudott mozdulni. Ekkor már komolyan aggódni kezdtem, talán tetanuszt kapott vagy valami hasonló baj van. Ha nem lettem volna olyan tapasztalt amilyen voltam, talán soha nem is jöttem volna rá hogy milyen kórt kapott el a ló, de mivel akkor már nagyon tapasztalt voltam, a következő pillanatban nem hogy a betegség okát derítettem ki, de még a gyógymódját is tudtam. Elárulom neked is, hát ha így majd valamikor te is meg tudod menteni egy ló életét, bár az is igaz, sok múlik a gyors helyzetfelismerésen, és cselekvőkészségen is, ami nálam ugye sorrendben egyből a szerénység mögött sorakozik. Rettenthetetlen logikámmal rájöttem, hogy Falcot egyszerűen hozzányergeltem a vascsőhöz, mert ugye a lónál mindig sietni kell, és nem kell átmenni a másik oldalra megnézni, hogy minden rendben van-e, nincs-e ott netán egy vascső a ló meg a heveder között. Mindenesetre Falco nem esett pánikba, csak a fejét rázta, mert nehéz volt neki megemészteni a kétlábú butaságát.