Mint már említettem, Írországban működik egy láthatatlan hálózat, ami összeköti az íreket, mind az ötmilliót. Éppen azon agyaltam, hogy keresek egy olcsó, a Tom istállójához közelebb fekvő lakást magamnak, mert addig napi másfél órám telt el utazással. Akkor már ismertem Lizt, aki az egyik találkozásunk alkalmával megemlítette, hogy az egyik barátnője keres olyan albérlőt, aki ért a lovakhoz és a bérleti díj fejében tud neki segíteni az istállóban, lovaglásban stb..Ez volt Jan, akit hamar meg is látogattunk, és nemsokára már ott laktam egy aranyos kis cotage-ban,  Jan istállója mellett. Tom  mindössze tíz percre volt, nem kellett már olyan korán elindulnom, és a bérleti díj pedig vajon lehet e olcsóbb annál, hogy nem kell fizetned. Ráadásul olyan rendes emberek közé kerültem, amilyeneket kívánni sem tud magának az ember. Természetesen én is megtettem mindent, hogy ők elégedettek legyenek, segítettem mindenben amiben tudtam. Istállót takarítottam, lovagoltam Jan lovait, edzést tartottam neki. Van egy Barney nevű lova, aki a pályán nagyon szeret szaladni. Jan el sem tudta képzelni, hogy azt meg lehet változtatni, ám erre rövid időn belül sort kerítettünk, Jan legnagyobb álmélkodására. Természetesen megtanítottam neki is miképpen kell kezelni Barneyt, és a következő verseny után, már ketten is jelentkeztek kurzusra, mivel nekik is volt egy-egy rohanós lovuk, amin szívesen változtattak volna. Működött a hálózat. Jannek volt egy három éves csikója is, akit ő tenyésztett, és nagy reményeket fűzött hozzá, viszont mindig probléma volt vele, tipikusan az a ló volt aki kereste a bajt magának. Rám hárult a feladat, hogy betörjem. Első találkozásunk alkalmával azonban - ez mindjárt akkor történt amikor behoztuk a legelőről - rögtön belerúgott az egyetlen résbe a pálya kapuja és a karám között, minek folytán csontig lezúzta a bőrt, s lábra sem tudott állni. Szóval jó kezdésnek indult, s ezt hónapokig tartó lábadozás követte. Jan tartott tőle, hogy nem lesz egyszerű feladat Rinka betörése, de mivel én ez idő tájt erre voltam specializálódva, úgy éreztem nem lesz igaza. Végül is nekem lett igazam, Rinka egy igazi ajándék volt az élettől, talán a többi ellensúlyozására. Jan mindent fényképekkel, és videóval dokumentált, nagyon örült, hogy jól haladunk a lóval, s annak is, hogy nem lett igaza. Az összes Írországban "kötelező" tűzkeresztségen én avattam be, és később nagyon sok örömet okozott Jannek, hogy most már van egy másik száz százalékos lova, akivel kiválthatja az öreg Barneyt a sűrű "foxhunter" szezonban. Feledhetetlen emlékek maradtak Írországról, a közös tereplovaglások, rókavadászatok, lovaglás a fövenyen apály idején, illetve vágtában belegázolni a sekély tengervízbe, különös lovak, különleges emberek, vad és szelíd, ijedős és bakolós telivérek, mind mind olyan élmények, ami - bár úgy tartják, csak a mesékben - azt sugallja nekem amikor visszaemlékszem, hogy a tündérek és manók léteznek, s aki szeretettel gondol rájuk, annak megmutatják országuk rejtett gyönyörűségét....!

Képek : 1. Készülünk Rinka első, számomra pedig utolsó írországi rókavadászatra. A háttérben a        cottage  bejárata, amit Jantől "béreltem"..  

            2. Jan Rinkával egy "huntertrial"- en napjainkban.

            3. Bankről lefelé gyakorlás Rinkával.

            4. Az első terepek egyike a felülés után valamikor, Jannel és Barneyval

            5. Az első rókavadászaton Rinkával. Mellettem Jan Barneyval, és Jane valami kölcsön lóval. Jane volt az egyik azok közül akiknek segítettem ellovagolni a rohanós lovukat.

            6. Rinkával a Fountenstonei öböl sekély vizében, apály idején.