Miután a Tom istállójába kerültem mint főállású varázsló,  már nem tartott sokáig az elhíresülésem. Írország olyan mint egy öt millió főt számláló nagy család, mindenki ismer mindenkit, valakinek a valakijén keresztül. A megbízható hírek ezen a "hálózaton" terjednek, nem lehetsz biztos benne, ki mit tud rólad. Előfordult, hogy fiatal lovakat vittünk galoppozni egy másik istállóba, és útközben meglepetésemre a kamionsofőr beszámolt róla, hogy már nagyon sokat hallott felőlem, még abból az időből amikor a Gerry istállójában dolgoztam, örül hogy személyesen is megismert, majd  felsorolt néhány dolgot, amiről annak idején azt hittem, hogy az íreket ez aztán egy csöppet sem érdekli. Ráadásul akitől ő az infót kapta, egy olyan hivatásos dzsoki volt, akire én úgy emlékeztem vissza, hogy valahányszor találkoztunk, úgy ment el mellettem köszönés nélkül, hogy még csak rám sem nézett. Gondoltam nem tart szarnak se, pedig ő mondta a sofőrnek, hogy "van a Gerrynél egy magyar, aki igencsak érti a dolgát". Szóval meglepődtem rendesen. Ezen a "hálózaton" keresztül sok "civil" jutott el hozzám, úgy mint a képen látható connemara kanca tulajdonosa is, Liz Cotter. A ló neve Miss Anna, a lovasát nem ismerem, abban az időben még másik lányka lovagolta, csak időközben kinőtte a póni kategóriát. Liz jó ismerőse volt Tomnak, így teljes bizalommal fordult hozzám azzal a problémával, hogy a ló kezd a maga feje után menni, néha ágaskodik, olykor lebakolja a lovasát, illetve a vízen járással nem tud egyetérteni, mert azt neki tiltja a vallása. Így aztán terepre már nem is nagyon járnak, mert félnek rossz vége lesz a dolognak. Mondtam Liznek, hogy efféle teológiai ügyekben valóban otthon vagyok, és már sok más lónak értelmeztem újra a Lovak Nagy Bibliáját. Sajnos azt is tudni kell, a térítés első lépése vezekléssel kezdődik, ám Liz közölte, hogy fel van rá készülve lelkileg, már így is tovább várt a kelleténél. Nos, amint felültem rá, nem kellett sokáig várni a teológiai vitára, mert amint egy vaskapu mellett szerettem volna elhaladni, ő közölte, hogy "ja most jutott eszébe, hogy a vallása azt is tiltja, hogy vaskapuk mellett haladjon el, de különösképpen emellett a vaskapu mellett ő lelkiismereti okok miatt nem mehet el"...Ezt mindjárt nyomatékosította is egy ágaskodással, valamint két lábon járással. Láttam nem hiszi el nekem, hogy elvégeztem a teológiát, ezért így két lábon járás közben, muszáj volt neki bemutatnom a diplomámat. Ez a fordulat annyira meglepte őt, hogy onnantól kezdve a legnagyobb tisztelet hangján szólt hozzám, s nagyon sajnálta, hogy hagyta magát eddig is félrevezetni. Innentől kezdve nem volt szükség teológiára, mert barátként beszéltünk egymással, valahányszor csak találkoztunk. Liz minden alkalommal amikor kérdés merült fel a lóban, kísérletezés helyett inkább rögtön hozzám fordult. Mint például amikor nem akart felmenni a teherautóra a rampán. Ezt úgy oldottam meg, hogy a teherautóval beálltak a pálya közepére, lenyitották a hátulját, én pedig lelovagoltam teljesen normálisan a lovat a kamion körül. Amint bemelegedett ugrottam vele néhány terepakadályt, majd nemes egyszerűséggel nekilovagoltam a rampának. Odaadtam neki a szárat, csak arra ügyeltem, hogy ne tudjon félre menni. Miss Anna ledugta az orrát a rampáig, jól megszaglászta, majd némi toporgás után hipp-hopp fenn voltunk a raktérben. Megismételtem néhányszor, aztán úgy hogy rajta ültem, Liz felvezette párszor kötőfékkel, később pedig anélkül, hogy rajta ültem volna. Soha többé nem volt vele ilyen probléma. Volt viszont a nyírásnál. Liz állította, hogy nem lehet megnyírni, mert eddig az összes tudós embert lealázta, pedig próbálták már szedálni is, de ahogy meglátta az állatorvost két lábbal kezdett rúgni felé, a lónyíró lányt először megharapta, majd rávágott az elejével, komoly zúzódásokat okozva neki. Meg is állapodtunk, Liz pedig odaszervezett pár erős embert segíteni. Azzal kezdtem a nyírást, hogy elküldtem mindenkit a Lizen kívül, hiszen a barátját vagy meg tudja győzni az ember erőszak nélkül, vagy pedig nem barátok. Mi pedig Miss Annával nagyon jó barátok lettünk, ezért ez a verzió szóba sem jöhetett. Először előkészítettem a terepet odakészítettem a masinát, beindítottam és letettem a földre. a masina hangjára rögtön ideges lett de úgy tettem mintha ez engem egy csöppet sem érdekelne, és elkezdtem lekefélni. Amikor megnyugodott, adtam neki egy répát, aztán elfordultam tőle, a masinával kezdtem foglalatoskodni úgy, hogy ne lássa mit csinálok. Nem tellett sok időbe, Miss Anna nagyon kíváncsi lett, vajon mit csinálhatok én ott ilyen elmélyülten. Próbált a vállam fölött, meg oldalt leskelődni, de mindig elfordultam tőle. Egyre erőteljesebben lökdösött, hogy engedjem már megnézni neki, mi az a nagyon fontos dolog, ami úgy leköt engem. A gép a kezemben zúgott, s ugyanabba a markomba jó néhány ízletesen felkínálkozó répát is odafogtam a géphez. Na ez aztán minden kockázatot megért. Első alkalommal még visszarettent a rezgéstől, de pár perc múlva már a masinát is megette volna legszívesebben. Ezek után pedig anélkül, hogy akár csak megkötöttem volna, a világ legtermészetesebb  módján megnyírtam, mintha minden nap nyírva lett volna. Természetesen később én mentem be vele a tengerbe is ( sok ló fél a szembe, vagy oldalról jövő hullámoktól), illetve terepen is minden akadályt velem ugrott meg először. Nagyon szerettem, igazi keményfejű de hűséges connemara kanca volt. A connemara olyan az írek szerint, hogy akiben megbízik azt felrepíti a mennyországba, ám ha nem akkor megmutatja neki hogyan néz ki a pokol közelebbről. Liz soha sem felejtette el megemlíteni, hogy " George, Miss Anna nem rejti véka alá, hogy imád téged"...Nos, többek között az ilyen lovak, és hasonló emberek miatt volt nehéz eljönnöm Írországból .....